Tavaszi pöttyös

Túl vagyunk ugyan az ünnepeken, de ezt a körömlakkot, az egyszerűsége, jól variálhatósága, élénksége, de mégis tavaszi játékossága miatt akármikor elkészíthetjük. A titka a pöttyökben rejlik, amelyhez semmi különleges eszköz nem szükséges, hiszen gombostű vagy fogpiszkáló minden háztartásban megtalálható. Én Moyra körömlakkokkal dolgoztam, szám szerint hárommal: fehér, málnapiros és barackszín (vagy valami olyasmi :)). Az elkészítése végtelenül egyszerű, az adott színekkel lekenjük a körmöket, majd száradás után, szabálytalanul rápöttyözünk egy másik színnel. Ajánlott előtte és utána az átlátszó lakk. (Az enyém sajnos eltűnt és még nem szereztem be újat...)

Hogy tetszik nektek? Ti mivel díszítettétek az ünnepekre a körmötöket?
Üdv, Honey*

Karácsonyi manikűr

Mily nagyszerű találmány a körömmatrica! S én még csak most fedeztem fel magamnak... Mikor a karácsonyi készülődésben voltam, saját magamat is szerettem volna megajándékozni. Így egy szép manikűrt terveztem, mely illik az ünnephez. Mivel idén nincs hó, de szerintem mindannyian vágyunk rá, hogy lássuk a hópelyhek csodálatos mintázatát. Ezért döntöttem a hópelyhes körömmatrica mellett, melyet Balassagyarmaton 350-ért meg is tudtam venni.

Az elkészítés gyerekjáték volt: formára reszeltem a körmeimet, majd kifestettem pirosra. (Már ez is jókedvvel töltött el, hiszen már régen nem volt időm lakkozni.) A gyűrűsujjaimra ragasztottam a matricákat, melyekre még átlátszó lakkot kentem. Nagy segítségemre volt Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? műsora, melynek egyik adásában tanácsokat ad arra, hogyan szárítsuk gyorsabban a körömlakkot. A jeges vizet ajánlja. Nekünk ez a csapból jön, szóval csak alá kellett tartanom az ujjaim végeit.

Nektek, hogy tetszik?
Én nagyon imádtam az ünnepek alatt!

Üdv, Honey*

Ui.: Nemsokára királykék lakkal szeretnék hasonlót. 

Csipkésen, elegánsan

Mostanában elég sok körmöt festek magamnak és másoknak is. Nem szeretném nagyon kitanulni, ez csak egy kis hobbi, de olykor olykor előfordul, hogy olyan alkotások születnek kezeim alatt, hogy én is csodálkozom, pedig először és nem is magamtól csinálom meg őket.

Még mielőtt megkérdeznéd:
1. igen, ez az én kezem
2. igen ezt én csináltam :D

Amikor én is először megláttam, nem hittem a szememnek, de igazából annyira nem nehéz.

Ezt a mintát használtam hozzá és így viszonylag egyszerűen meg lehetett csinálni. Mindehhez pedig nem kell más, csak egy vékony ecset. Én ehhez egy korábban vásárolt franciázó körömlakk ecsetét használtam, de meg lehet csinálni fogpiszkálóval is, ha nagyon nincs vékony ecseted.

Nem mondom, hogy gyorsan végzel vele (habár ez még egyszerű), meg ezt egyedül nem is lehet megcsinálni mind a két kezedre. Ebben az esetben kérd meg az egyik barátnődet, hogy segítsen. Közben pedig jókat beszélgethettek.

Ezzel a körömmel pedig elmehettek akár még a színházba is... :)

Jó szórakozást hozzá!
Üdv, Zuzu

Körömlakk-Lak

Mit ér egy régi ócskaság!? Főleg, ha anyum úgy harangozza be, hogy „apa hazahozott valami …”, és itt csúnyát mondott. Ennek ellenére a húgom és én úgy csaptunk le a két tárgyra, mint a ragadozó a zsákmányára. Mondjuk Luca szemfüles volt, egyből lenyúlta a kincses ládikát, nekem meg maradt ez:

Ez már a polcszerelés után készült. A festést már elkezdtem.

Mondjuk, azért egy percig sem búslakodtam, mert ötlet ötletet követett. Először is körömlakktartó kispolcnak használom majd. Ehhez megkértem öcsémet, hogy vágjon méretre egy lécet, ami a polcokat képezi majd. A két darabot, helyére szögeztem, majd levettem a tetejét az alsó tárolónak. Így kapta meg eredeti formáját. Mire ez elkészült, már megálmodtam, hogy az egészet fehérre festem majd. A díszítést illetően még nem volt ötletem, de a fehér színben biztos voltam. Magam sem tudom, hogy miért. Aztán megtörtént az átszínezés is, de nem tudtam folytatni. Fel-alá járkáltam a munkahelyemen, ahol az udvaron van egy gyönyörű rózsaborok, kis labdacs alakú virágokkal. Jött is az isteni szikra, hogy legszívesebben ilyeneket ragasztanék a kis polcra. Élő virággal dolgozni nem túl szerencsés, a szárított virág is macerás, úgyhogy maradt a művirág. Ellenben egy petákot sem akartam kidobni emiatt, úgyhogy egy kissé morbid ötlettől vezérelve a temető „szeméttelepén” kutakodtam. (Az a hely, ahová kidobják a hervadt virágokat és egy-két művirág csokor is található.) Nos, meg is akadt a szemem egy félreeső színfolton, amit közelebbről megvizsgálva, megállapítottam, hogy nem is csúnya. Így került haza a díszítés alapja. Alaposan megmostam, megszárítottam a virágokat és leveleket, majd találomra felragasztottam ide-oda. Végül ilyen lett:

Üdv, Honey*