Épületszerelem

Valószínűleg már a fogantatásom pillanatában eldőlt, hogy elbűvölnek majd a házak. Építészmérnök szülők gyermekeként elragadtatva tudok megállni egy-egy épített csoda előtt. Rajongok a szecessziós épületekért és a 19. század stílusáért. Van, hogy egy-egy települést keresztül-kasul járok csak azért, hogy megnézzem annak épített örökségét.

Szegeden órákat kószáltam csak azért, hogy végignézzem annak lenyűgöző épületeit. Örült a lelkem a régmúlt idők szépségének, de fájt is, mert látszott, hogy a jelenkor nem tartja nagy értéknek, s mennek tönkre ezek az épületek.
Balassagyarmaton hosszú séta eljutni az otthonomtól a református templomig. A vége felé már kezdenek fáradni a lábaim, ellenben akkor jön az út szemet gyönyörködtető java! Szinte feledteti is a kimerültséget a kovácsoltvas kerítések, a stukkók, a különleges alaprajzok, a mesebeli ablakok varázsa. 

Ugyanakkor egészen egyszerű házakat képes vagyok újra és újra megbámulni utazásaim során. Elképzelem azokat, akik benne élnek, ahogy élnek benne, milyen lehet belülről? Milyenek a színek, formák, méretek, fények, bútorok? Elgondolkozok azon, hogy laknék-e benne, milyen lenne? Ha kívülről látom, milyen lehetőséget rejt vajon? Mit változtatnék, minek emelném ki a szépségét?...

Szerelem ez! 

Nektek milyen a kapcsolatotok az épített világgal?

Üdv, Honey*

Mit hozott a Jézuska? - ékeskedés más tollával :)

Szeretek kreatívan adni, de ugyanennyire szeretek kreatívat kapni. 

Idén abban a csodában volt részem, hogy a barátnőmtől és a vőlegényemtől is valami saját kezűleg készített ajándékot kaptam. Zuzu ezt a bögrét készítette nekem. Aki ismer, tudja, hogy kávéfanatikus vagyok. Amikor megláttam a neten ennek az angol feliratos változatát, átküldtem a barátnémnak azzal a szöveggel, hogy "Nekem ilyen KELL!!!". S kérésem meghallgatásra találtatott. Imádom! Az ötlet végtelenül egyszerű, de nekem hatalmas boldogságot okozott.

A Szerelmemtől pedig egy könyv alakú dobozkát kaptam. Teljesen meghatódtam. Gyönyörű! 

Ti milyen SK ajándékot kaptatok? Mit gondoltok, szerintetek is személyesebb a készített ajándék?

Üdv, Honey*

Páratánc

Dideregve léptünk be a házba. Jól esett volna, ha duruzsoló kályha fogad. Ehelyett csak a hideg csapott arcon bennünket. Szinte visszahőköltem, ahogy megérintett. Gábor összedörzsölte a kezeit, rájuk lehelt, majd kifordult, hogy fát hozzon be. Rájöttem, hogy attól nem lesz jobb, ha csak a fogaimat vacogtatom a ház közepén. A befűtésben segíteni nem tudtam, így feltettem egy nagy kanna vizet főni. Mikor forrni kezdett, beledobtam a teafű keveréket, és kitöltöttem két nagy bögrébe. Bevittem a szobába, ahol Gábor a kályhaajtóban guggolt. Füst szállt ki, halvány meleg érződött már, ahogy elmentem mellette. Letettem az asztalra a bögréket, majd odamentem a szerelmem mellé, hogy átölelve melegítsük egymást.
- Nézd! – mutattam a bögrékre. A barna porcelán edénykékből illatosan szállt fel a pára. Az egyik fehér gomolyag összefonódott a másikkal. Ami kettőből indult, eggyé lett. Táncot jártak, játszadoztak, elillanó életükkel is szerelmüket üzenték.

Mesevers

Mesefalum
Meseházában
Mesés vőlegényem
Két karjában.
Nincs palotánk,
Nincs hintónk,
De boldogan élünk,
Míg meghalunk.

Szimbólumok

Indák 

A baráti beszélgetés alatt annyian összegyűltünk, hogy már csak úgy fértünk el, ha az ölébe ültem. Fél combján csücsülve, félig felé fordulva, félig a többiek irányába, tökéletes helyzetben éreztem magamat. Ezt a szemközti srác is megerősítette: - Ahogy így rátok nézek, olyanok vagytok, mint a magyar szimbólumok közt is jelentős egymásba fonódó két inda. Ahogy ölelitek egymást, ahogy a másikra néztek, mint két virág, melyek gyökerei erősen kapaszkodnak egymásba.

Szikla 

Hetekig tartó küzdelem zajlott benne, s akkor délután úgy tűnt, hogy csillapodik benne a háború. A dombtetőn beszélgettünk, a hanyagul szétszórt sziklák között. Akkor is próbáltam megerősíteni, hogy mellette állok, hogy szeretem. A kételyei ellenére ő is így érzett. Időközben mosolyogva néztük a sziklákba vésett "Sanyi+Anikó" "Laci+Mariann"... feliratokat. El-elgondolkoztam, hogy vajon tart még a szerelem nekik? Aztán nem számított, hogy velük mi van, aztán nem számított, hogy gyerekesnek tartottam volna e tettet, csak az számított, hogy valami módon megpecsételjük a szeretetünket. Egy-egy porló kővel nekiálltunk és belevéstük az örökkévalóságot jelző sziklába, hogy Gábor+Hanna ÖRÖKKÉ.

Végtelen vonal 

A lánykérés csodálatos estéjén felkért táncolni. Nem volt semmi flanc, csak a zene és mi. A csípőnk fektetett nyolcas alakban ringott, táncolt, keringett egymás mellett, teljes szimbiózisban. Monoton, ismétlődő mozdulataink belém égtek és ígértek. Ígérték, hogy a végtelen szimbóluma bennünk, a szerelmünkben van. 

Gyűrű 

Naponta ezerszer is rápillantok a csillogó kőre, a gyűrű közepén. Megtagadhatatlanul jelzi, hogy az övé vagyok. A kör, mely újra és újra bejárható a végtelenségig itt fénylik az ujjamon. A legszebb ígéret legszebb szimbóluma.

Szerelmes hazavárás

Találkozni, újra látni, megölelni, megcsókolni, szeretni, hazavárni. Mindezt kifejezni...

Nyár elején rágni kezdtem a párom fülét, hogy készítsen szúnyoghálót az ajtóra. Meg is vettem hozzá az anyagot. Magam sem tudom, hogy miért, a fehér színűre esett a választásom. Végül egy mesterember készítette el az ajtót, s amikor készen lett, értettem meg, hogy vajon mért döntöttem a hószín mellett. Azt még bárhogyan lehet díszíteni. :) Gondolat gondolatot követett, és egyszer csak beugrott, hogy ilyen feliratosra szeretném elkészíteni. A szavak pedig szinte gondolkozás nélkül jöttek, hiszen ez a kis ház a mi szerelemlakunk, és igazán kifejező így hazavárni a Kedvest. 

Nézzétek meg Ti is! 

Mit szóltok hozzá? :)

Üdv, Honey*

Csillagnéző

A tó partján feküdtünk, a fejem a mellkasán pihent, és az eget kémleltem egy-két hullócsillag megpillantásának érdekében. A sötét felületen jól kivehetően szikráztak a fényes pontok. Jobbról a fák fölül, felhők közeledtek és vihart jelző villámok sejlettek fel itt-ott. A párom és a haverja az univerzum hatalmasságáról, a bolygók távolságáról folytattak eszmecserét. Hiába voltam oly közel hozzá, mégis azt éreztem, hogy fényévekre van tőlem. Sajnos a kapcsolatunk mélyponton volt az elmúlt pár napban.

Aztán simogatni kezdte az arcomat. Éreztem, ahogy közel enged magához, az érzéseihez, a szívéhez. Cirógató keze eltakarta ugyan előlem az eget, de az érintéséért az összes csillagot odaadtam volna.

…és odaadnám most is.

A csók gyerekszemmel

Gyermekként alig vártam, hogy betöltsem a 12-t és megnézhessem a karikás filmeket. Izgatta a fantáziámat a csók, néztem, ahogy a felnőttek csinálják és vágytam, hogy nagy legyek. Aztán felnőttem, és már teljesen természetes a szájra puszi, a nyelves csók. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy most én vagyok a felnőtt, a gyerekek pedig engem vizslatnak egy-egy lopott csók alkalmával. Két mókás aranyköpés is fűződik ehhez az élményhez:

1. Egy gyárlátogatáson voltunk a családdal és a párom is ott volt velünk. Már a parkolóban sétáltunk, amikor hozzábújtam a szerelmemhez és megcsókoltam. Ezt pár lépéssel később is megtettem, mire az egyik autó mögül ezt hallom egy kisfiú szájából: „Nézd má’, ezek megint smárolnak!”

2. Egy sereg gyerek előtt adtam csókot a páromnak, mire azt hallom: „Megy a mozi!” Mikor Gábor elment, ez a mondat ütötte meg a fülemet: „Na vége a mozinak, megyek vissza ugrálni.” (ti. trambulinba)

Szerelem, szerelem

Amikor jobb íze lesz az ételnek, amikor örülsz még az esőnek is, amikor csoda az egész világ. Egy állapot, egy érzés, ami mindent megváltoztat. Romba is dönthet, de a fellegekben is járhatsz tőle. Ez a szerelem.

Bár nincs Valentin-nap, de szerintem sokan gondolják – hozzám hasonlóan –, hogy a szeretetet, a szerelmet nem csak február 14-én kell kimutatni. Ezért hoztam két inspiráló ötletet. A garázsrendezés során találtam egy műanyag lapot, aminek az egyik része reklámanyag volt egy rendezvényen, a másik fele viszont ép és használhatónak tűnt. Így készültek el ezek:

A faliképhez fekete-fehérré szerkesztettem a fotót, majd A3-as méretben kinyomtattam. Jobb szerettem volna, ha nagyobb, de ez volt a nyomtató maximális teljesítménye. Utána méretre vágtam a műanyaglapot, rádequpageoltam a papírt, és száradás után mehetett is ki a falra.

A szívet egy ajtódísz ihlette, ami ugyan vesszőből készült és egészen másképp nézett ki, mint ez. Még aznap nekiláttam, hogy elkészítsem az általam elképzelt változatot. Ehhez kivágtam a formát a megmaradt műanyaglapból (ezúttal ollóval szenvedtem, belül ugyanis szivacsos). Utána jött a celuxozás, majd az akrilfestékkel való kétszeri átkenés. Sajnos, első alkalommal lemostam, mert a festék is lejött a celuxszal együtt, de másodikra már sikerült.

Ezek csak ötletek, hogy mivel lephetitek meg a párotokat, de ne feledjétek minden nap, minden órában lehetőség van kimondani azt a gyönyörű, magyar szót: Szeretlek!

Üdv, Honey*

Tejfölös kenyér

Az első Nála töltött éjszakámat egy tejfölös kenyérnek köszönhetem.

Már besötétedett odakint, amikor megéheztem és a legegyszerűbb, legfinomabb, kevés alapanyagból álló tejfölös kenyeret kívántam meg. Nagy nehezen feltápászkodtam a képernyő elől, majd a hűtő és a kenyértartó felé vettem az irányt. Merész karéjt szeltem a friss házikenyérből, majd nem sajnáltam rá a hófehér, krémes réteget. A vacsorámmal besétáltam a nappaliba, majd újra helyet foglaltam a gépnél. Ahogy beleharaptam a kenyérbe, már ütöttem is le az első billentyűt. Ő írt, válaszolni kellett. Tudtam róla, hogy imádja a tejfölös dolgokat, a tejfölhöz is tejfölt eszik, így azonnal megjegyeztem, hogy „Tejfis kenyeret eszek. Kérsz?” Hevesen „bólogatott” a virtuális világon keresztül, mire nekem támadt egy merész ötletem.
„Oké, viszek be neked. Jaa, de akkor nem tudok már hazajönni…” – jutott az eszembe hirtelen.
Hogyan, már nem emlékszem, végül megszületett a döntés, hogy akkor ott alszok Nála. Sebesen kikapcsoltam a gépet és gyorsan beálltam a zuhany alá. Egy órám volt, hogy elkészüljek. Persze a legjobb formámat akartam hozni! A nagy sietségben, a tejfölt majdnem otthon is felejtettem.

Most is megízlelem a lágy, hűvös réteget, majd elér a fogam a puha kenyérhez. Már nem csak egy ízt jelent nekem ez az étel, hanem egy emléket. Egy olyan élményt, ami azóta meghatározta az életemet.

Szerelmes hópihe

Hópihe, ha hullna,
Hálával tartozna,
Hogy reáhullhat
A te vállaidra.

Gallérodon ülne,
Úgy dicsőítene,
Boldog lenne attól,
Hogy teveled lehet.

Fénylő ragyogása
Téged ünnepelne,
Csillagteste rajtad
Boldogságot lelne.

Ébresztgető

Madárkacsicsergést hallgatok,
Kitárom feléjük ablakom.
Tovább ma mért nem alhatok?
Kezdődnek újabb nappalok.

Ágyunkon elnyúlva hasalok,
Figyelem izmos-szép alkarod,
Békésen nyugszik a paplanon,
Csókokkal halmozni akarom.

Jó reggelt kedves angyalom,
Üdvözlégy e fényes hajnalon!
A pázsit még lágyan harmatos,
Napfényben úsznak a havasok.

Friss csókod íze oly zamatos,
Mint nektártól édes almabor.
Zuhanytól felüdült alkatod,
Illata csodásan balzsamos.

Kávécsepp ül az ajkamon,
Illatok, ízek, dallamok…
A kávéd már vár az asztalon,
A búcsút még nyújtani akarom…

Szilveszter

Egyszer azt mondtam: "A fénykép az a megfagyasztott pillanat."
Mégsem volt igazam.  Az érzést nem lehet megörökíteni. Azt érezni kell, töltődni belőle, átélni.

Az éjszaka, ki tudja már éjfél előtt volt-e vagy után, idén volt-e már vagy még tavaly... Táncoltunk. Ő ölelt, én öleltem. Ringatóztunk a dallamra. Akkor azt éreztem, hogy megállítanám az időt, annyira tökéletes a pillanat. Kerek volt. Bearanyozta az óévet és reményt adott az új évre.

Remélem a Kedves Olvasóimnak is csodálatos Szilveszterük volt és ezúton Boldog Újévet Kívánok!

Üdv, Honey*

2013. december 16. - Pólóillat

El-elfogyadoznak a bejegyzések az ünnepi pillanatokról. Bár nem írom le mindig őket, de azért eddig is és továbbra is igyekszem megkeresni az advent szép, felemelő momentumait. Előfordul, hogy egy nap van több is, meg az is, hogy olyan fáradt vagyok, hogy gondolkozni sincs kedvem azon, hogy mi volt jó.
Mindenesetre ma megint amolyan csodácska élményem volt. Ez egy kaotikus hétfőnek indult. Nem részletezem, elég annyi, hogy elegem volt mindenből, ideges voltam, kedvetlen... Aztán megláttam a ruhaszárító szélén a barátom véletlenül itt hagyott pólóját. Felemeltem, hozzábújtam, beleszagoltam, megtapintottam és MEGNYUGODTAM. Sokadjára is ráébredtem, hogy számomra a legszebb ajándék a Szerelmem.

Szavak szívtől szívhez

"Kevesen tudják, de a legszebb ajándék, amit kaphatunk: egy másik ember."

A fiú titkon leste osztálytársnőjét. A lány a pad alatt olvasott. Régen elmenekült az unalmas törióráról. Bár fizikailag ott ült, de lélekben teljesen máshol járt. Szemeivel falta a sorokat és közben érzelmek suhantak át az arcán. Hol elmosolyodott, hol gondolkozóba esett, hol kifényesedett a tekintete. Néha könnyek gyűltek a szeme sarkába, de akadt olyan is, amikor nyugalom látszott rajta. A fiú soha nem értette, hogy mi lehet azokban a könyvekben, amelyek ennyire elvarázsolják a lányt. Se Ő, se mások nem tudtak ekkora hatással lenni rá.

Éveken keresztül gyötrődött ettől a kérdéstől. Tetszett neki a lány, és mindennél jobban szeretett volna közelebb kerülni hozzá. Azon a novemberi napon Őt húzta a Mikulás-napi ajándékozásnál. Amint megpillantotta a szeretett nevet, tudta, hogy könyvet fog vásárolni. Itt azonban megakadt. Ötlete sem volt arról, hogy milyen típusú történeteket szeret a lány. Félt megkérdezni, így csak magában gyötrődött.

Valamelyik este, amikor ezen agyalt, firkálni kezdett a matek füzetének egyik üres lapjára. A céltalan vonalakból, alakokból egyszer csak szavak lettek. A gondolatok mondatokká váltak. A fiú írni kezdett. Észre se vette, hogy oldalakat rótt teli szögletes betűivel. Aznap már nem került rá a házi a négyzethálós papírra. Ellenben ezer meg ezer őszinte szó, érzés folyt ki a tollából. Fáradtan aludt el.

A napok vészesen közeledtek az ajándékozáshoz, de a fiú még mindig nem találta meg a megfelelő könyvet. Azonban minden nap  írt. Már nem csak a lelki rezgéseit vetette papírra, hanem történeteket talált ki, szavait rímbe öltötte, verseket faragott. Írt reggel, alkotott este, körmölt órák közben, szünetekben, buszon... Tolla és jegyzetfüzete szinte hozzánőtt.

A lány titkon leste osztálytársát. A fiú a padon írt. Régen elmenekült a zajos osztályfőnöki óráról. Bár a teste ott volt, de a gondolatai máshol jártak. Keze sebesen siklott a papír fölött. Keményen fogta a tollát, és szakadhatatlanul alakította a betűket gyors egymásutánban. Eközben érzelemviharok dúltak a tekintetében. Olykor hevesen szántotta a lapot, olykor révedezve nézett ki az ablakon. A lány nagyon kíváncsi lett arra, hogy milyen gondolatok válthatnak ki ekkora eufóriát a fiúból. Soha nem látta még, hogy bármi is ekkora hatással lett volna rá. Pedig jó lett volna. Tetszett neki a fiú...

Elérkezett a december hatodika. A fiú az ihletettség burkában teljesen elfelejtette az ajándékozást. Aznap fülig pirulva állt a lány elé:
- Téged húztalak, és nagyon sajnálom, de elfelejtettem bármit is hozni. Szerettem volna valami könyvet adni, de nem tudom mit olvasnál szívesen.
Ekkor valaki meglökte, és kiesett a kezében szorongatott jegyzetfüzete. Épp a kedvenc történeténél nyílt ki. Amikor azt írta, végig a lányra gondolt. Lehajolt érte, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, kitépte azokat a lapokat, melyeken a novella cselekményszálát végigvezette, majd átnyújtotta a lánynak.
- Hozok majd valami rendes ajándékot. Addig, ha gondolod, olvasd el ezt. - mondta félénken.
A lánynak csalódottság helyett, felcsillant a szeme, és szégyenlősen válaszolt:
- Nem kell más. Ez a legjobb ajándék, amit kaphattam tőled.

Elmentél...

Álmodsz-e rólam?
Szemed behunyva, pilláid éjében.


Suttogod-e nevem,
magad szépségére?
Félve mondva a szót,
szívet dobogtatót.

Őrized-e arcom,
Melyen csattant csókod,
S ajkad tüzelt tőle.

Borzong-e tested,
ha a szép emlékeket,
visszavetíted.
S velem vagy újra.

Én álmodok rólad,
Suttogom neved,
Őrizem az arcod,
S megborzong a testem

Mert egész egyszerűen:
Még mindig szeretlek!

Mondd el!

Mondd el! Mit érzel,
Mikor a szemembe nézel?

Mondd el! Dobban-e szíved,
Mikor mosolyod engem illet?

Mondd el! Bizsereg-e bensőd,
Mikor kezem kezedbe menekül?

Mondd el! Forróbb-e a lényed,
Mikor tüzesen egymást szeretjük?

Viharos szeretőm

Tomboló elemek odakint, idebent,
Odakint villámlik, bent vágytól remegek.

Villám villanásban fénylik fel a tested,
Az alabástrom szobor nem fénylene szebben.

Villámnak tört nyila izzik a szemedben,
Meleg tekinteted most lángolva perzsel.

Félek a villámtól, de Te itt vagy velem,
Testeink vihara megnyugtatja lelkem.