Papírmasé betlehem

A kis Jézus egyszerű körülmények közé érkezett, barlangban született, állatok melegítették csöppnyi testét. Mindennek megformálásához nem illik drága anyag, arany vagy ezüst, gyémánt vagy porcelán, de még egy csokoládéból öntött betlehem is idegen. A papír egyszerű alap.

Ezt még jócskán Karácsony előtt készítettük két csoporttársam, és én. Vizuális nevelés órára volt beadandó gyakorlati feladat. Zuzu döntött a papírmasézás mellett, mi pedig elfogadtuk a választását. Hárman három részt vállalunk:

1. Dávid készítette a barlangot. Először is készített csirizt, mert nem volt otthon tapétaragasztó. Egy kicsit odakozmált, és félt is, hogy nem fog beválni, de nem lett igaza. A csirizzel felragasztotta a felvágott papírcsíkokat a felfújt lufira (4-5 réteg), és egész éjjel hagyta száradni. Miután megszáradt, formára vágta és befestette.

2. Zuzu vállalta az állatok megformázását. Drótból kialakította a bárányok vázát. Ezek után összetépkedett papír zsebkendőt, majd azokat tapétaragasztóba áztatta és a drót formára helyezte. Végül, mikor felvették a végső alakot, apró vattagalacsinokat illesztett a testükre

3. A Szent Család tagjainak kialakítását a kis Jézussal kezdtem. A bábuk magasságát próbáltam viszonyítani a Dávid által megadott barlang méretéhez. Ez volt a legegyszerűbb, és a leggyorsabb. Mária és József megformáláshoz kicsit több időre és türelemre volt szükség. A magasságuk eléréséhez sok papírt felhasználtam, s végül csak stilizáltam a szereplőket. A férfit magasabbra készítettem, mint a nőt. Ezek után temperával és akril festékkel megfestettem őket, majd a szemüket és a szájukat alkoholos filccel rajzoltam meg

Végül össze kellett illeszteni az alkatrészeket. Az alapot egy használt kartondoboz adta, melyre teknokollal ragasztottam rá a kertből hirtelenjében összeszedett száraz füvet. Erre illesztettem rá a barlangot, majd a szent család tagjait. Végül a bárányok is méltó helyükre kerültek.

Nézzétek, ilyen lett:

A tanárnőnek annyira tetszett, hogy kérte, hadd maradjon bent a suliba. Jó szívvel nekiadtuk!
Ti készítettetek már betlehemet? Mit használtatok hozzá?

Üdv, Honey*

Oviban járt az ősz...

Lehulló, színes falevelek mesés táncában még egy csepp kisgyermek is szívesebben veszi fel az esőkabátot és a gumicsizmát...

Régen osztottam meg bármit is, és ezt sajnálom. Vége a gondtalan nyárnak és a szeptember minden létező problémát az utamba sepert. Mint valami gonosz utcaseprő, elém tornyozta a gond-leveleket. Próbálom keresni a szépeket, próbálok arra gondolni, hogy a végén beleugorhatok, de egyelőre még csak az utamat torlaszolja el. Mindenesetre az elmúlt hetekben találtam pozitívumokat. Az egyiket el is hoztam megmutatni.

Gyakorlaton voltam szeptember első két hetében. Vizuális foglalkozás keretein belül a gyerekek különböző formájú faleveleket pöttyöztek be az ujjukkal az ősz színeit felhasználva. Ezeket kivágtuk és fonalra felragasztottuk őket, majd az ovi öltözőjének a plafonjára fellógattuk. Ilyen lett:

Szerintetek szép? :)

Üdv, Honey*

Meghívók, melyek nem csak egy alkalomra szólnak

Gesztus, mely kifejezi, hogy szeretettel látnak, sőt várnak. Egy „papírfecni”, mely megmarad még sokáig, visszaidézve az eseményt, melyen részt vettünk.

Nem más ez, mint a meghívó. Vizuális nevelés órára kellett elkészíteni egy óvodai, illetve egy bármilyen más meghívót. Egy Anyák Nap-ira és egy esküvőire esett a választásom. Szerettem volna, úgy készíteni, hogy azok majd ne a fiók mélyére kerüljenek, hanem még díszei lehessenek a lakásnak.

A szív alakú Anyák Napi meghívó igazából egy kép is egyben az óvodás gyermekről. Ehhez csak egy minta kell, majd egymásra ragasztani a lapokat, középre a formára vágott fotót, majd körbevarrni, és egy akasztót tenni felülre.

Ebben az igazi nehézség és hosszabb feladat a fekete-fehér szív kihímzése, mely keresztszemes technikával készült. Ez után szintén a szöveg szerkesztése és a lapok egymásra ragasztása következett.

Üdv, Honey*

Kreatívságok

A szorgalmi időszak utolsó heteiben nagy hajrának "örvendhettünk". Sokszor lett halálosan elegünk a rengeteg ZH-ból, a beadandókból és ilyenkor örültünk annak, hogy van Vizuális nevelés óránk, amire szintén le kell adni az anyagokat. Csakhogy ezek nem fárasztottak, inkább felvidítottak. Ezen kívül közeledett a karácsony is, úgyhogy ajándékgyártásra adtam a fejemet. Nézzük, mik is készültek nálam! (Bocsánat a rossz minőségért, ezek telós képek. Ezentúl nem ilyeneket hozok, ígérem! ;))

Ezt a képkeretet valami szivacsos anyagból készítettem, ami nem tudom mi lehetett előző életében, de amikor megláttam, tudtam, hogy egyszer új formába öntöm. Némi gombbal és egy adag lila festékkel ez lett belőle. Az egyik barátnőm kapta ajándékba. Szerettem volna egy képet tenni bele, de sajnos egy közös képünk sem volt meg, így született bele ez az idézet.

Itt a bögrealátét a lényeg, ami körmöcskével készült. A vizuális nevelés órára az volt a feladat, hogy az elkészült hosszú körmöcskedarabból alkossunk valamit. Én ezt találtam ki:

Ez is órára készült, mégpedig tortaalátétből eszkábált szövőkereten. Mivel eléggé bénán sikerült az eleje, így sokáig gőzöm sem volt, mit hozok majd ki belőle. Végül megláttam benne ezt a VALAMIT. :) Tehát egy üvegruha, netán teamelegítő? Nem igazán tudtam még eldönteni, de az biztos, hogy egész nap jó kedvre derít, ha csak ránézek.

Ezen a képen a fülbevaló az érdekes a nyaklánccal együtt. Persze, ennek is van története. Valamelyik vizus órán papírt márványoztunk és kikaptuk feladatnak, hogy valamit készíteni kell a papírból. Ahogy ránéztem a "képre", megláttam azt a határozott, szép színű, kacskaringós mintát, ami a nyaklánc alapját adta, majd megleltem a fülbevalónak valókat is. Aztán járni kezdtem a boltokat, hogy miként is lehetne ebből ékszert varázsolni. Végül dekorgumi, Technokol, átlátszó tapadós fólia, bőrdarab, fülbevalókapocs és kis karikák kellettek hozzá. A kellékekkel felszerelkezve, nem sejtettem, hogy majd ez lesz belőle, de a nekem nagyon tetszik a kész mű! No és nektek?

Ő itt Amanda. Ismeritek az érzést, amikor van egy számotokra kedves tárgy és bár nem tudjátok már használni, kidobni sem szeretnétek? Így voltunk mi is ezzel a cuki kis kávéfőzővel. Szegénykében lassan főtt le a kevés kávé, ráadásul egy alkalommal megolvadt a füle, úgyhogy hoztam helyette egy másikat a koliba. Amandát pedig hippiköntösbe öltöztettem a színes alkoholos filceimmel, majd egyszer csak jött az isteni szikra, hiszen már egy ideje kerestem alkalmas fülbevalótartót. A kávéfőző új életet kezdett!

 

Nektek hogy tetszenek ezek?

Üdv, Honey*