2013. november 28. - Neveléstöri óra

Neveléstöri óra. November vége van. Már 28-át írunk. Unatkozok, olvasok, elmélkedek, válaszokat keresek önmagamnak, másoknak... Ösztönösen érzem, hogy a Bibliára lenne szükségem. A telefonomon van egy. Előveszem, böngészni kezdem. Odakint metsző hideg, de még süt a Nap. Idebent meleg van. A fényes égitest lassan halad odafönt. Egyszer csak bekukucskál az ablakon. Először zavar, bántja a szememet. Aztán jótékonyan simogat, kacérkodik, nem hagy békén. Leemelem a szemüvegemet és a fény felé fordítom az arcomat. A szemeim szorosan csukva vannak, mégis bevilágítja az elmémet, majd lekúszik a szívembe és Hálát érzek! Valahogy tudom, hogy Isten fényessége jár át.

A felhők fölött mindig ragyog a nap!

Az aluljáróból mentem fölfelé.

„Már megint egy kéregető!” – ott ült a lépcső tetején. „Hogy utálom az ilyeneket…” – fortyantam fel, majd megszólalt a szánalom hangja: „Elég reménytelen lehet az élete.”

Aztán felléptem még egy fokot és elvakított a napfény. Pont a rongyos asszony mögül tört fel és én rájöttem: „Mindig, mindenkinek van remény!”

Csak az eszünkbe kell vésni: A FELHŐK FÖLÖTT MINDIG RAGYOG A NAP!!!