Pihe-puha fülbevaló

Tél van, odakint hideg. Mi pedig melegre és puhaságra vágyunk. Nem is gondolnánk, de bizony fülbevaló is lehet pihe-puha, meleg.

Egy évvel ezelőtt kellett Vizuális nevelés órára körmöcskét készíteni. Majd az abból készült hosszú "valamit" továbbgondolni. Ebből lett első ízben bögrealátét, majd csoporttársam felkérésére fülbevaló. Mivel a barátnőmnek is tetszett, ő is szeretett volna egyet. Karácsonyra elkészítettem neki.

Az ő fejformájához a csepp alak jobban illett, ezért egy kicsit megszenvedtem az összevarrásával. Egyébként végtelenül egyszerű: meg kell csinálni a körmöcskét, majd körbeöltögetni, végül egy ékszerkarikával rátenni a fülkapcsot. Ilyen lesz:

Nektek hogy tetszik?
Üdv, Honey*

Fülbevalótartó, avagy lakásdísz?

A neten találtam valahol hasonlót és akkor megfogadtam, hogy készítek egy ilyet, ha találok feleslegessé vált képkeretet. Nos, erre is sor került. Ekkor már csak anya csipkés ládáját kellett felkutatni és szinte már készen is volt a fülbevalótartó. Mikor, pedig ráakasztottam a virágos fülönfüggőimet és feltettem a polcra, akkor láttam, hogy a funkció mellett díszítő szerepe is van.

Üdv, Honey*

Veszteség...(?)

Odamentem az ékszeres polchoz. Egy aranyszín, pillangó fülbevaló tetszett meg elsőként. Az ára is elfogadható volt. Megvettem...

Ahogy hazaértem, csak akkor vettem észre, hogy a megvásárolt ékszer nincs a táskámban. Pedig olyan lelkesen akartam megmutatni a húgomnak. Kirámoltam a kis retikült újra, de nem találtam.

Amint lehullt a földre a fülbevaló, még egy utolsót csillant a lámpafényben, majd felröppent. Sárga szárnyát kék folt díszítette. Megpördült a légkondi keltette szellőben, majd kiszállt a fotocellás ajtón. Mikor újra megérezte a szabadságot, eszébe jutott a múltja, az átok, majd a lány, aki megmentette.
Utána eredt, röppent jobbra, szárnyalt balra, kereste a lányt.

Rosszkedvűen bámultam a poharat. Tudtam, nem sok pénz, de bántam azt a szép fülbevalót. Ekkor egy kék folttal díszített sárga szárnyú pillangó szállt rá a vállamra. Ránéztem, valahonnan ismerősnek tűnt, aztán hallani véltem, amint azt mondja:
- Köszönöm!