JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. augusztus 29., csütörtök

WC papír guriga újrahasznosítás

Mostanában az a dilim, hogy amire első ránézésre azt mondom, hogy „Ebből még lehet valami…”, azt nem dobom ki, hanem elteszem. Így voltam a WC papír gurigákkal is. Elkezdtem gyűjteni, és persze mellette ki is találtam, hogy mire használhatnám. El sem hiszitek, hogy mennyi szuper dolgot lehet belőle készíteni. Itt van mindjárt egy kis kerti virág:


(Csak esőmentes időbe érdemes kitenni az udvarra. Cserépben nagyon mutatós az ablakpárkányon, egymagában vagy igazi virág mellé szúrva. Lehet belőle ajándék is akár.)

Készülhet belőle mécsestartó:



Pillangó:


Szívecske:

(Ezt a szerelmem készítette nekem és ne kérdezzétek, hogy miért néniz! :))

Méhecske:

Kép, avagy rajzmappa egyik illetve másik oldala: 



Azt hiszem a lehetőségek tárháza végtelen. Július 28-án, a Palóc Búcsúra még kézműves foglalkozásra is ezt az alapanyagot vittem. Sajnos az alkotó gyermekkezekről nem készült fénykép.

Mellé pedig megosztom veletek, hogy volt ott egy 10 év körüli kislány. Mikor figyelmeztettem őt valamilyen hiányosságra, valamire, amit talán precízebben is meg tudott volna csinálni. Ő csak ennyit mondott:
- Szerintem pont így szép! Nekem így tetszik!
Ezzel megmutatta, hogy sokszor a szabálytalanabb szebb, mint a tökéletes! Milyen igaza van!

2013. augusztus 25., vasárnap

Kérdező

Mit érnek majd a szerelmes szavak,
Ha elvonul a csicsergős tavasz?
Lesz-e még súlya a tettnek,
Ha lankadnak majd a testek?

Lesz-e értelme az ígéretnek,
Ha az élet mihozzánk kíméletlen?
Lesz-e jelentősége a mosolynak,
Ha megfakul a színe a fogsornak?

Ezernyi kérdés a fejekben,
Mire nincs válasz a jelenben,
Megadja azt majd a jövő,
Vagy a Hang, a felülről jövő.

Higgy benne: a ma holnapot szül,
Az ember e létben ünnepet ül.
Várd a másnapot, de ne feledj élni,
Hiteden keresztül felejts el félni!

Ne kérdezz, élvezd a pillanatot,
Éld át az éjjelt, a pirkadatot.
Tedd emlékeid az öreg napokra,
Akkor választ kapsz a kérdő sorokra.



Hatodik díjam


Köszönöm a díjat a legjobb barátnőmnek: Zuzunak!

Zuzu kérdései:
1. Mi a legnagyobb álmod?
Jelenleg az, hogy el tudjak végezni egy bizonyos esküvőszervező tanfolyamot.

2. Miben hiszel? (Isten, szellemek, vámpírok, reinkarnáció...stb)
Istenben

3. Hol élnél szívesen?
Abban a kis Nógrád megyei faluban, ahol jelenleg is élek, csak felnőttként majd szeretném, hogy itt munkám legyen és jó életkörülményeim...

4. Ha volna rá lehetőséged, utaznál az űrben? :)
Ezt a lehetőséget átadnám a Szerelmemnek, aki odavan a csillagászatért. Ő jobban élvezné :)

5. Hova szeretnél mindenképpen eljutni az életben? (Ország, város)
Mindenhová, de most legjobban Barcelonába

Üdv, Honey*

2013. augusztus 22., csütörtök

Vörös és Hófehér

Az egész életét végigkísérték.

Mikor ott ült a pókerasztalnál, a Vörös mindig azt súgta:
- Emeld a tétet! Add meg! Mondj all in-t!
A Hófehér kérlelte:
- Szállj ki! Hagyd abba! Mindenedet elveszíted!
A Vörös hangja kellemesen melegítette a fülét, a Hófehér fagyosan szorította a karját. Nem rá hallgatott.

Mikor megpillantott egy vonzó nőt, a Vörös erotikusan fölébe hajolt:
- Csábítsd el! Feküdj le vele! Élvezd a testét!
A Hófehér csendben szólt:
- Ne bántsd a lányt! Ne használd ki! Legyél úri ember!
A Vörös hangja kellemesen melegítette a fülét, a Hófehér fagyosan szorította a karját. Nem rá hallgatott.

Mikor alkoholmámorban tobzódtak a haverjaival, a Vörös maga töltött neki újabb pohárral.
- Igyál még! Húzz le egy felest! Élvezd!
A Hófehér erőtlenül, szinte csak a tekintetével mondta:
- Hagyd abba! Megárt! Féltelek!
A Vörös hangja kellemesen melegítette a fülét, a Hófehér fagyosan szorította a karját. Nem rá hallgatott.

Összecsaptak a feje fölött a hullámok... a nőknek nem kellett, mindenét elveszítette a kártyán, az életét tönkretette az alkohol. Már csak a pisztoly jelentett neki menedéket.

Mikor ott ült az asztalnál, rajta a fegyver, a Vörös érzékien búgta:
- Csak emeld fel, tedd a fejedhez és húzd meg a ravaszt! Utána hidd el, jó lesz! Már nem fáj semmi.
A Hófehér csöndben volt, csak fagyosan szorította a karját. Így elgémberedett karjának nem volt ereje megemelni a revolvert. Hófehér kitartó volt... egy ideig, majd lassan engedni kezdett a szorítása. A végtag visszanyerte a vérellátását, nyúlt a pisztolyért, felemelte. A Vörös felizzott:
- Itt az idő! Lőj!

A Fiú odakapta a fejét és a Vörös démonra szegezte a fegyvert, majd meghúzta a ravaszt.
- Most véged! - sziszegte.
A golyó kitörte az ablakot, pillanatra elsötétült a világ és, mikor újra magához tért nem volt ott egyikük sem. A hangra berohant a Fiú kishúga, hófehér ruhácskában és melegen megölelte:

- Jól vagy bátyus? - kérdezte aggódva, mire a Fiú szemét forró könnyek árasztották el. Új élet kezdődött.

2013. augusztus 11., vasárnap

Apró öröm

Csak telnek a napok gyors egymásutánban. Korán kelés, későn fekvés, reggeltől estig tartó dolgozás a hét hat napján keresztül... Így telik a nyaram. Nem panaszkodni akarok, csak egy kis megértést kívánok, amiért nem publikálok, bár az is lehet, hogy oly sokan nem is igénylik.

Azért most mégis elmesélem, hogy egy fáradt, kedvetlen napomon csoda történt velem:

Apró öröm

Hazaértem fáradtan, unottan;
Mint egy robot végeztem dolgomat.
Egyedül voltam, kiégve,
Rosszkedvűen merengve.

Aztán kinéztem az ablakon,
Egy jó barátom, a Hold rám kacsintott.
Csöngetett valaki, beengedtem,
Egy szőke kislány állt előttem.

Rám mosolygott, felvidultam,
Százszorszépet szórt markomba.
Eldalolt egy dalt, boldoggá tett vele,
Aranyport szórt kicsike lelkemre.


Ezt a verset sok-sok évvel ezelőtt írtam és meglepő, amikor egyszer valósággá válik, amit egyszer papírra vetettem. Aznap mégis ez történt. Dolgoztam, de szívtelenül. Csak a kezem tette, amit tennie kellett, lélekben máshol jártam. Aztán megérkezett Lilike, az angyalarcú, szőke kislány, aki eleinte olyan félénknek tűnt, később pedig teljes bizalommal kereste a társaságomat. Fagyit adtam neki, beszélgettünk, játszottunk. Aznap ez volt az egyetlen, ami erőt adott, ami megmosolyogtatott, ami megmutatta, hogy apró örömök még a legrosszabbnak tűnő napokon is vannak.