Csomózott kulcstartó

Apróság, melyet az ember mindig magánál hordhat, és emlékezteti őt a szeretett személyre, attól akitől kapta.

A nemrégiben megosztott  Adventi naptárba ajándékok is készültek, készülnek. Az első volt ez a csomózott csoda. Szerelmem mindig is kérdezgette, hogy neki mért nem készítek karkötőt. Amikor felajánlottam, hogy egy szavába kerül és belekezdek, akkor meg azt mondta, hogy nem igazán hordaná. Így aztán, végül egy kulcstartót csomóztam neki. Régebben is próbálkoztam már ezzel, amikor Németországban, a vendéglátóimnak ezzel kedveskedtem. A színkombináció egyértelmű volt, mert a vőlegényemnek ezek a kedvenc színei. 

A technikáját már sokan kérdezték. Én az Interneten találtam egy nagyon jó dokumentumot. Ezt egy külön bejegyzésben közzéteszem. Azt azonban megemlíteném, hogy előbb érdemes begyakorolni az alap indiáncsomózást. Erről nem szívesen írnék, mert azt gondolom, hogy a neten sok hasznos beszámoló van róla. Nézzetek utána! :)

Szerintem érdemes kipróbálni! Nagyon klassz dolgokat lehet készíteni belőle. Hogyha nem bíbelődnétek vele, de szeretnétek ilyet, keressetek meg privátban!

Üdv, Honey*

Dugóból kulcstartó

Egy szolid pukkanás és a bor feltörő illata tölti be az orrlyukakat. Azután poharakba csordul, simogatja a torkokat, mámorít, szerelmet gerjeszt... A szédítő éjszakákban elgurulnak a dugók.

Aztán másnap esetleg megtaláljuk őket. Sőt netalántán még fel is használjuk. Én így tettem, amikor anyu jelezte, hogy kellene valami masszívabb kulcstartó a vendégházaink számára. Az egyszerű, műanyag lapos megkülönböztetők nem segítettek abban, hogy a vendégek el ne vigyék, el ne veszítsék a kulcsokat. Jött hát az ötlet, hogy parafadugókból készítsünk bilétákat. A kivitelezéshez egy éles bicska, fehér akrilfesték, alkoholos filc, lakk, kötözőzsinór, fúró kellett. Ilyenek lettek:

Üdv, Honey*