Álltam a kolis fürdőszoba közepén. A polcon megláttam egy halványzöld tubust, rajta: Fa Joghurt Aloe Vera krém tusfürdő.
A barátnőmé, de sebaj, beleszagolok.
Kipattintottam a fedelét, odahajoltam és kicsiket szippantottam az illatból.
Előjött az emlékezés dzsine. Magával ragadott és visszarepített 2007-be, egy másik fürdőszobába.
A koli zuhanya alatt álltam és elgondolkozva szappanoztam magam a saját joghurtos, aloe verás tusfürdőmmel.
Imádtam az illatát, a zuhanyzás tisztító, felszabadító érzését. Ráérősen csorgattam magamra a vizet, a hab kényelmesen folydogált le testemen. Agyamban lassú táncot jártak a gondolataim, gondjaim:
"Hiányzik a családom… Szeretem a barátaimat… Jó itt, de jobb lenne otthon… Milyen mókás lány ez az Erika. Olyan kis cuki és mellé vicces is. Ma is hasfájósra nevettük magunkat, miközben a pirítós kenyereket készítettük. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Én kaptam ki a forró szeleteket a sütőből, majd Eri megvajazta és a fiúk mind megették. Legalábbis majdnem mind… :) Ugyanakkor alig másfél éves a kisöcsim. Rossz érzés, hogy kimaradok a fejlődéséből.”
