JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. március 20., csütörtök

Mozaik-vers

Mozaik vagyok, darabokból,
Álmokból, ködből és arcokból.
Kirakni magam sose tudom,
Gyötrő köreim futom, futom.



Mutassál célt nekem,
Különben szétesek.

Fogd meg a két kezem!
Rakd össze életem!
Jöjj mindig énvelem!
Ha mindezt kérhetem.








Terényi népszokások évkör alapján – pedagógiai megvilágítással

Többen tudhatjátok, hogy óvó néninek tanulok. Ennek megfelelően sokszor "pedagógus szemmel" tekintek az engem körülvevő dolgokra. Valahogy így kerekedett egy kiselőadásnyi anyag, melyet értékesnek tartok, hát úgy gondoltam, megosztom veletek.

* * *

Egy pedagógusnak ősszel kezdődik az év. Innentől kezdve a gyerekekkel együtt elevenítik fel a népszokásokat. Mint leendő pedagógus, a nevelés szempontjából rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudják, hogy honnan jöttek, hiszen csak így fogják tudni azt, hová is tartanak. Nekem egy csoda volt Budapestről Terénybe költözni, az élő hagyományok vidékére. Kisdiákként élveztem az összes szokás felelevenítését, majd mikor nagyobb lettem kutattam is utánuk. Még most a főiskolán is érdekel a múlt, ezért járok Hagyományismeret órára. Ezen élmények, ismeretek hatására állítottam össze ezt a kis bemutatót. Fogadjátok érdeklődéssel!

Bár ez nem tartozik szorosan a népszokásokhoz, de fontosnak tartom megemlíteni, az épített örökséget. A gyermek esztétikai érzékét legjobban az őt körülvevő értékek megmutatásával lehet fejleszteni. Terényben erre azért van remek lehetőség, mert a mai napig állnak azok az eredeti palóc kontyos házak, melyekben eleink mindennapjaikat töltötték. A lakóházak, az autentikus tárgyak megismerése sokkal közelebb viszi a gyermeket a népszokások értéséhez. 


Szüreti Felvonulás és Bál:
Gyermekként mindenki szeretne felnőtt lenni. Ehhez mérten, álmodozó lányként nagyos dolognak tartottam, hogy bálba megyek. Izgatottan készültem is rá. Segítettem kidíszíteni a báltermet a szüretben betakarított termésekkel. Másnap süteménnyel a kezemben érkeztem meg a helyszínre és ámulva néztem a lovakat, melyek a felvonulás részei voltak, a rajtuk ülő huszárokkal. Izgatottan vártam, hogy elinduljon a színes menet és énekeljünk, körtáncot járjunk, valamint meghallgassuk a kisbíró krónikáját az elmúlt évről. Később, nagylányként szintén szerettem a szüreti mulatságot. A mai napig nagyon szeretem felvenni a terényi népviseletet, a szüreti ruházat pedig különösképpen is tetszik a nemzet színeit magán viselve. 

A szüreti bál ideológiáját már nem biztos, hogy sokan ismerik. A kisgyereket külön fel kell rá készíteni, hogy tudja mi zajlik, miért zajlik. Talán kevesen elmélkednek azon, hogy ilyenkor mit ünnepeltek a régmúlt fiataljaik. Örültek annak, hogy vége a betakarítási munkáknak, végre élvezhették munkájuk gyümölcsét. Ezt minekünk is érdemes lenne eltanulni tőlük és átadni a gyerekeinknek. Jó volna olykor megállni a kész termék fölött, és csupán örülni neki. 

2014. március 3., hétfő

Érzések... és versek

Senkinek nem kívánom azt, hogy átélje mindazt, amin keresztülmegyek. A bennem kavargó érzések, vagy azok hiánya teljesen boldogtalanná tesz. Kicsit olyan - ami 21 évesen furcsa - mintha kiégtem volna. Nem mondom, hogy biztos vagyok benne, de talán már látni kezdtem a kiutat. Szerencsére tudom, hogy legalább egy ember mellettem van. Ezt az életszakaszt két régebbi versemmel tudnám megfogalmazni:

Semmi

Hogy fogalmazzak, ha nem érzek?
Mit érezzek, ha semmi nincs?

A világ elveszett!
Nekem nincs benne kincs.
De bánatot sem ismerek,
A lelkem már kiüresedett.

Semmi nincs már!
Nem létezek!
Megszűntek az álmok, érzések.

Vége mindennek!
Eltűntek a színek, dallamok, illatok.
Csak én vagyok!

De, hogy minek!?
NEM TUDOM!


Ez egy 2006-ban írt vers, melynek egésze egy nagy lemondás. A következőben már odáig eljutok - és itt érzem magam most is -, hogy segítségért kiáltok.

Élettelenül

Nincs életem, nincs halálom,
Szerelemre már nem vágyom.
Nincs lakásom, nincs barátom,
Üres vagyok, reszketek, fázok.

Elégtek már a szép szavak,
Elvonult a boldog tavasz.
Nincsen virág, nincs madár,
Hogy lesz színes a világ?

Elhagytak a zenei hangok,
Fülemben nem zúgnak harangok.
Szívemen nem ugrálnak angyalok;
Narancssárga már nem vagyok.

Arany volt a szívem, lelkem,
Bűntelenül szerethettem.
Nem fájt, elmúlt, ez volt,
A múlt, ami megholt.

Most azt érzem, hogy nem élek,
Nincs értelme az életnek.
Eltűnt érzés, eltűnt ég,
Eltűnt fény és eltűnt kép.

Mikor leszek végre boldog?
Mikor tűnnek el a gondok?
Mikor támadhatok fel?
Uram, segítséged kell!


Hogyha olvasod ezt és van egy kis hited a Jóisten felé, akár ismeretlenül, akár barátként szólj Hozzá egy pár szót érettem. Köszönöm!