Csöppségek - 9.

Reggel, az óvodába menet azon gondolkoztam, hogy a gyerekek között lenni lélektisztító folyamat. Az Ő világuk olyan más, annyira tiszta... Nekünk kellene megköszönnünk, hogy egy kicsit maguk közé fogadnak.

Oviban járt az ősz...

Lehulló, színes falevelek mesés táncában még egy csepp kisgyermek is szívesebben veszi fel az esőkabátot és a gumicsizmát...

Régen osztottam meg bármit is, és ezt sajnálom. Vége a gondtalan nyárnak és a szeptember minden létező problémát az utamba sepert. Mint valami gonosz utcaseprő, elém tornyozta a gond-leveleket. Próbálom keresni a szépeket, próbálok arra gondolni, hogy a végén beleugorhatok, de egyelőre még csak az utamat torlaszolja el. Mindenesetre az elmúlt hetekben találtam pozitívumokat. Az egyiket el is hoztam megmutatni.

Gyakorlaton voltam szeptember első két hetében. Vizuális foglalkozás keretein belül a gyerekek különböző formájú faleveleket pöttyöztek be az ujjukkal az ősz színeit felhasználva. Ezeket kivágtuk és fonalra felragasztottuk őket, majd az ovi öltözőjének a plafonjára fellógattuk. Ilyen lett:

Szerintetek szép? :)

Üdv, Honey*

Gyerektábor - szombat

"Jó ízlés! Milyen szörnyűséges dolog. Az ízlés a kreativitás gyilkosa."
/Pablo Picasso/

Szombaton már csak három gyerek maradt, így megőrzés jellegű volt az utolsó nap. Mivel a héten először jó idő volt, így medencézést terveztünk. Délelőtt még a DUPLO-val játszottak, a szomszéd kiscicának házat építettek.

Ez idő alatt mi pakoltunk. Ebéd után pedig átmentünk hozzám és feltöltöttük a medencét. A gyerkőcök pancsoltak. Azt játszották, hogyha elment a nap, akkor világvége van és csak úgy élik túl, ha leteszik a fejüket a víz alá.

Ilyen lazulással töltöttük az utolsó napot. A gyerekek nagyon élvezték! (Mi is. :))

Üdv, Honey*

Gyerektábor - péntek

"A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás - mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy."
/Osho/

Pénteken festőkké változtattuk a gyerkőcöket. Reggeli motiváció gyanánt bemutattam nekik új tudományomat, a létrával való közlekedést. Képzeletben kifestettem egy szobát nekik.

Ezt pólódíszítés követte. Itt már a kész felsőkben díszelgünk:

Majd borotvahabbal márványoztunk:

Délután képeket nézegettünk, kiállítást rendeztünk, fagyiztunk, majd jelmezbált rendeztünk és buliztunk.

Így záródott a tábor. Nagyjából... :)

Üdv, Honey*

Gyerektábor - csütörtök

"Az egyszerű dolgokat bonyolulttá tenni mindennapos dolog; a bonyolult dolgokat egyszerűvé tenni, a lehető legegyszerűbbé, ez a kreativitás."
/Charles Mingus/

Csütörtökön a zenéé volt a főszerep. Reggel meghallgatták a gyerekek Zuzu furulyázását, majd átsétáltunk a Kávéházba, ahol Luca, a húgom mutatta be nekik a hegedűt, és meg is szólaltatta. Visszatérve dobokat (konzervdobozból és lufikból) és csörgőket (macisajtos és kézkrémes dobozokból, valamint kavicsokból, gombokból stb.) készítettünk. Ezt kis zenebona követte.

Délután volt csendes pihenő meseolvasással és egy kis Mézga család nézés, majd népi játékokat játszottak a gyerekek Zuzu vezénylésével:

Aznap még sort kerítettünk egy újabb kísérletre, amit szintén csak innen származik: Kémiai jojó

Videót itt láthattok róla: Kémiai jojó

Üdv, Honey*

Gyerektábor - szerda

"Nem létezik szabályok által irányított kreativitás. (...) Ha szabályokat keresünk a kreativitásban, az olyan, mintha az elmét próbálnánk elválasztani a testtől."
/Frank Herbert/

Szerdán a színházas témánál volt egy kis mélyrepülés, a délelőtti bábkészítés nemigen tetszett nekik és a paraván kifestését is hamar megunták.

Ezen a napon jutott először eszébe valakinek, hogy kifestesse az arcát, amire Zuzu vállalkozott is. 

Délután elbábozták az A macskának négy a lába… c. nótát, amit rendkívül élveztek, majd szintén lekötötte őket a zsebszínházas előadásom, végül a Kamillatündéreket játszottuk nekik el, amelynek díszlete újrahasznosítással készült.

A Zsebszínház ötlete tőlem származik, a kivitelezést édesanyámnak köszönhetem. A Kamillatündéreket egy iskolai bábórára dolgoztuk fel. A bábok és a paraván kartondobozból, joghurtos flakonból, papírhengerből és maradék anyagokból készült.

Üdv, Honey*

Gyerektábor - kedd

"A kreativitás megjelenése a környezeten múlik. (...) Amilyen mértékben elfogadja, esetleg el is várja a szokásostól eltérő megközelítéseket, újszerű megoldásokat a környezet, olyan mértékben fognak azok megjelenni."
/Gyarmathy Éva/

Kedden a posta volt a napi téma. Délelőtt elkészítették dobozból a posta épületét, különböző alakú ablakokat vágattak a gyerekek, majd kifestették. Az ő fejükből pattant ki az ötlet, hogy a maradék kartonból még pultot is készítsünk. Ez sajnos nem lett túl tartós.

Aztán dugóból nyomdát készítettek és leveleket írtak egymásnak, nekünk, illetve a szüleiknek. 

Aznap még nem erőltettük a csendes pihenőt, így két izgalmas dolgot is kipróbáltunk. Az egyik a kőgyurma, mely ötlet innen származik: Gyereketető - Kőgyurma



Egy kísérletet is kipróbáltunk, ami nagyon tetszett mindenkinek. Ezt szintén innen vettem: Gyereketető - Kísérlet vagy varázslat?

A videót itt lehet megtekinteni: Gyufás kísérlet

Délután játszótérre mentünk, ahol várépítés zajlott:

Üdv, Honey*
Ui.: Szeretetáradás :$

Gyerektábor - hétfő

Eltűnésem oka, hogy egy hétig gyerekeket táboroztattam, úgyhogy ezen kívül semmire nem volt időm. A jó hír azonban az, hogy ez elég sok témát ad most nekem. Arra gondoltam, hogy napokra lebontva számolok be azokról az alkotásokról, melyeket a gyerekekkel készítettünk.

"A kreativitás az a képesség, hogy a gondolkodás eddigi keretein túlmenően gondolkozzunk, és felfedezzük a szokatlan, sőt néha zseniális megoldásokat."

/Kurt Tepperwein/

Hétfőn a közlekedés volt a téma. A napi motiváció a félkész terepasztal előhozása volt, amit aztán rájuk hagytunk, hogy úgy fejezzék be, díszítsék, fessék, ragasszák, tervezzék meg, ahogy szeretnék. Ez nagy sikert aratott.

A fiúk körében hamar népszerű lett a repülőkészítés, melyet csipeszből és szívószálból gyártottak. 

Két WC papír guriga autó is kigurult a műhelyből. (Ezekről sajnos nincs kép.) Azután mindenkit felvillanyozott, amikor tejes dobozból hajót készítettünk.

Délután ki is próbáltuk azokat a tavon:

Üdv, Honey*

A csók gyerekszemmel

Gyermekként alig vártam, hogy betöltsem a 12-t és megnézhessem a karikás filmeket. Izgatta a fantáziámat a csók, néztem, ahogy a felnőttek csinálják és vágytam, hogy nagy legyek. Aztán felnőttem, és már teljesen természetes a szájra puszi, a nyelves csók. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy most én vagyok a felnőtt, a gyerekek pedig engem vizslatnak egy-egy lopott csók alkalmával. Két mókás aranyköpés is fűződik ehhez az élményhez:

1. Egy gyárlátogatáson voltunk a családdal és a párom is ott volt velünk. Már a parkolóban sétáltunk, amikor hozzábújtam a szerelmemhez és megcsókoltam. Ezt pár lépéssel később is megtettem, mire az egyik autó mögül ezt hallom egy kisfiú szájából: „Nézd má’, ezek megint smárolnak!”

2. Egy sereg gyerek előtt adtam csókot a páromnak, mire azt hallom: „Megy a mozi!” Mikor Gábor elment, ez a mondat ütötte meg a fülemet: „Na vége a mozinak, megyek vissza ugrálni.” (ti. trambulinba)

Hahó hó!

Bár már pár napja esedékes, de csak most jutott rá időm. Szóval reagálnék a hóhelyzetre egy gyermek aranyköpéssel. Karácsony táján még reménykedve vártuk a hóesést, de mégse jött. Ennek ellenére a kisöcsém kapott egy szánkót. Ekkor teljes meggyőződéssel kijelentette:
- Ha az angyal hozott szánkót, akkor fog hozni havat is.
Milyen igaza volt! :)

Gyerekszáj 1.

Óvodai gyakorlatom utolsó napját töltöttem, és már előre sajnáltam, hogy búcsúzni kell.
Én: Tudjátok mit!? Beteszlek titeket a zsebembe, és magammal viszlek mindannyiótokat.
Ők: Oké! Jó! Hurrá!
Én: Nem fogtok hiányozni anyukátoknak?
Ők bizonytalanul: Hát, de...
Valamelyikőjüknek felcsillan a szeme: Akkor tedd be anyát is a zsebedbe!
Többiek: Meg apát! Meg tesót! Meg a Mimi kutyát!
Én: Hát vajon befértek ennyien a zsebembe? Vagy mi legyen?
Egyik kislánynak rövid ideig kattog az agya, majd felderül az arca: Veszünk neked egy óriási nagy nadrágot, amiben mind beleférünk!
:)))

2013. december 5. - Út az álmaim felé

Őszinte leszek, nem olyan könnyű kipréselnem magamból ezt a bejegyzést. Bár azt vélem, hogy pont ilyenkor a legfontosabb megkeresnem a nap legmeghatározóbb pillanatát. Milyenkor? Amikor a héten 5 órákat sikerült aludnom... Minden nap helyt kellett állnom az óvodai gyakorlaton, mosolyogni a gyerekekre, nem ingerültté válni, napról-napra készülni és ma este izgulni, hogy a holnapi bemutatóm jól sikerüljön.
Reggel a buszon zenét hallgattam. Felcsendült a Hooliganstól a kedvenc számom. Ahogy az oviba tartottam éreztem azt, hogy MOTIVÁLT vagyok. Szerintem ezt csak így lehet végigcsinálni. Éreztem azt, hogy HÁLÁS vagyok, mert Valakik segítettek abban, hogy főiskolás lehessek, egyszer diplomát kapjak, valamint kibírnak akkor is, ha éppen hullafáradt vagyok. Végül és most ez a legfontosabb, hogy a GYEREKEKÉRT lehetek. Ha csak pár napra, pár órára, egy-két játékra, ölelésre, simogatásra. Továbbra is fáradt voltam, de BOLDOG fáradt.

Apró öröm

Csak telnek a napok gyors egymásutánban. Korán kelés, későn fekvés, reggeltől estig tartó dolgozás a hét hat napján keresztül... Így telik a nyaram. Nem panaszkodni akarok, csak egy kis megértést kívánok, amiért nem publikálok, bár az is lehet, hogy oly sokan nem is igénylik.

Azért most mégis elmesélem, hogy egy fáradt, kedvetlen napomon csoda történt velem:

Apró öröm

Hazaértem fáradtan, unottan;
Mint egy robot végeztem dolgomat.
Egyedül voltam, kiégve,
Rosszkedvűen merengve.

Aztán kinéztem az ablakon,
Egy jó barátom, a Hold rám kacsintott.
Csöngetett valaki, beengedtem,
Egy szőke kislány állt előttem.

Rám mosolygott, felvidultam,
Százszorszépet szórt markomba.
Eldalolt egy dalt, boldoggá tett vele,
Aranyport szórt kicsike lelkemre.

Ezt a verset sok-sok évvel ezelőtt írtam és meglepő, amikor egyszer valósággá válik, amit egyszer papírra vetettem. Aznap mégis ez történt. Dolgoztam, de szívtelenül. Csak a kezem tette, amit tennie kellett, lélekben máshol jártam. Aztán megérkezett Lilike, az angyalarcú, szőke kislány, aki eleinte olyan félénknek tűnt, később pedig teljes bizalommal kereste a társaságomat. Fagyit adtam neki, beszélgettünk, játszottunk. Aznap ez volt az egyetlen, ami erőt adott, ami megmosolyogtatott, ami megmutatta, hogy apró örömök még a legrosszabbnak tűnő napokon is vannak.

Főszerepben: a Mosolyvarázsló

Rendező: az Élet
Helyszín: zsúfolt vonat, Vácról a Nyugatiba
Időpont: dél körül
Szereplők:

• egy aktatáskás fiatalember
• három idétlen kamasz fiú
• egyetemista lány, füle bedugva
• idős néni kosárral a kezében
• anyuka
• kamaszlány
• fiú 

Főszerepben: a Mosolyvarázsló

Első jelenet:
Zötyög a vonat, mindenki el van merülve a saját kis gondterhelt világában. Az Aktatáskásnak megcsörren a mobilja.
Aktatáskás: Hello Péter! (csönd) Igen, hallottam, de van egy kis gond az üzlettel… (csönd) Igen, igen, tudom, hogy sürget a határidő. (csönd) Rendben. Oké, meg fogom oldani. (dühös, pofákat vág) Hello! (kinyomja a telefont és nagyot sóhajt)
Kamasz fiú 1. (megveregeti a másik hátát): Ne is törődj vele, az összes csaj ribanc!
Kamasz fiú 2. (ránt egyet a vállán): Á leszarom, menjünk inni este!
Kamasz fiú 3.: Basszus, holnap dogát írunk matekból.
Kamasz fiú 2. (dühösen): Francba, még az is! Szar ez az élet!
Egyetemista lány kiveszi a fél fülhallgatóját és meghalljuk a dalt:

Lehet így is? ...

A gyerekek buta kis lények. - gondoltam magamban bosszúsan, ahogy a homokozóra néztem. A játszótértől nem messze ültem egy padon. Egy kisfiú éppen ette a homokot.
Csalódott voltam és elkeseredett. Mindig ugyanaz: Küzdök apám elismeréséért. Kiteszem a lelkem azért, hogy legalább egyszer megdicsérjen és büszke legyen rám.
Minden hiába, én már feladom.

Aztán megláttam egy kislányt. Elvarázsolva futott a hinta felé, mikor hirtelen elesett. Ijedten a számhoz kaptam a kezemet:
- Ó szegény!
Ő azonban felpattant és továbbszaladt.
Meglepődtem. Hát ilyen egyszerű lenne? Csak felugrunk a földről, letöröljük a térdünket és futunk tovább az életen át, a céljaink felé?

A kislány angyali mosollyal hajtotta a hintát. Szöszi fürtjei bolondosan szállongtak pofija körül.

Felálltam és azt gondoltam:
Mennyit lehet tanulni a gyerekektől!?...
Már láttam is magamat, ahogy felhőtlen örömmel szállok életem hintáján. Még mindig az apám lökött. Mint gyermekkoromban. De végre nem neki játszottam, hanem magamnak.

Bár azért a homokevést nem próbálnám ki. – tettem hozzá magamban, mosolyogva.