Találkozások

Igen, a tudomány alapján tudjuk, hogy a Föld mért nem hullik darabjaira, mi tartja össze.

Meg nekem is van egy elméletem. Szerintem egy hatalmas háló fogja egybe, ami olyan rendezetlen, hogyha látnánk, talán nem is hinnénk, hogy ilyen létezik.

A háló pedig vékony, fényes szálakból áll, pókhálóvékonyságú. Ezek kötik össze a lelki társakat. Bár gyöngének tűnnek, mégis hatalmas erővel bírnak. Igazából kötelek és húznak lassan, finoman a másik ember felé, egy lelki társ irányába.

Mindig megtaláljuk azt, akinél ott a másik vég. Ilyenkor kerül egy masni a szálra, és mi mosolygunk...

...mert mindig jó egy lelki társra bukkanni!

Jó találkozni másokkal!

Egy éve írhattam ezt a szösszenetet, de ma újra aktuálisnak érzem.

Textilüzletet kellett keresnem.
"Na jó, de ez a város hatalmas, mégis merre induljak? De jó lenne, ha volna egy okos telefonom, benne egy kereső. Csak beírom, hogy mit keresek, listázza a találatokat és elvezet oda." - ez volt az első gondolatom. Aztán gyorsan lemondtam róla.

Eddig is megvoltam nélküle. Majd megkérdezek egy-egy járókelőt. Sokkal érdekesebb kapcsolatban lenni a külvilággal, mint egy élettelen mobillal.

Leszálltam a villamosról, sétáltam erre, sétáltam arra, majd megkérdeztem egy nénit. Jó volt megszólítani, jó volt hallgatni a hangját, jó volt rámosolyogni a kisfiúra, akit babakocsiban tolt, jó volt látni a mozdulatot, amivel odanyújtotta a gyereknek a cumisüveget, jó volt köszönetet mondani a segítségért.

Jó találkozni másokkal!

Ma már van okostelefonom, mégis minden nap jóleső érzéssel fog el, ha valaki hozzám szól ismeretlenül, udvariasan előre enged, elbeszélget velem, érdeklődik, kérdez. Ekkor új erőt adnak a továbbmenetelhez. Köszönöm!