JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. november 30., vasárnap

Adventi történet

Gyermekként imádtuk az apró ajándékokat. A meglepetés a Kinder Tojásban, egy ajándékcukorka a boltban, miután anya fizetett. Felnőttünk, de szerintem ebből nem nőttünk ki. Nem hiszem, hogy lehet! Pláne akkor, ha minden napra jut valami apróság.

Ennek apropóján készítettem el a Páromnak ezt az Adventi naptárat. Amikor nem volt otthon, újra és újra elővettem, hogy folytasssam a munkát. A fenyőfa fő részét félbevágott, befestett WC papír gugigák adják. Ezek vannak egymásra ragasztva. Ezt körberajzoltam egy kartonra, majd azt kivágva, ráragasztottam a hátuljára. Utána kivágtam a korongokat, illetve a csillagot. Befestés, számozás után celuxszal kis ajtókként ragasztottam a gurigák belsejébe. Így bármi be és kivehető.



Még üres, de már a dekoráció részét képezi a házban. Holnap pedig premier!
Nektek tetszik?
Üdv, Honey*

2014. november 28., péntek

Az öregedésről

Tegnap egy nyugdíjas gálába volt szerencsém betekintést nyerni. A páromhoz szaladtam be a Művelődési Házba, ott zajlott ez az esemény. Azt hiszem, hogy nekem a legérdekesebb pár percét sikerült elcsípnem a rendezvénynek.

Történetesen: a műsorvezető maga mellé hívta a megjelentek közül a legidősebb, 93 éves nénit. Talán ilyenkor már azt várnánk, hogy egy olyan alak jelenik majd meg, aki már önmagának is az árnyéka. Pedig ez a néni, szinte virult! Piros szoknyában ropta még előtte a táncot, a tartása is sugározta az életet... Aztán beszélt! Bolondos furfanggal mondta, hogy ő valójában 60 múlt egy kicsivel, csak azt a hatost azt meg kell forítani. :) Megosztotta, hogy az egészségéért napi egy deci bort iszik, orvosa ajánlásával. Aki maga is meg-meghívja őt, mert hiszen a kevés nyugdíjból nem futja mindig az italra. Na de a végén volt igazán kacagás, amikor még azt is megemlítette, hogy 5 szeretője van, s mindnek más a dolga: egyik édességet visz neki, a másik bort vásárol, a harmadik mulattatja, a maradék kettőt nem is meri bevallani, hogy mit tesznek... :)

A jelen levő nénik, bácsik, idősek, fiatalok gurgulázó nevetéssel hallgatták a mesét. Magam pedig arra gondoltam, hogy mennyivel más így megöregedni, mint panasszal, az elmúlás elleni haraggal, eltúlzott fájdalommal.

Eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam mondata. Talán már ő sem emlékszik rá... Mi, lányok mindig beszéltünk arról, hogy majd anyukák leszünk, tündéri kisbabákkal a karunkon. Ő pedig azt mondta: Én már azt szeretném, hogy nagymama legyek, szép fehér hajjal. Akkor talán nem is értettem, csak megéreztem belőle valami méltóságot, valami tiszteletet az öregedés felé.

Kívánom mindenkinek, aki még előtte áll, és azoknak, akik már benne vannak, hogy idős koruk is legyen olyan aktív, boldog, élettel teli, mint a fiatalkoruk!

Üdv, Honey*


2014. november 18., kedd

A reggel szimfóniája

A nyitányt az ébresztő kezdi. Az én mobilom szólal meg először, aztán az övé is felcsendül. Paplansusogás jön pianóban, majd érdekes megtörésként a villanykapcsoló kattanása. Halk ütemű papucskopogás a parkettán. Fortéban zeng a vízcsobogás a csapból, a kávéfőző bugyogása, a vízforraló dala. Monoton hangsor a mikró zúgása, majd elhal a zene egy pillanatra. Csengőszó jelez, majd pár perc hatásos, drámai, feszült csönd, mely előkészíti a mű fő részét. Halk bevezetésként simul az ajak a bögre szélére, majd két dallam fonódik össze, a kávét szürcsölőé és a teát ivóé. Ebben a traktusban nyílik ki a zene, szerelemről mesél, összhang érződik. A hallgató megnyugszik, boldogan figyel, hagyja, hogy hatással legyen rá a szimfónia.


Gombanap

Körülbelül 11.-es lehettem, amikor ezt kitaláltam. Azóta legalább egyszer mosolygok az esős napokon. Pedig - mint sokan mások - én is utálom a hideg, szeles, nedves időjárást. Mégis van valami, ami ilyenkor nagyon mókás. A sok esernyős ember, olyanok, mint megannyi rohangáló, színes gomba. El is neveztem "gombanapnak" az olyanokat, mint a mai is. Amikor erre gondolok, mindig jobb kedvem lesz.

Legyetek vidámak esőben is! :)
Üdv, Honey*




2014. november 17., hétfő

Masnis karkötőtartó

Elegáns rendezettség, finom virágok, nőies masni, csillogó gyöngyök… Mindaz, mi nem hiányozhat egy úrinő budoárjából.

Az ötletet Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? videóinak egyikéből lestem el. Tetszett az ötlet, de nem gondoltam volna, hogy majd megvalósítom, hiszen nincs olyan sok karkötőm, hogy megérné. Azonban, amikor pakolgattam a kreatív kellékeimet, akkor rábukkantam erre a papírhengerre, és végül azon nyomban elkészítettem ezt a karkötőtartót. Először választottam hozzá üveget (olívabogyós), majd kivágtam az illesztés helyét. Utána kartonlapokból köralakokat metszettem, ezeket tettem a két végébe. Következett a festés, és amíg száradt teleszórtam gyöngyökkel az üveget. Kicsit unalmasnak találtam így, úgyhogy még két művirággal dobtam fel. Végül összeillesztettem az üveg nyakát és a papírhengert. Ekkor vettem észre a henger hibáját. Ezt elfedve ragasztottam rá még egy masnit is. Ilyen csinos lett:


Nekem végül is nagyon tetszik! Meglehetősen egyszerű, szerintem próbáljátok ki! :)
Üdv, Honey*

Könnyed vacsora: Tejszínes gyümölcsleves

Sose hittem volna, hogy egyszer megtanulok levest főzni, főleg nem olyat, amit habarni kell. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem ördöngösség. A lekvárok pakolásakor találtam két üveg meggybefőttet, és eszembe jutott, hogy tejszínes gyümölcslevest főzök belőle. Bár még sose csináltam olyat!

Hozzávalók:
- valamilyen gyümölcs (lehet konzerv és lehet friss)
- cukor
- fahéj
- tej
- liszt
- főzőtejszín
Sajnos pontos mennyiséget nem tudok mondani, mert én is csak érzésre főztem meg.

A gyümölcsöt vízzel fel kell tenni megfőni. Amennyiben konzerv, vagy befőtt a saját levét öntsük rá, ezt hígítsuk tetszés szerint. Amikor már forró a víz és megpuhult a gyümölcs, tegyünk hozzá ízlés szerint cukrot és én egy rúd fahéjat teszek még bele ilyenkor. Amíg a cukor elolvad, habarást készítünk lisztből és tejből. Itt az a lényeg, hogy a lisztet egy kevés tejben csomómentesre keverjük. Azután behabarjuk a levest. Végül hozzáöntjük a tejszínt. Annyit, amennyire tejszínesre szeretnénk.


Annyit fűznék még hozzá, hogy a vőlegényem azt mondta, mikor először ilyet főztem, hogy soha életében nem evett még ilyen finom gyümölcslevest. Azt hiszem ez mindent elmond!

Próbáljátok ki ti is! :) Jó étvágyat hozzá!
Üdv, Honey*

Vénusz

Vera kedvetlenül állt a tárgyalóban, és unottan nézett végig a férfiak várakozó arcán. Aznap mutatta be nekik a főnök az új kolléganőt. Még meg sem érkezett, már utálta. A cégnél eleve férfitöbbség volt, így a nők örökké rivalizáltak egymással. A lányok között Vera nem volt kifejezetten szép, sőt ha csak ezt értékelte volna a főnöke, valószínűleg régen kidobta volna már. Ellenben rendesen végezte a munkáját, és a vezetőnek a tudás többet számított, mint a küllem. Sajnos azonban a munkatársainak fel sem tűnt, és féltékenyen figyelte, ahogy a többi nőnek udvarolnak. Főleg az fájt neki, hogy Andris elkerülte őt, pedig óvodás koruk óta ismerték egymást. Kedves, szolid, érzékeny fiú volt, és ez tetszett Verának, de a munkahelyi környezet úgy tűnt, hogy megváltoztatta. Nem volt menő beszélgetni a lánnyal, így ő sem tette. Nem volt macsós kockás ingben járni, úgyhogy farmer, hajszálcsíkos ing és zakó volt az öltözéke. Mellé még aranyláncot is viselt, pedig egyáltalán nem illett hozzá. Vera tudta, hogy imád csillagászkodni, de ezt sose említette, nehogy lúzernek tartsák a többiek. Ovitól egészen nyolcadikig elválaszthatatlanok voltak, és mivel egyikőjük sem volt túl népszerű, így egymásnak jelentették a biztonságot adó kis szigetet. Amikor azonban más-más gimnáziumba kerültek, úgy látszik a fiú megváltozott. Ez azon is látszott, hogy olyan nők után kajtatott, mint a kollégáik. Általában sikertelenek voltak a randii, de mégsem próbált olyan lányokkal találkozni, akiket valóban érdekelt volna. Például Verát.

A férfiaknak ragyogott az arcuk, amint belépett az új préda. Vera gyorsan bemutatkozott Krisztának, majd kihátrált a teremből. Nem volt gusztusa végignézni, ahogy hajbókolnak neki a fiúk. Visszaült a munkája mellé. Kriszta gyorsan beilleszkedett a társaságba, és meglepő módon ő fogadta Andris közeledését. Vera irigykedve nézte, ahogy beszélgetnek, nevetgélnek, együtt kávéznak. Bár örült Andris sikerének, mégis annyira felszínesnek látta a kapcsolatukat. Eleinte még csak ártatlan flörtnek indult, aztán lassacskán egyre közelebb kerültek egymáshoz. Pár hónappal később már jártak, azután fél évre Andris megkérte Kriszta kezét, aki igent mondott. A lány már beletörődött, hogy a fiúhoz többé már nem lesz köze. Elfogadta az eljegyzést, sőt neki is udvarolni kezdett valaki. Vera azonban nem viszonozta hódolója érzéseit, titkon még Andrásba volt szerelmes.

Már az esküvő előtti hetekben jártak, amikor egyik nap Andris nem érkezett meg a munkahelyére, Kriszta azonban ott volt. Vera tőle hallotta fél füllel, hogy haldoklik a férfi édesanyja. Borzongva gondolt arra, hogy a nő egy ilyen krízishelyzetben egyedül hagyta a vőlegényét. Felment a főnökhöz és kérte, hadd látogassa meg a kollégáját. Szerencsére a férfi megértő volt, és elengedte. Egyből Andrishoz ment, aki vörös szemekkel nyitott ajtót, majd amint meglátta régi barátnőjét szorosan magához ölelte. Ebben a mozdulatában ugyanaz a régi biztonságérzet volt, mint mikor csak egymásra számíthattak.
- Annyira jó, hogy itt vagy, hogy eljöttél. Estefelé kaptam a hírt, hogy anyu nincs jól, úgyhogy rohantam be a kórházba. Csakhogy valami zenekarral kellett volna találkozni, akik majd az esküvőn zenélnek. Mivel nem mentem el, Kriszta berágott rám, és tüntetőleg elment melózni. Éjjel átkísértem anyámat a túlvilágra. Ma reggel, mire hazaértem a menyasszonyom nem volt sehol. Se cetli, se telefonhívás.
Mérhetetlen fájdalom ült a férfi arcán, és a lány azt is látta, hogy hihetetlenül fáradt. Reggelit készített, megágyazott és miután Andris álomba szenderült, visszaindult a munkába. Közben felhívta a főnök, hogy hazaengedte Krisztát. Ettől megnyugodva ült le a gép elé, és próbálta elfelejteni a délelőttöt, hiszen tudta, hogy ez semmin sem változtat.

Négy nappal később Andris és Kriszta külön-külön érkeztek a munkahelyünkre. Vera nem kérdezett semmit, de nagyon kíváncsi lett. Meglepődött, mert a férfi egyenesen odament az asztalához, a füléhez hajolt és ennyit kért:
- Kérlek, este gyere el velem dumálni.
- Oké. – bólintott. A hangjából érezte, hogy nagy a baj.
Este megállt a férfi kapuja előtt, és várt. Kényelmes vászonnadrágot és kockás inget viselt. Végre az igazi Andrist látta. Nem volt rajta az aranylánc, ellenben viselte a szemüvegét. Sulis koruk óta nem látta így.
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet. – húzta magával, miután bezárta a kaput. Kiértek az utca végére, elkanyarodtak balra, majd az úton végigmenve, egy dombra érkeztek. Délután volt egy kis zápor, így friss, üdítő fűillat vette körül őket. Csend volt, béke és határtalan csillagos ég. Vera máris értette, hogy miért szeret itt lenni a férfi. Andris elővette az addig hóna alatt cipelt pokrócot és leterítette a földre. A lány kíváncsian feküdt le mellé és várt. A fiú egy ideig csendben bámulta az eget, majd beszélni kezdett.
- Kriszta otthagyott. Mivel anyám halála miatt nem mentem pár napig dolgozni, ezért a főnök másnak adta a projektet, amin dolgoztam volna, és amiből az esküvő egy részét finanszírozni tudtuk volna. Ezért is, illetve a gyász miatt, kértem, hogy várjunk még egy kicsit a lakodalommal. Nemet mondott rá, sőt visszaadta a gyűrűt és olyan sértéseket szórt rám, amiket akkor sem fogadnék el senkitől, ha nem a menyasszonyom. Még aznap este kitettem az utcára, és bár kegyetlennek tűnik, de nem volt bűntudatom amiatt, hogy nem volt hová mennie. Ezt érdemelte.
Vera csendesen bólintott.
- Nem hozzád való volt.
„Te jobbat érdemelsz.” – gondolta magában, de nem mondta ki.

Ezután a beszélgetés után Andris továbbra sem közeledett felé úgy, mint nő, de sokszor beszélgettek, mint barátok. A férfi egy ideig nem randizott senkivel, majd mikor újra megnyitotta valaki felé a szívét, az ismét összetörte. Aznap is Verát hívta, hogy kipanaszolja a bánatát. Feküdtek a csillagos égbolt alatt, ő elmélázva szólalt meg:
- Mind csak Vénuszokkal találkozok. Szépek, nőiesek, elbűvölőek, de bennük kénes viharok dúlnak, gonoszok, érzéketlenek, pusztítóak.
Hallgattak, majd ismét a férfi szólalt meg:
- Te vagy az első nő, aki inkább Hold. Biztonságos, távoli, de azért megközelíthető, gyönyörű, felfedezésre váró. Ellenben akkor fénylik igazán, ha van egy Napja, ami megvilágítja, amitől ragyoghat.

Pár hónappal később, amikor Vera kezét kérte meg, ennyit kérdezett:
- Holdhölgy, lehetnék a Napurad?
A lány csendesen bólintott, és azóta is árasztja a fényt.

2014. november 16., vasárnap

Balassagyarmat dala

Ezt a bejegyzést már régen meg kellett volna írjam, hiszen a dal lassan, kb. fél éve létezik és napról napra boldogítja hallgatói fülét.

Egy csodálatos határmenti kisvárosról beszélünk, ahol keveredik a múlt szelleme a fiatalos lendülettel, a művészet és a sport, a szépség és a praktikum. Ebben a városban majd 40 ember gyűlt össze, hogy egyikőjük vezetésével porondra állítsanak egy zeneművet. Így született a Balassagyarmat dala, mely az utolsó hangig, utolsó szóig érzékelteti Balassagyarmat csodáit. Az ezt megálmodó és tető alá hozó fiatalembert Horváth Ádámnak hívják, a Youtube-on van egy interjú vele, a dal születéséről.

Mindenkinek ajánlom magát a dalt is, mert szerintem remekmű! Nem egy ócska tákolmány, hanem művészi alkotás. A klipről meg nem is nagyon beszélnék, nézzék meg! :) Emellett érdemes ellátogatni Balassagyarmatra, és megismerni a Civitas Fortissima városát, megtekinteni az új főteret, meglátogatni a Nyírjesi Vadasparkot, beülni a Jagyutt Cukrászda egyikébe, vagy enni egy jót például a Corleonéban. Érdemes érdeklődni a Művelődési Ház programjáról, hiszen mindig van kiállítás, előadás, gyerekfoglalkozások...

Tudtommal Balassagyarmaton csak a Sztár Motelben lehet megszállni, de a környékbeli falvakban remek vendégházak állnak az erre járók rendelkezésére. Ezúton ajánlanám az Árdai Vendégházat, Terényben.

Jó zenehallgatást! Látogassák meg Balassagyarmatot!
Üdv, Honey*


2014. november 14., péntek

A boldogság kék madara

Szárnyal, magasba röppen, boldogságot hoz, a válladra csüccsen.

Vizuális nevelés órán nemezlabdát kellett készíteni. Jelentem: nekem nem sikerült! :D Merthogy ez lett belőle. A golyóból lett a feje, majd elkészítettem a testét és a szárnyait. Ezeket otthon összevarrtam, majd vízfestékkel színeztem kékre. Utána megvarrtam a szemeit, a csőrét, végül pedig ráöltöttem egy láncra.

Szerintem nagyon aranyos!


Ti mit gondoltok róla? :)
Üdv, Honey*

2014. november 11., kedd

A "légy szíves" ereje

Egy nagyon tanulságos dolgot tapasztaltam tegnap... Hiába mondom óvónő gyakornokként a gyerekeknek, hogy "Azt úgy kell mondani, hogy légyszíves, vagy kérem...", ha olykor én is beleesek abba a hibába, hogy bunkó módon csak elveszek valamit.

A páromnak kellett balta, és kérte, hogy hozzak anyáéktól, mert nekünk még nincs. Át is mentem, felkaptam kettőt is, majd beüvöltöttem az öcsémnek, hogy elviszem a baltákat. Erre ő visszakiabált, hogy "Ne!", majd utánam rohant és csúnya szavakat egymáshoz vágva, végül nála landoltak a szerszámok. Zakatoló szívvel mentem vissza, kicsit remegtem az idegtől, majd a párom ölelése és a nagy levegővételek lenyugtattak. Tudtam, hogy hibás vagyok. Pár perc múlva visszamentem, bementem az öcsémhez és mondtam: "Légy szíves, hadd vigyem el a baltát!". Erre felállt, szó nálkül odajött hozzám, megölelt, majd elment, hogy odahozza nekem a szükséges, szóban forgó tárgyat. Én pedig döbbenten álltam.

Mindez nem a végül megkapott balta miatt volt, hanem az ölelés, a tapasztalás miatt. Remek példa ez arra, hogy MINDIG tanulhatunk a gyerekektől, a tőlünk fiatalabbaktól. Hihetetlenül hálás vagyok az öcsémnek ezért az élményért!

Merjetek kérni szépen és őszintén "bocsánatot" mondani! Hatalmas ereje van!
Üdv, Honey*


2014. november 10., hétfő

Győzd le magad!

A minap az uszodában elterveztem, hogy leküzdöm végre a mumust, és gyors úszok. Van egy célom: újratanulni a gyorsúszást. Régen megtanultam ugyan, de a helyes technikát nem sajátítottam el, vagy ha mégis, már elfelejtettem. Viszont tudom, hogy hasznos lenne néha más nemben is úszni, mint a mellúszás. Az az elképzelésem, hogy idővel fogom már annyira bírni, hogy fele arányban úszok így, majd úgy. Ehhez azonban még hosszú út vezet, de már a legelején kitűztem magam elé egy alcélt, ami nem megterhelő, nem veszi el a kedvemet, pont annyi és olyan, hogy teljesíteni lehessen. Szóval az első 20 mellhossz leúszása után, tartottam egy kis pihenőt, majd nekiálltam a gyorsúszásnak. Két hossz után mindig megálltam egy szusszanásra, majd folytattam. (Ez azért is nagy szó, mert régen 1 hosszt is alig akaródzott végigcsinálni!)

Aznap legyőztem önmagamat, és sikeresnek éreztem magamat!
Ezt javaslom mindenkinek: Tűzzön ki kis célokat maga elé, majd azokat valósítsa meg!

Pillantsátok meg a nagy egészet, bontsátok darabjaira, majd részletekben lássátok!

Üdv, Honey*


2014. november 8., szombat

Teszt pároknak - Játék a Nők Lapjából

Remélem nem ütközik semmilyen jogi törvénybe, ha ezt most továbbítom nektek. Azt gondolom ugyanis, hogy ez egy remek program a pároknak. Ismereteket ad a másikról, önmagunkról és beszélgetést indíthat. Próbáljátok ki!

A Nők Lapja 2014. júliusi számában található egyébként
Jó szórakozást és újraismerkedést! :)
Üdv, Honey*
Ui.: Ha tetszett, írjatok egy kommentet a tapasztalatokról! :)

2014. november 7., péntek

Csukd be a szemed! - Bizalomjáték

Épp ideje, hogy a Játékok oldalra is kerüljön bejegyzést. Ma valami olyat hozok, ami annyira egyszerű, triviális és még ingyen is van, de nem sokan játszák. Pedig jó móka, sőt még annál is több!

A dolog lényege mindössze annyi, hogy amikor sétálsz valakivel, kérd meg a partneredet, hogy vezessen, te pedig csukd be a szemedet! Érdekes akkor, ha ismerős környéken jártok. Ilyenkor próbáld kitalálni, hogy éppen hol tartotok. Talán még érdekesebb, ha nem ismered a helyet. Csukott szemmel másként hatnak majd az illatok, a hangok. Az érzékek fejlesztése mellett, ez szuper bizalomjáték is. Figyelj a partneredre, bízz benne! Reméljük nem fogsz csalódni. Aztán cseréljetek! :)

Mellette nagyon vicces is tud lenni a játék. Egyszer evés közben csuktam be a szemem, a családom nagy örömére. Csak annyit mondok, hogy próbáld ki! Bár vigyázz!!! Könnyen megfullatsz a nagy nevetésben. :D

Jó játékot!
Üdv, Honey*

Zuzu herceg világa - Beszélgetés az íróval

Zuzuval másfél évig együtt éltem, ismerjük egymást, egymás műveit, mégis jó volt leülni egy csésze kávéval, és elbeszélgetni a mindkettőnket érdeklő irodalmi alkotásról. A blogjának címe megtévesztő ugyan, de ő egy lány! :) Ismerjétek meg őt, és az ő blogját, novelláit, verseit!


Mondják, hogy "Minden kezdet nehéz." Nálad, hogy zajlott, mikor és miért kezdtél el írni?
Zuzu: Körülbelül nyolcadikos koromban kezdtem. Állandóan történeteket találtam, és az egyik, akkori barátnőm megemlítette, hogy akár írhatnék is. Ezt nem is tartottam olyan rossz ötletnek, csak az volt a baj, hogy akkor még nem tudtam szavakba önteni, amiket kitaláltam. Ezért egy ideig szüneteltettem is az írást, és csak két évvel később kezdtem újra neki, szintén egy barátnőm hatására. Ekkor egy regénnyel próbálkoztam, ami mindmáig a leghosszabb alkotásom, de azóta sem fejeztem be. Aztán az egyetemig nem írtam többet, leginkább azért, mert ezzel a barátnőmmel összevesztem. Másfél évvel később újra hozzáláttam. Amikor elküldted az első novelládat, hogy olvassam el és mondjam el róla a véleményem, láttam, hogy nem feltétlenül kell hosszút alkotnom, ahhoz, hogy mondani tudjak valamit.

Minden írónak van kedvenc műfaja. Neked milyen jellegű művek születnek a „tollad alatt”?
Zuzu: Leginkább novellák, abból van a legtöbb, de szívesen írom le a véleményemet is adott dolgokról. Mindig nehezemre esett, hogy szóban fejezzem ki magam, így amikor írok, azokat írom le, amiket nem tudok szóban elmondani, de nagyon fontosnak tartom, hogy átadjam másoknak. Néha pedig olyat írok le, ami vicces volt az életemben, vagy éppen aranyos vagy elgondolkodtató.

Még hosszú az út, míg egy ötletből novella születik. Nálad hogyan zajlik az alkotási folyamat?
Zuzu: Ezt nehéz meghatároznom, mivel változó. Általában jön egy gondolat, azt forgatom egy kicsit, majd minden előzetes tervezgetés nélkül leülök és leírom. Van, hogy elsőre sikerül valami fantasztikusat alkotnom, azonban van, hogy egy gondolaton akár fél évig is elrágódom, és csak akkor sikerül egy jól összeszedett novellát produkálnom. Amit természetesen leellenőriztetek, hogy sikerült-e úgy megfogalmaznom, hogy az mindenki számára érthető legyen. Sajnos néha elfog a hév, és össze nem illő mondatokat írok lel egymás után, ami csak számomra érthető.

Ezek szerint, te is vallod, hogy csak egy bizonyos "áldott állapotban", megszállottan lehet, érdemes írni. Miből merítesz ihletet?
Zuzu: Legelőször tapasztalatokból, véleményeimből vettem az ihletet, és azok köré próbáltam megírni egy adott történetet. Most már igyekszem egy jelmondatra alkotni, mint például a Sziklára épített novellámban.

Nem igazán álmodozónak ismertelek meg, mégis vannak elvontabb történeteid. Milyen kapcsolat van a valóság és a műveid között?
Zuzu: Általában a valóságból veszem az ötletet, megtörtént eseményekből, érzéseimből. Azonban van olyan művem is, ami teljesen a fantáziám szüleménye. Ilyen például Az alvó halál. (Ez egy négy részes novellasorozat, olvasd tovább! - a szerk.)

Szerintem egy amatőr író folyton jobb szeretne lenni, képzi önmagát. Ehhez talán a legegyszerűbb út, ha sokat olvas, tanulmányozza mások műveit. Van-e költő, író, aki nagy hatással van az alkotói tevékenységedre?
Zuzu: Nem igazán. Általában az szokott megfogni, amit éppen olvasok. Kedvenc költőm azonban van, ő pedig nem más, mint Kányádi Sándor. Azt hiszem, hogy talán Isten van a legnagyobb hatással rám, és a műveimre. Ő az, akit mindig szeretnék valahogy beleszőni az írásaimba.

Fiatal vagy még, előtted van ez a pálya, úgyhogy még igazán nézhetsz előre. Azonban már jócskán tettél le az asztalra. Ha visszatekintesz, melyek a fontosabb momentumai az alkotói tevékenységednek?
Zuzu: Első és legfontosabb a blognyitás. Ez nagy előre lépés volt számomra, hiszen nem gondoltam volna, hogy lehetséges így publikálni. Talán féltem is a saját gondolataimat megosztani. Az első kritika után sikerült túljutnom ezen, bár mind a ma napig kicsit szorongva osztom meg a műveimet. Minden alkalommal izgatottan várom, hogy mi a véleménye a világnak az adott írásról. Ami még igazán meghatározó volt ebben az időszakban, hogy a helyi katolikus közösség havi rendszerességgel megjelenő lapjában egyszer közzétették az egyik novellámat. Így nem csak interneten keresztül kaptam megerősítést, hanem szóban is. Ez fontos volt számomra.



Milyen céllal nyitottál blogot? Elérted ezt a célt?
Zuzu: Célom nem igazán volt vele, inkább kedvtelésből láttam neki. Egy hobbinak fogtam fel. Célom idő közben lett egy, minél több embert elgondolkodtatni, és közelebb vinni Istenhez. Sajnos nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, de remélem van/lesz eredménye.

Sok sikert kívánok hozzá! Ez szerintem is egy csodálatos és fontos cél. Vannak-e későbbi terveid az írással?
Zuzu: Szeretnék könyvet írni, vagy könyvben kiadni a novelláimat. Egy regényt még mindig szeretnék elkezdeni, de leginkább befejezni. :)

Nekem a kedvenc novellám tőled a Soha ne add fel! című. Neked melyik a legkedvesebb műved? Mitől az?
Zuzu: A Pályaválasztás Jézussal, talán ez a legismertebb is. Hogy miért? Hát leginkább azért, mert az teljes mértékben én vagyok. Az egy velem megtörtént csoda, és azt hiszem, hogy aki már átélte Isten szeretetét, annak igenis meghatározó lesz az életében. Néha újra olvasom és rájövök, hogy nem lett tökéletes, nem tudtam teljesen leírni azt, amit akkor éreztem, de már nem is tudnám jobban megfogalmazni.

Nekem az írásaid természetessége, őszinte hangvétele tetszik legjobban. Te hogy gondolod, mi az alkotásod magja, az ars poeticád?
Zuzu: Isten szeretete végtelen. Talán ez az, ami a legjobban motivál.

Kívánom neked, hogy sokáig tartson meg ebben a kegyelmi állapotban a Jóisten! Az írásaiddal tudjad hirdetni az ő szeretetét, és adjon neked is megnyugvást az alkotás! Nem utolsó sorban pedig, önző is a jókívánság, hiszen nekem is, és az olvasóidnak is nagy érték mindaz, amit leírsz! Köszönjük! :)



A barátnőm novelláit itt találjátok: Zuzu herceg világa
Jó olvasást hozzá!
Üdv, Honey*

Mosollyal kezdett nap

Hajnali 4-kor kelni nem éppen a legjobb dolog. A korai ébredés miatti haragom miatt ilyenkor az egész világot tudom utálni, főleg, ha még az idő is olyan, mint ma. Ezeken a napokon kb. 8 óráig jobb, ha senki sem akar hozzámszólni. Csak én vagyok, a zene, meg a gondolataim. Így volt ez ma is, csakhogy...

Eszembe jutott egy jelenet, amikor éppen csukott szemmel próbáltam enni. Annyira mulatságos volt már rágondolni is, hogy akaratlanul is széles mosolyra húzódott a szám... és kisütött bennem a Nap.

Mosolygós napot!
Üdv, Honey*


2014. november 5., szerda

SORSOLÁS!!! - Csuklóra ülő elegancia

Körbeöleli a csuklót, fehér, mely az ártatlanságot jelképezi, virág, mely a nőiesség szimbóluma.

A múltkor volt egy kis időm alkotni. Amikor kipakoltam az összes kézműves kellékeket tartalmazó dobozomat, rábukkantam egy annak idején eltett ragasztós gurigára. Forgattam egy darabig a kezeim között, majd ráhúztam a csuklómra. Kicsit nagy volt. Abban a pillanatban találtam ki, hogy újraálmodom egy kicsit. Először félbevágtam, és egy kicsit összetolva egyberagasztottam, hogy szűkebb legyen. Aztán egy fehér szalaggal körbetekertem, a végén, hátulról rögzítettem. Miután megszáradt, ráragasztottam a két művirágot.

Ilyen lett:


Szerintem nagyon szép, de én nem vagyok nagy karkötős, így arra gondoltam, hogy azok között, akik feliratkoznak a blogra és megosztják a Facebookon (az oldalt!), kisorsolom ezt a csodaszép, elegáns karkötőt. (Kérlek titeket, hogy a chatablakban hagyjatok üzenetet a Facebookos nevetekkel, hogy csekkolni tudjam a megosztást.) A sorsolás november 22-én, szombaton lesz. Hajrá lányok, és fiúk (lehet nyerni a barátnőtöknek is)!

Üdv, Honey*
Ui.: Bal oldalon van a megosztási és a feliratkozási lehetőség is!