JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. február 6., csütörtök

Gyógyító beteg

Hajnalban megbántott a férjem, front is volt, nem bírtam aludni, fájt a fejem. Délután kialvatlanul, félig betegen indultam dolgozni. Mindennek tetejében éjszakai műszakra voltam beosztva.

A gyermekpszichiátriára menet az ápoltjaimra gondoltam. Az autista Csillára, a hipochonder Andrisra, a depressziós Martinra és Gáborra. Végül aztán nála időztek el a gondolataim. A pszichiáterek nem tudták megállapítani, hogy mi a baj. Fizikailag minden rendben találtak az orvosok, a lelki problémákat azonban nem sikerült feltárni. Alapvetően egészségesnek tűnt, mégis olyan tünetekről számolt be, hogy órákig ült a sötét szobában és képtelen volt arra is, hogy a távirányítóért nyúljon. Sajnáltam őt, és magamat is, mert segíteni szerettem volna, de neki, csak neki nem tudtam. Azt megtanultam az egyetemen, hogyan kezeljek egy autistát, miként bánjak egy hipochonderrel vagy hogyan próbáljak jókedvűvé varázsolni egy depresszióst. De egy diagnosztizálatlan beteggel mit kezdjek?

Annyira ártatlan, jó gyerek volt. Segítőkész, kedves, udvarias. Mért kellett megbetegednie? - marcangolt belülről a kérdés.

A műszakot megkezdve, kedvetlenül indultam ki a kertbe, hogy összecsődítsem a gyereksereget és levezényeljem a takarodót. Odakint csend volt, ami meglepett, mert általában zsivajogni szoktak. Ahogy kiléptem, megláttam őket. A padokon ültek, a hársfa alatt és nézték Gábort, aki gitározott nekik. Közelebb mentem hozzájuk, ekkor már hallottam, hogy a fiú a Gyöngyhajú lányt pengeti. A gyerekek csillogó szemekkel nézték őt. A fiúk tekintetében tisztelet, barátság, bajtársiasság tükröződött. A lányokon pedig látszott, hogy megdobogtatja a szívüket szép arcú, zenélő társuk. Együtt énekeltek. Hamisan, bátortalanul, de mindenki ajkáról szállt a dal. Ahogy figyeltem őket, mind egészségesnek tűnt. Mint egy szimpla gyereksereg, akik táboroznak és a tűz körül élvezik egymás társaságát.

Tisztes távolságot tartva, halkan csatlakoztam hozzájuk. A látványtól, a hangoktól elmúlt a fejfájásom. Elfogadóvá lettem Gábor betegségével, a saját tehetetlenségemmel. Felüdült lélekkel kezdtem dolgozni, de még egy kis ideig húztam a takarodót. Nem volt szívem őket beparancsolni.