Masnis karkötőtartó

Elegáns rendezettség, finom virágok, nőies masni, csillogó gyöngyök… Mindaz, mi nem hiányozhat egy úrinő budoárjából.

Az ötletet Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? videóinak egyikéből lestem el. Tetszett az ötlet, de nem gondoltam volna, hogy majd megvalósítom, hiszen nincs olyan sok karkötőm, hogy megérné. Azonban, amikor pakolgattam a kreatív kellékeimet, akkor rábukkantam erre a papírhengerre, és végül azon nyomban elkészítettem ezt a karkötőtartót. Először választottam hozzá üveget (olívabogyós), majd kivágtam az illesztés helyét. Utána kartonlapokból köralakokat metszettem, ezeket tettem a két végébe. Következett a festés, és amíg száradt teleszórtam gyöngyökkel az üveget. Kicsit unalmasnak találtam így, úgyhogy még két művirággal dobtam fel. Végül összeillesztettem az üveg nyakát és a papírhengert. Ekkor vettem észre a henger hibáját. Ezt elfedve ragasztottam rá még egy masnit is. Ilyen csinos lett:

Nekem végül is nagyon tetszik! Meglehetősen egyszerű, szerintem próbáljátok ki! :)
Üdv, Honey*

A boldogság kék madara

Szárnyal, magasba röppen, boldogságot hoz, a válladra csüccsen.

Vizuális nevelés órán nemezlabdát kellett készíteni. Jelentem: nekem nem sikerült! :D Merthogy ez lett belőle. A golyóból lett a feje, majd elkészítettem a testét és a szárnyait. Ezeket otthon összevarrtam, majd vízfestékkel színeztem kékre. Utána megvarrtam a szemeit, a csőrét, végül pedig ráöltöttem egy láncra.

Szerintem nagyon aranyos!

Ti mit gondoltok róla? :)

Üdv, Honey*

SORSOLÁS!!! - Csuklóra ülő elegancia

Körbeöleli a csuklót, fehér, mely az ártatlanságot jelképezi, virág, mely a nőiesség szimbóluma.

A múltkor volt egy kis időm alkotni. Amikor kipakoltam az összes kézműves kellékeket tartalmazó dobozomat, rábukkantam egy annak idején eltett ragasztós gurigára. Forgattam egy darabig a kezeim között, majd ráhúztam a csuklómra. Kicsit nagy volt. Abban a pillanatban találtam ki, hogy újraálmodom egy kicsit. Először félbevágtam, és egy kicsit összetolva egyberagasztottam, hogy szűkebb legyen. Aztán egy fehér szalaggal körbetekertem, a végén, hátulról rögzítettem. Miután megszáradt, ráragasztottam a két művirágot.

Ilyen lett:

Szerintem nagyon szép, de én nem vagyok nagy karkötős, így arra gondoltam, hogy azok között, akik feliratkoznak a blogra és megosztják a Facebookon (az oldalt!), kisorsolom ezt a csodaszép, elegáns karkötőt. (Kérlek titeket, hogy a chatablakban hagyjatok üzenetet a Facebookos nevetekkel, hogy csekkolni tudjam a megosztást.) A sorsolás november 22-én, szombaton lesz. Hajrá lányok, és fiúk (lehet nyerni a barátnőtöknek is)!

Üdv, Honey*
Ui.: Bal oldalon van a megosztási és a feliratkozási lehetőség is!

Gyűrűm

A napfény megcsillan gyűrűm aranyán,
Talán majd megkopik éveink haladtán.
De ami fénylik szívemnek felszínén,
Időtlen-időkig érezni fogom én.

Belevésve neved a nemes ékszerbe,
Lehet, hogy halványul az öreg évekre.
De amit lelkembe írtál gyönyörű lényeddel,
Belém égetődött az örök életre.

Ékszeres dobozka

Az alkotó ember keze varázserővel bír. Képes átváltoztatni éjszakai erdővé egy kézkrémes tégelyt...

Ma nem saját SK cuccot mutatok be, hanem a barátnőm engedélyével, az általa kidíszített kis dobozt. Mivel sokat utazik, főleg nyáron, de a fülbevalóitól ilyenkorra sem akar megválni, így egy régi kézkrém tartót kimosott, majd ebben pakolta, utaztatta a függőit. Egy idő után azonban unta annak egyszerűségét, így feldobta. A felhasznált technika az akrillal való festés és a szalvéta dequpageolás.

Szerintem nagyon cuki!!!

Mit szóltok hozzá? :)

Üdv, Honey*

Veszteség...(?)

Odamentem az ékszeres polchoz. Egy aranyszín, pillangó fülbevaló tetszett meg elsőként. Az ára is elfogadható volt. Megvettem...

Ahogy hazaértem, csak akkor vettem észre, hogy a megvásárolt ékszer nincs a táskámban. Pedig olyan lelkesen akartam megmutatni a húgomnak. Kirámoltam a kis retikült újra, de nem találtam.

Amint lehullt a földre a fülbevaló, még egy utolsót csillant a lámpafényben, majd felröppent. Sárga szárnyát kék folt díszítette. Megpördült a légkondi keltette szellőben, majd kiszállt a fotocellás ajtón. Mikor újra megérezte a szabadságot, eszébe jutott a múltja, az átok, majd a lány, aki megmentette.
Utána eredt, röppent jobbra, szárnyalt balra, kereste a lányt.

Rosszkedvűen bámultam a poharat. Tudtam, nem sok pénz, de bántam azt a szép fülbevalót. Ekkor egy kék folttal díszített sárga szárnyú pillangó szállt rá a vállamra. Ránéztem, valahonnan ismerősnek tűnt, aztán hallani véltem, amint azt mondja:
- Köszönöm!