Sétálj és figyelj!

Ez a bejegyzés inspirált arra, hogy ezeket a fotókat elkészítsem. Vasárnap délután abban a gyönyörű napfényes időben, magamhoz vettem a fényképezőgépemet, majd nekiindultam az utcáknak. Kicsit "csaltam" ugyan, mert nem 10, hanem 20 lépésenként álltam meg, de akkor tényleg megálltam. Nagy segítségemre volt azért a közelítés opció, de egyik fotón sem látszik szerintem, hogy ezzel dolgoztam.

 

Beszéljenek helyettem a képek! 

Képkeretek színekbe öltöztetve

Színek harmóniában, képek színekben, képszereplők harmóniában...

Ebben egyetlen munka volt: a képkeretek kifestése. Lakásrendezés során találtam a kereteket, benne - bocsánat a szóért! - undorító bogarakat ábrázoló képeslapokkal. Egy darabig tovább porosodtak újraálmodásra várva, majd végre elérkezett a pillanat, hogy új külalakot kapjanak. Első nehézség a szétszedésük volt, hogy a régi tartalmukat kidobhassam. Ekkorra már előhívattam a négy fényképet, azok várták, hogy bekerülhessenek a keretekbe. A fa részt elsőként kissé lecsiszoltam, majd utána kentem rá több réteg akrillfestéket. Figyeltem, hogy legyen két sötétebb (ezekbe kerültek a színes fotók) és két világosabb (ezekbe pedig a fekete-fehérek). Amíg száradtak, addig lemostam az üveglapokat, majd végül az összeillesztésük maradt hátra. Így sikerültek:

Nektek hogy tetszik? Mostanában hallom, hogy az előhívott képek kora lejárt. Ti mit gondoltok erről?

Üdv, Honey*

Hope & Pearl Photo

A fénykép egy különös találkozás. Egy kattanás és egy pillanat találkozása. Mögötte mégis sokkal több van. Van benne valami sorsszerűség, kell hozzá két ember találkozása, valamiféle belső indíttatás, hogy megörökítődjön a perc töredéke.

Egy tavaszi napon a párommal sétáltam, amikor találkoztunk a volt osztálytársával. Ők jól elbeszélgettek, engem inkább a fiatalasszony kislányának sapija kötött le:

A rövid bemutatkozás és párbeszéd után, Klaudia megkérdezte, hogy lefotózhat-e bennünket. Örömmel igen-t mondtunk és pár nappal később megérkezett egy Facebook üzenetben ez:

Rövid időn belül követni kezdtem az oldalát (Hope & Pearl Photo by Klaudia Strancsik-M), majd nemrég hírt kaptam róla, hogy megnyílt a blogja:
Hope & Pearl Photo


Mindkettőt szívből ajánlom nézegetésre, olvasásra.
Szerintem nincs olyan ember, aki ne lapozgatná szívesen a fotóalbumot, melyben az emlékei vannak megörökítve. Az élményt csak fokozza, ha profi fotós készíti a képeket, különleges helyszíneken, érdekes kiegészítőkkel, sejtelmes fényekkel, trükkös szögekből, tökéletes utómunkával. Fontos kiemelni, hogy Klaudia az újszülött, baba és kismamafotózással foglalkozik elsősorban, de családi- és portréképeket is készített már.

Egy nő életében csodás időszak, amikor anyává válik. Majd legnagyobb boldogsága a kis csöppség, akinek életet adott. Szeretnénk őrizni magunkban ezeket a pillanatokat, de a gyermek gyorsan cseperedik, és azon kapjuk magunkat, hogy már totyog, már maga fedezi fel a világot, hogy nem lehetünk eléggé szemfülesek, amikor rájuk figyelünk. Ezeket a mosolyogtató, felettébb aranyos kópéságokat is örökké magunkban hordoznánk. Természetesen az édesapákról és a nagyobb testvérekről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen ők ugyanúgy részesei egy új élet születésének.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, mindenképp nézzetek szét Klaudia oldalán! Akkor is kukkantsatok be hozzá, ha csak szép képeken pihentetnétek a szemeiteket!

Üdv, Honey*

Szilveszter

Egyszer azt mondtam: "A fénykép az a megfagyasztott pillanat."
Mégsem volt igazam.  Az érzést nem lehet megörökíteni. Azt érezni kell, töltődni belőle, átélni.

Az éjszaka, ki tudja már éjfél előtt volt-e vagy után, idén volt-e már vagy még tavaly... Táncoltunk. Ő ölelt, én öleltem. Ringatóztunk a dallamra. Akkor azt éreztem, hogy megállítanám az időt, annyira tökéletes a pillanat. Kerek volt. Bearanyozta az óévet és reményt adott az új évre.

Remélem a Kedves Olvasóimnak is csodálatos Szilveszterük volt és ezúton Boldog Újévet Kívánok!

Üdv, Honey*

Csak egy fénykép...?

A fiú ott feküdt a fűben és egyenesen a kamerába nézett. Ezúttal a fényképező lencséjébe.

A kép felkerült a Facebookra, sőt profilkép lett. Bárki láthatta. Bárki belenézhetett a fiú sötétbarna szemébe.

Azonban senki nem tudta, hogy a pupillákban csillogó fényen keresztül a fiú is látja őket.

Kevesen ismerték a titkát. Pedig mennyit tudott volna mesélni az a szem! Távoli csillagokról… elbűvölő emberekről… tájakról, eseményekről, mindenről. A világ szépségéről.

Igen, ez mind ott ül egy operatőr szemében, aki szereti nézni a csillagokat.

Téged is lát.

Vajon mit lát benned? És te Őbenne? Mondd, mit olvasol abból az izzó barna szemből? Kíváncsi vagy a történeteire?