Ha körülbelül az ötödik számnál táncolni nem kezdett volna. Lerúgta magáról a tűsarkúakat, majd fellépett a magasított parkettre. A zene épp akkor váltott egy igazán tüzes számra. A nő meglepő szenvedéllyel mozdult a ritmusra. Olyan elemi erővel csavarta a csípőjét, rázta a mellét, lépett az ütemre, hogy minden szem rá szegeződött. Haja kibomlott, a sminkje elkenődött egy kicsit, a válláról lecsúszott a ruha pántja. Mindez nem zavarta, csak táncolt, táncolt, mintha az élete múlna rajta. A testét már nem ő uralta, hanem a zene démonja szállta meg. Kitört, leszaggatta a tökéletességének a láncait, emberré vált, szerethetővé... és ahogy táncolt, beleégett az ember emlékezetembe örökre.
