Csipkecsoda

Áttört, légies, könnyed, nőies. A hölgy legfinomabb testrészét, a nyakát emeli ki, díszíti fel. A csipke ékszerként a legszebb. Egy minta a keskeny csuklón, egy motívum a fülek alján lebeg.

Ezt a nyakláncot szintén egy netes kép ihlette, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesanyám a Hunnia Csipkemúzeum tulajdonosa, így pillanatok alatt találtunk megfelelő gépi csipkét, ami alkalmas az ékszerhez. Kikeményítettem, megvártam, míg megszárad, aztán már csak a láncot kellett rászerelnem.

Te hordanád?

Üdv, Honey*

Csipkében mért idő

A garázsrendezésről már írtam. Ott kezdődött e tárgy története is. Megtaláltuk anya régi horgolt csipkéit. Amikor megláttam a szabályos kör formájukat, egyből eszembe jutott egy kép, ami az Interneten köszönt szembe velem. Ez pedig egy csipkeórát ábrázolt. Már csak a megvalósítás maradt hátra. Ehhez kikeményítettem a csipkét, vettem óraművet. Akrilfestékkel átfestettem a mutatókat (a fekete nem látszott volna), majd összeszereltem. Így mutat a falon:

Elgondolkoztató az idő relativitása... Tegnap 6-kor keltem és így éreztem azt a nap végén, hogy végre csináltam valamit (egész nap talpon voltam). Érdekes, ma fél 8-kor keltem, nem mondom, hogy tétlen voltam, de nem is hajtottam úgy, mint tegnap, mégsem érzem, hogy nem töltöttem ki a napomat. Néha az idő azért van, hogy sürgessen és minél több dolgot megcsináljak. Néha pedig azért van, hogy ne foglalkozzak vele, hogy megfeledkezzek róla és szabadnak érezzem magam. Ilyenkor az idő is olyan, mint egy csipke... leheletkönnyű, finom, áttetsző...

Üdv, Honey*