JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. május 12., hétfő

Pillangóhatás - avagy a szociális szerepek, társas kapcsolatok

Egy iskolai beadandó volt ez Pedagógiai szociálpszichológiára, de ez ne ijesszen meg senkit, szerintem elég érdekes. Kommentben jelezzétek, hogy Ti mit gondoltok!

1. Társas kapcsolatok fontossága

Ahogy betegségekhez és végső soron halálhoz vezet az étel vagy a víz hiánya, éppígy nem lehetünk meg társas kapcsolatok nélkül sem.


MASLOW, a szükségletek öt szintje:
1. Fizikai és biológiai szükségletek (étel, víz, levegő és szex)
2. Önmagunk óvása és biztonság (védelem, törvény, rend, félelem, szorongás nélküli élet)
3. Szeretet és tartozás valahová (barátság, szeretetteli kapcsolatok, annak érzése, hogy mások elfogadnak)
4. Önbecsülés és büszkeség (önértékelés, erő, teljesítmény, kompetencia, siker, státus, hírnév)
5. Önmegvalósítás (önbeteljesítés, képességeink kihasználása)

2. Egymásra hatás

A pillangó-effektus, ami kimondja, hogy a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Ez igaz lehet a természet működésére, de ugyanígy vonatkoztatható az emberi kapcsolatokra is. Annyira érzékeny lények vagyunk, hogy egyetlen rossz szárnycsapással elindítjuk azt a dominóhatást, mely megállíthatatlan. Amit ma teszünk, vagy nem teszünk, nem csak magunkra van hatással a mában, hanem jelentősége lesz más életében holnap, avagy évek múlva. Legegyszerűbb példa: Ádám és Éva ketten voltak a Földön. Hihették, hogy csak kettejük dolga, hogy esznek-e az almából vagy sem. Övék a döntés, meghozták, de a mai napig hatással van minden egyes emberre a Földön. Rád, rám, ránk mindannyiunkra. Bűnösök lettünk.

3. Szociális szerepek

Státusok azok a pozíciók, amelyeket a társadalom tagjainak biztosít. Lehetnek:
- életkori státusok: gyermek, felnőtt, öreg
- családi, nemi státusok: szülő-gyermek, férfi-nő
- foglalkozási státusok: tanár-diák
Nem minden foglalkozáshoz kapcsolódik szociális szerep, csak azokhoz, ahol a szereppartnerek kimutathatók.

4. Férfi szerep, női szerep

A társas kapcsolatok közül leginkább a férfi-női kapcsolatok érdekelnek, ezekről olvastam eddig a legtöbbet. Most is ezt emelném ki, melyhez segítségül hívom Maslow elméletét a szükségletek öt szintjéről. A szeretetteli kapcsolatok a harmadik helyre kerültek, ami azt jelenti, hogy bizony igen fontosak. Fontosabbak, mint az ötödik helyen lévő önmegvalósítás. Ezzel szemben a média folyamatosan azt közvetíti, hogy mindennek az alapja, ha megvalósítod önmagadat.
Ha ezt az öt szintet nézem, akkor az jut eszembe, hogy a férfiakat legtöbbször azzal vádolják, hogy nekik csak az első szintre van szükségük („kaja, pia, szex”), ezzel szemben a nők felé minden azt sugallja, hogy „Légy önmagad!”, „Szeresd a tested”, „Törődj magaddal!” stb. Valójában elveszni érzem azt, hogy EMBER a nő is, a férfi is. Mindenkinek szüksége van az öt szint közül mindre, de fontos lenne, hogy ezek egymásra épüljenek.
Talán ahhoz, hogy legkevésbé ártsunk, legkevésbé borítsuk fel a rendszert meg kellene tanulnunk helyesen hozzáállnunk a szükségleteinkhez. Hogyha végiggondoljuk az életkori státusokat és melléjük állítjuk a szükségleteket, akkor csecsemőkorban még a fizikai és biológiai szükségletek a legmeghatározóbbak. Gyermekkorban önmagunk óvása és biztonság, ami fontos. Kamaszkorban, felnőtt életünk kezdetén főként a szeretet és a valahová való tartozás jelenti a legtöbbet. Életünk fénykorában nagyon befolyásoló tényező, hogy milyen az önbecsülésünk, és lehetünk-e büszkék. Mindezeket, ha elértük, ha helyesen kezeltük, akkor tapasztalataink fényében, életünk derekán elérhetjük az önmegvalósítás szintjét. Ezek az egymásra épülő szükségletek elkezdtek felborulni, összekeveredni. Mindez minek a hatására… Nem taglalnám, de tény, hogy a mai napig ez árad a TV-ből, reklámokból, magazinokból stb.

Elindul egy pillangóhatás. Valahol sérül Valaki és ő továbbkarcol.
Remek könyvek, cikkek szólnak erről. Szerencsére van, aki felismeri az élet folyásának helyes medrét, de amíg nem ez szól a csapból, hanem pont az ellenkezője, addig nem lesz gyökeres változás. Ámbár, ha visszakanyarodunk a pillangóhatás elméletéhez… Működhet akár építő módon is.

A mi felelősségünk pont akkora, mint egy pillangóé. Óvatosan hát a szárnyainkkal!

2014. május 7., szerda

Tükörtánc

Tervezz egy koreográfiát! - olvasta századszorra is Adél, majd gondterhelten görnyedt tovább felette. "Legyetek kreatívak! Nagyon egyedi ötleteket várok!" - utasította őket a tanár. A lány azonban egyáltalán nem hitte, hogy ez menne neki. Felpillantott a papírból és bámulni kezdett ki az ablakon. Pont vele szemben állt egy facsemete, amit tavaly ültettek az édesanyjával. A gyönge törzsű növény még nem tudott ellenállni a szeszélyes tavaszi szélnek, így alázatosan hajlongott a nagyobb úr ereje alatt. Adél egy ideig csak nézte a fácskát, majd mintha valaki marionett bábként használná, szinte akaratlanul állt fel és követni kezdte a fa mozdulatait. "Tükörtánc" - jutott eszébe a cím, és hirtelen felocsúdva gyorsan papírra vetette. Azután fogta a kis kézi kameráját és kiszaladt az udvarra. Izgatottan nyomta meg a felvevő gombot, majd szakszerű mozdulatokkal járta körbe főszereplőjét. Az operatőr bátyjától ellesett technikákat próbálta feleleveníteni, majd mikor hiába járatta az agyát, feladta. "Csak az sikerüljön jól, amit elképzeltem." - kívánta, mert a fejében már összeállt a mozdulatsor. Miután felvett 10 percnyi anyagot, leállította, majd visszaszaladt a házba.
- Erik! Gyere, segíts nekem! - kiabált be a testvére szobájába, aki azonnal ugrott is.
- Mi kellene hugi?
- Ezt kéne megvágni 3 percesre, majd valami olyan effektet kellene alkalmazni, hogy réginek hasson. Lehetne fekete-fehér és egy csöppet zavaros a kép.
- Mihez kell? - kérdezte a bátyja, de Adél csak sejtelmesen mosolygott.

A lány izgulva ült a sötét nézőtéren és figyelte a csoporttársát, aki egy modern darabot adott elő. Erotikával és bulizással fűszerezve. Tetszett neki az ötlet, de távol állt tőle ez a durva világ. Az ő lelke sokkal finomabb dolgokhoz szokott.
- Tarizmann Adél. - hallotta meg a nevét, és tudta, most már ő következik. Odaszaladt az előre elkért projektorhoz és becsúsztatta a CD-t.
- Csilla, elindítanád nekem, ha biccentek a fejemmel? - kérdezte az asszisztens nőt, aki készségesen rábólintott. Adél barna harisnyát viselt, halványzöld tütüt és virágos trikót. Felment a színpadra, majd jelzett. A hófehér áttetsző függönyön megjelent a fa, felcsendült a zene, pörögni kezdett a film. A lány a kép mellett állt, majd ahogy a törzs jobbra dőlt, Adél követte a mozdulatot, balra hajlott, Adél is így tett. A szél megcsavarta a növényt, a lány elfordult egyik, majd másik irányba. A lába szorosan a földre szegezve maradt, mintha ő maga is fa lenne, aki erős gyökerekkel kapaszkodik a földbe. Ennek ellenére a lábai, a törzse, a karjai pontosan tükrözték a fa küzdelmét a széllel. Egy ideig csak kecsesen ringatózott, de az utolsó fél percben vadul megdolgoztatta őt a természet erős eleme. A fa ágait cibálta a hirtelen jött szélvihar, Adél valami transzállapotot játszott el a színpadon, majd a markában tartott virágszirmokat szétszórta maga körül. A feszültség a tetőpontra hágott, majd a szél hirtelen elült és a fával együtt, Adél mozdulatai is kisimultak, elhalványultak, majd újra egyenesen állt.

A nézőtéren felcsendült a taps. Adél meghajolt és mindaz a nyugodtság, amit a tánc közben átélt, szertefoszlott. Ugyanúgy érezte bizonytalanságot, a félelmet. Lelépdelt a lépcsőn és kikapcsolta a projektort. Ekkorra ült el a taps. A lány tudta, hogy az elismerés mindenkinek kijár, aki dolgozott vele, de már várta, hogy megy tovább a műsor, hiszen a tanárnő senkit sem elemzett ki a helyszínen. Ezzel szemben most csettintett a nyelvével.
- Na fiatalok! Ez az, amire vártam! Ötletes, lenyűgöző, Adél önmagát adta benne, mellette elképesztően művészi lett. Egyszerre volt mindenki számára érthető, de sejtelmes is. A kivitelezéssel pedig Adél esetében sohasem volt gond. A szenvedély, a táncban való élés most először megjelent a munkádban. - fordult most már a tanítványához. - Köszönöm!