JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. augusztus 30., szombat

Meghívók, melyek nem csak egy alkalomra szólnak

Gesztus, mely kifejezi, hogy szeretettel látnak, sőt várnak. Egy „papírfecni”, mely megmarad még sokáig, visszaidézve az eseményt, melyen részt vettünk.

Nem más ez, mint a meghívó. Vizuális nevelés órára kellett elkészíteni egy óvodai, illetve egy bármilyen más meghívót. Egy Anyák Nap-ira és egy esküvőire esett a választásom. Szerettem volna, úgy készíteni, hogy azok majd ne a fiók mélyére kerüljenek, hanem még díszei lehessenek a lakásnak.


A szív alakú Anyák Napi meghívó igazából egy kép is egyben az óvodás gyermekről. Ehhez csak egy minta kell, majd egymásra ragasztani a lapokat, középre a formára vágott fotót, majd körbevarrni, és egy akasztót tenni felülre.

Ebben az igazi nehézség és hosszabb feladat a fekete-fehér szív kihímzése, mely keresztszemes technikával készült. Ez után szintén a szöveg szerkesztése és a lapok egymásra ragasztása következett.

Üdv, Honey*

2014. augusztus 21., csütörtök

Méhecskés polcdísz

Egy kisbaba utánanéz a megmozduló tárgynak. Csöppnyi kezét felé nyújtja, kíváncsi tekintettel figyeli a színes játékokat, melyek felette keringnek…

Ez a polcdísz, akár babáknak is készülhetett volna, de mivel még nem vagyok kismama, így csak azzal a hírrel tudok szolgálni, hogy egy fősulis bábóra tartozéka volt. A Kamillatündérek című mesét játszottuk el, melyben szerepel egy méhraj is. Az összerakása igazán egyszerű volt. Parafa dugókat festettem le sárga akrilfestékkel, majd alkoholos filccel csíkoztam be őket. A csápok feketére színezett, félbetört fogpiszkálók. A szárnyak maradék tüllanyag, apró rombuszokra vágva, középen összekötve és felragasztva. A tartószerkezeten sem gondolkoztam sokat, kartonlapokat ragasztottam egymásra, így alakítva ki az alaprácsot. Erre vékony madzaggal felerősítettük a méhecskéket, és már használható is volt!

A premiert követően most már a lakás sarokpolcát díszíti: 



Üdv, Honey*

2014. augusztus 19., kedd

Ékszeres dobozka

Az alkotó ember keze varázserővel bír. Képes átváltoztatni éjszakai erdővé egy kézkrémes tégelyt...

Ma nem saját SK cuccot mutatok be, hanem a barátnőm engedélyével, az általa kidíszített kis dobozt. Mivel sokat utazik, főleg nyáron, de a fülbevalóitól ilyenkorra sem akar megválni, így egy régi kézkrém tartót kimosott, majd ebben pakolta, utaztatta a függőit. Egy idő után azonban unta annak egyszerűségét, így feldobta. A felhasznált technika az akrillal való festés és a szalvéta dequpageolás.

Szerintem nagyon cuki!!!


Mit szóltok hozzá? :)

Üdv, Honey*

2014. augusztus 18., hétfő

Szerelmes hazavárás

Találkozni, újra látni, megölelni, megcsókolni, szeretni, hazavárni. Mindezt kifejezni...

Nyár elején rágni kezdtem a párom fülét, hogy készítsen szúnyoghálót az ajtóra. Meg is vettem hozzá az anyagot. Magam sem tudom, hogy miért, a fehér színűre esett a választásom. Végül egy mesterember készítette el az ajtót, s amikor készen lett, értettem meg, hogy vajon mért döntöttem a hószín mellett. Azt még bárhogyan lehet díszíteni. :) Gondolat gondolatot követett, és egyszer csak beugrott, hogy ilyen feliratosra szeretném elkészíteni. A szavak pedig szinte gondolkozás nélkül jöttek, hiszen ez a kis ház a mi szerelemlakunk, és igazán kifejező így hazavárni a Kedvest. 

Nézzétek meg Ti is! 
















Mit szóltok hozzá? :)

Üdv, Honey*

2014. augusztus 17., vasárnap

Gyerektábor - szombat

"Jó ízlés! Milyen szörnyűséges dolog. Az ízlés a kreativitás gyilkosa."
/Pablo Picasso/


Szombaton már csak három gyerek maradt, így megőrzés jellegű volt az utolsó nap. Mivel a héten először jó idő volt, így medencézést terveztünk. Délelőtt még a DUPLO-val játszottak, a szomszéd kiscicának házat építettek.


Ez idő alatt mi pakoltunk. Ebéd után pedig átmentünk hozzám és feltöltöttük a medencét. A gyerkőcök pancsoltak. Azt játszották, hogyha elment a nap, akkor világvége van és csak úgy élik túl, ha leteszik a fejüket a víz alá.


Ilyen lazulással töltöttük az utolsó napot. A gyerekek nagyon élvezték! (Mi is. :))
Üdv, Honey*

2014. augusztus 16., szombat

Gyerektábor - péntek

"A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás - mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy."
/Osho/


Pénteken festőkké változtattuk a gyerkőcöket. Reggeli motiváció gyanánt bemutattam nekik új tudományomat, a létrával való közlekedést. Képzeletben kifestettem egy szobát nekik.



Ezt pólódíszítés követte. Itt már a kész felsőkben díszelgünk:


Majd borotvahabbal márványoztunk:


Délután képeket nézegettünk, kiállítást rendeztünk, fagyiztunk, majd jelmezbált rendeztünk és buliztunk.






Így záródott a tábor. Nagyjából... :)

Üdv, Honey*

2014. augusztus 15., péntek

Gyerektábor - csütörtök

"Az egyszerű dolgokat bonyolulttá tenni mindennapos dolog; a bonyolult dolgokat egyszerűvé tenni, a lehető legegyszerűbbé, ez a kreativitás."
/Charles Mingus/


Csütörtökön a zenéé volt a főszerep. Reggel meghallgatták a gyerekek Zuzu furulyázását, majd átsétáltunk a Kávéházba, ahol Luca, a húgom mutatta be nekik a hegedűt, és meg is szólaltatta. Visszatérve dobokat (konzervdobozból és lufikból) és csörgőket (macisajtos és kézkrémes dobozokból, valamint kavicsokból, gombokból stb.) készítettünk. Ezt kis zenebona követte.



Délután volt csendes pihenő meseolvasással és egy kis Mézga család nézés, majd népi játékokat játszottak a gyerekek Zuzu vezénylésével:


Aznap még sort kerítettünk egy újabb kísérletre, amit szintén csak innen származik: Kémiai jojó


Videót itt láthattok róla: Kémiai jojó

Üdv, Honey*

2014. augusztus 14., csütörtök

Családom körében

Nálunk a hülyeség családi hajlam. 
Aki nem ismeri a családomat, gyors ismertető: hatan vagyunk testvérek (Hanna - 22 /ez vagyok én/, Benedek - 20, Csenge - 18, Luca 16, Gedeon /Gida/  - 13 és Palkó - 7). Tudom, hogy nem illik magammal kezdeni, de én vagyok a legidősebb és sorban szerettem volna leírni. Amikor lejegyeztem ezeket az aranyköpéseket, még nem mindenki volt ennyi idős, ez főleg Palikára igaz.

Csak némi ízelítő abból, amit összehoztunk az elmúlt évek során. Jó olvasást és mosolygást! ;)

Kívül-belül eszik (apám mondta kisöcsimre, mert csupa maszat volt a szája)

Még régebben pakoltunk a padlásra és Benedek megcsinált valamit, ami nagyon nehéz volt. Erre apum, aki ott dirigált, elkezdi: Benedek te egy bátor aligátor vagy! Mire húgom megszólal: Apa, te meg egy bátor dirigátor vagy.

Megyünk Budán, az alagúton, és utána van egy kocsma, amire ki van írva: AZ UTCA LEGJOBB KOCSMÁJA, UGORJ BE EGY POHÁRRA. Na ehelyett Luca azt olvasta, hogy UGORJ BE EGY POHÁRBA.

Anya szerinted én normális vagyok vagy nem vagyok normális? 
Nem vagy normális... De ez ebben a korban normális! (válaszolt anyu helyett apu)

Apu, adj egy 10 000-est! Csak, hogy lássam, hogy nincsenek anyagi gondjaink. (Benedek)

Ettünk sültkrumplit, amit ugye szeletben mérnek, öcskös megszólal:
Kéjek egy szelet szöjpöt! 

A ketcup lecsap, a mustár visszavág (apu)

Asszonyfeleség, hol az ebédem? (Palika, a 2 és fél éves öcsim)

Palika nyafogott valami miatt, erre Csenge: 
- Jól van, nem fogsz belehalni. 
Mire Pali: De méj nem fogok belehalni? 

Csillagnéző

A tó partján feküdtünk, a fejem a mellkasán pihent, és az eget kémleltem egy-két hullócsillag megpillantásának érdekében. A sötét felületen jól kivehetően szikráztak a fényes pontok. Jobbról a fák fölül, felhők közeledtek és vihart jelző villámok sejlettek fel itt-ott. A párom és a haverja az univerzum hatalmasságáról, a bolygók távolságáról folytattak eszmecserét. Hiába voltam oly közel hozzá, mégis azt éreztem, hogy fényévekre van tőlem. Sajnos a kapcsolatunk mélyponton volt az elmúlt pár napban.

Aztán simogatni kezdte az arcomat. Éreztem, ahogy közel enged magához, az érzéseihez, a szívéhez. Cirógató keze eltakarta ugyan előlem az eget, de az érintéséért az összes csillagot odaadtam volna.

…és odaadnám most is.


Gyerektábor - szerda

"Nem létezik szabályok által irányított kreativitás. (...) Ha szabályokat keresünk a kreativitásban, az olyan, mintha az elmét próbálnánk elválasztani a testtől."
/Frank Herbert/

Szerdán a színházas témánál volt egy kis mélyrepülés, a délelőtti bábkészítés nemigen tetszett nekik és a paraván kifestését is hamar megunták.







Ezen a napon jutott először eszébe valakinek, hogy kifestesse az arcát, amire Zuzu vállalkozott is. 





















Délután elbábozták az A macskának négy a lába… c. nótát, amit rendkívül élveztek, majd szintén lekötötte őket a zsebszínházas előadásom, végül a Kamillatündéreket játszottuk nekik el, amelynek díszlete újrahasznosítással készült.





















A Zsebszínház ötlete tőlem származik, a kivitelezést édesanyámnak köszönhetem. A Kamillatündéreket egy iskolai bábórára dolgoztuk fel. A bábok és a paraván kartondobozból, joghurtos flakonból, papírhengerből és maradék anyagokból készült.

Üdv, Honey*

2014. augusztus 13., szerda

Gyerektábor - kedd

"A kreativitás megjelenése a környezeten múlik. (...) Amilyen mértékben elfogadja, esetleg el is várja a szokásostól eltérő megközelítéseket, újszerű megoldásokat a környezet, olyan mértékben fognak azok megjelenni."
/Gyarmathy Éva/


Kedden a posta volt a napi téma. Délelőtt elkészítették dobozból a posta épületét, különböző alakú ablakokat vágattak a gyerekek, majd kifestették. Az ő fejükből pattant ki az ötlet, hogy a maradék kartonból még pultot is készítsünk. Ez sajnos nem lett túl tartós.



Aztán dugóból nyomdát készítettek és leveleket írtak egymásnak, nekünk, illetve a szüleiknek. 




Aznap még nem erőltettük a csendes pihenőt, így két izgalmas dolgot is kipróbáltunk. Az egyik a kőgyurma, mely ötlet innen származik: Gyereketető - Kőgyurma



Egy kísérletet is kipróbáltunk, ami nagyon tetszett mindenkinek. Ezt szintén innen vettem: Gyereketető - Kísérlet vagy varázslat?

A videót itt lehet megtekinteni: Gyufás kísérlet

Délután játszótérre mentünk, ahol várépítés zajlott:


Üdv, Honey*
Ui.: Szeretetáradás :$

2014. augusztus 12., kedd

Gyerektábor - hétfő

Eltűnésem oka, hogy egy hétig gyerekeket táboroztattam, úgyhogy ezen kívül semmire nem volt időm. A jó hír azonban az, hogy ez elég sok témát ad most nekem. Arra gondoltam, hogy napokra lebontva számolok be azokról az alkotásokról, melyeket a gyerekekkel készítettünk.

"A kreativitás az a képesség, hogy a gondolkodás eddigi keretein túlmenően gondolkozzunk, és felfedezzük a szokatlan, sőt néha zseniális megoldásokat."
/Kurt Tepperwein/

Hétfőn a közlekedés volt a téma. A napi motiváció a félkész terepasztal előhozása volt, amit aztán rájuk hagytunk, hogy úgy fejezzék be, díszítsék, fessék, ragasszák, tervezzék meg, ahogy szeretnék. Ez nagy sikert aratott.


A fiúk körében hamar népszerű lett a repülőkészítés, melyet csipeszből és szívószálból gyártottak. 



Két WC papír guriga autó is kigurult a műhelyből. (Ezekről sajnos nincs kép.) Azután mindenkit felvillanyozott, amikor tejes dobozból hajót készítettünk.


Délután ki is próbáltuk azokat a tavon:


Üdv, Honey*

2014. augusztus 11., hétfő

A csók gyerekszemmel

Gyermekként alig vártam, hogy betöltsem a 12-t és megnézhessem a karikás filmeket. Izgatta a fantáziámat a csók, néztem, ahogy a felnőttek csinálják és vágytam, hogy nagy legyek. Aztán felnőttem, és már teljesen természetes a szájra puszi, a nyelves csók. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy most én vagyok a felnőtt, a gyerekek pedig engem vizslatnak egy-egy lopott csók alkalmával. Két mókás aranyköpés is fűződik ehhez az élményhez:

1. Egy gyárlátogatáson voltunk a családdal és a párom is ott volt velünk. Már a parkolóban sétáltunk, amikor hozzábújtam a szerelmemhez és megcsókoltam. Ezt pár lépéssel később is megtettem, mire az egyik autó mögül ezt hallom egy kisfiú szájából: „Nézd má’, ezek megint smárolnak!”

2. Egy sereg gyerek előtt adtam csókot a páromnak, mire azt hallom: „Megy a mozi!” Mikor Gábor elment, ez a mondat ütötte meg a fülemet: „Na vége a mozinak, megyek vissza ugrálni.” (ti. trambulinba)


2014. augusztus 1., péntek

Szerelem, szerelem

Amikor jobb íze lesz az ételnek, amikor örülsz még az esőnek is, amikor csoda az egész világ. Egy állapot, egy érzés, ami mindent megváltoztat. Romba is dönthet, de a fellegekben is járhatsz tőle. Ez a szerelem.

Bár nincs Valentin-nap, de szerintem sokan gondolják – hozzám hasonlóan –, hogy a szeretetet, a szerelmet nem csak február 14-én kell kimutatni. Ezért hoztam két inspiráló ötletet. A garázsrendezés során találtam egy műanyag lapot, aminek az egyik része reklámanyag volt egy rendezvényen, a másik fele viszont ép és használhatónak tűnt. Így készültek el ezek:



A faliképhez fekete-fehérré szerkesztettem a fotót, majd A3-as méretben kinyomtattam. Jobb szerettem volna, ha nagyobb, de ez volt a nyomtató maximális teljesítménye. Utána méretre vágtam a műanyaglapot, rádequpageoltam a papírt, és száradás után mehetett is ki a falra.

A szívet egy ajtódísz ihlette, ami ugyan vesszőből készült és egészen másképp nézett ki, mint ez. Még aznap nekiláttam, hogy elkészítsem az általam elképzelt változatot. Ehhez kivágtam a formát a megmaradt műanyaglapból (ezúttal ollóval szenvedtem, belül ugyanis szivacsos). Utána jött a celuxozás, majd az akrilfestékkel való kétszeri átkenés. Sajnos, első alkalommal lemostam, mert a festék is lejött a celuxszal együtt, de másodikra már sikerült.

Ezek csak ötletek, hogy mivel lephetitek meg a párotokat, de ne feledjétek minden nap, minden órában lehetőség van kimondani azt a gyönyörű, magyar szót: Szeretlek!


Üdv, Honey*

Táncoló copf

A férfi megszállottja volt a hosszú, barna hajkoronáknak. Azon a májusi délelőttön mintha minden női frizura felé kelletné magát. Imitt egy kósza hullámba kap bele a könnyű szellő, amott szépen fonott varkocsát dobja hátra egy lány. A férfi csak kapkodja a fejét a kávéház teraszán ülve. A parkban egy padra szigorú kosztümbe öltözött hölgy ül le, majd gátlásaitól szabadulva oldja ki szoros kontyba tekert haját. Lazán hullik rá a vállára és megpihennek a fürtök. A kávéházi tonett székre frissen mosott hajú lány telepszik, a sampon illatát pont a férfi orra felé fújja a szellő. Zsongott az örömtől ennyi csodás élmény hatására, belül mocorgott a férfiúi ösztöne, de tudta odahaza várja őt szépséges felesége. Sietve állt fel, és szedte a lábait, hogy mielőbb beletúrhasson kedvese hosszú, barna hajába. Már az utcájukba járt, amikor megpillantotta a végzetét. Nem messze előtte egy nő tipegett bájos balerinacipőjében, s ruganyos léptei hatására meg-meglibbent a copfja. Haja gondosan volt összefogva a feje tetején, majd mesteri hullámban omlott alá. A periodikus mozgás hatására életre kelt a nő frizurája, copfja eleven táncot járt, ide-oda lengett. A férfi már gondolkozni sem tudott a vágytól, csak sietett egyre jobban hazafelé. Már majdnem beérte a nőt, amikor az hirtelen hátrafordult.
- Szia Drágám! – köszönt rá a felesége. Megdöbbenten torpant meg, majd felkapta szerelmét és össze-vissza csókolta.
- Gyönyörű vagy! A hajad csodálatos! Szeretlek!
A nő mosolyogva nézett rá.
- Csak összefogtam a hajamat, semmi különlegeset nem csináltam vele. – rántotta meg a vállát.
- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű… - csavarta az ujja köré a bársonyos tincseket.