Egy egész évszak áll a rendelkezésére ahhoz, hogy tervezzen. Hatalmas színesceruzakészlete van, mellyel kikeveri azt a millió színt, amellyel majd elárasztja a világot. Papírján ott a vázlata minden egyes bimbónak, s számításokat végez annak érdekében, hogy majd azokból csodálatos virágok nyíljanak ki. Éjszakákat tölt az időjárás megtervezésével, hogy a növények ugyanúgy részesüljenek életadó esőben és melengető napsütésben. Grafikonok és ábrák segítségével állítja be szeles és a szélcsendben pihenő napok optimális arányát. Tudja, hogy a palántáknak kell az erős légmozgás ahhoz, hogy gyökerük megerősödjön. Minden egyes fát sorra vesz, minden egyes virágot megtervez. A bokrokon hány darab virág nyíljon, milyen elrendezésben bújjanak ki a rügyek és abban az évben milyen árnyalatokban pompázzanak a szirmok?
Azután eljön az ő ideje és építkezni kezd. Tervei alapján elrendezi a rügyeket, majd éjszakánként kipattintja azokat, s a virágot olyanra formázza, olyanra színezi, amilyennek elképzelte. Hónapokon keresztül munkálkodik, dolgozik, építi nagy művét: a természet kivirágoztatását.
Építkezik a Tavasz, és mi, emberek, amikor csodálatos építményében sétálunk, mi is építkezünk a lelkünben.
