Fájdalmas életkép

Mindenkinek vannak álmai, és lehetnek víziói:

"Másztam felfelé a meredek dombon.

Éreztem a fájdalmat a szívemben, ahogy mar, emészt, sebet vés belé.
Eleinte csak kis erecskeként csordogált lefelé a vér, majd patakká nőtte ki magát, végül már áradt, ömlött...
A ragadós vérben másztam felfelé, mindenem tocsogott a piros életlétől, miközben belülről fogytam, apadtam, egyre csak gyengültem.
A küzdés, az életben maradási ösztön vitt fölfelé, de a véráramlat ereje vissza-visszatolt.

Végül elsodort a saját vérem tengere, megfojtott, maga alá temetett."

Csak vízió - nyugtattam maga, mégis rövid ideig olyan élethűnek tűnt...

...ilyen ereje van a fájdalomnak, a szeretetlenségnek, a haragnak és a maró gyűlöletnek.

Fájón síró sorok

Könnyeimben ázok,
Rácsaimat rázom,
Old ki a pórázom,
Fázok!

Emelj fel!
Adj hitet!
Reményt, mi elveszett!
Ne légy kemény,
Fáj a sötét!

Sírnak a láncaim,
Lehullnak álmaim,
Nincsenek vágyaim,
Hol vannak táncaim?

Megnyúznak, megesznek,
Ketrecbe kergetnek,
Zsebelnek, nevetnek,
Elvisznek, eltesznek.

Megveszek!
Megmentesz?

Hiányzol

Hiába próbálom a szót rejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálom az érzést ejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálok magamnak hazudni,
Hiányzol.
Hiába próbálok mással aludni,
Hiányzol.

Hiába próbálom bánatom kiírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok mindent kisírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok rólad nem beszélni,
Hiányzol.
Hiába próbálom büszkén elviselni,
Hiányzol.

Hiába próbálom szívemből törölni
Hiányod,
Hiába próbálok már másnak örülni,
Ha még mindig,
Ha még fájón,
Nagyon hiányzol!

Ne bánts! Menj! ...csak fáj...

Összeroskadok! Fáj itt bent az élet,
Idegeim húrját össze-vissza téped.
Nem vagyok rock gitár, felejtsd el a nevem,
Vagy kiabáld harsogva: Szeretlek kedvesem!
 
Nem hiszem el, hogy játékszer vagyok,
Mért van, hogy tőled csak fájdalmat kapok!?
Húzd ki tőrödet kérlek a szívemből,
Fordulj el végleg szerető keblemtől!

Szakítsuk el a köteléket végleg,
Ez többé már senkit nem éltet.
Te menj el balra, én meg jobbra lépek,
Ne sodorjon feléd többé már az Élet!

Naivan hittem, szép lesz, ha távozol,
Később már nem fáj, ha nélküled álmodok.
Most már érzem, tudom, és szenvedek,
Nélküled reményem veszett el kedvesem...