Ellibbensz

Már csak egy fekete selyemkendő vagy,
Könnyedén fölkap a szél,
Átsuhansz hegyen-völgyön,
Tőlem messze térsz.

Jobb is így nekünk,
Hogy újat kezdhetünk,
Fekete selymünkből levetkezhetünk,
S színes új ruhát magunkra ölthetünk.

Hiányzol

Hiába próbálom a szót rejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálom az érzést ejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálok magamnak hazudni,
Hiányzol.
Hiába próbálok mással aludni,
Hiányzol.

Hiába próbálom bánatom kiírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok mindent kisírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok rólad nem beszélni,
Hiányzol.
Hiába próbálom büszkén elviselni,
Hiányzol.

Hiába próbálom szívemből törölni
Hiányod,
Hiába próbálok már másnak örülni,
Ha még mindig,
Ha még fájón,
Nagyon hiányzol!

Ne bánts! Menj! ...csak fáj...

Összeroskadok! Fáj itt bent az élet,
Idegeim húrját össze-vissza téped.
Nem vagyok rock gitár, felejtsd el a nevem,
Vagy kiabáld harsogva: Szeretlek kedvesem!
 
Nem hiszem el, hogy játékszer vagyok,
Mért van, hogy tőled csak fájdalmat kapok!?
Húzd ki tőrödet kérlek a szívemből,
Fordulj el végleg szerető keblemtől!

Szakítsuk el a köteléket végleg,
Ez többé már senkit nem éltet.
Te menj el balra, én meg jobbra lépek,
Ne sodorjon feléd többé már az Élet!

Naivan hittem, szép lesz, ha távozol,
Később már nem fáj, ha nélküled álmodok.
Most már érzem, tudom, és szenvedek,
Nélküled reményem veszett el kedvesem...