A "légy szíves" ereje

Egy nagyon tanulságos dolgot tapasztaltam tegnap... Hiába mondom óvónő gyakornokként a gyerekeknek, hogy "Azt úgy kell mondani, hogy légyszíves, vagy kérem...", ha olykor én is beleesek abba a hibába, hogy bunkó módon csak elveszek valamit.

A páromnak kellett balta, és kérte, hogy hozzak anyáéktól, mert nekünk még nincs. Át is mentem, felkaptam kettőt is, majd beüvöltöttem az öcsémnek, hogy elviszem a baltákat. Erre ő visszakiabált, hogy "Ne!", majd utánam rohant és csúnya szavakat egymáshoz vágva, végül nála landoltak a szerszámok. Zakatoló szívvel mentem vissza, kicsit remegtem az idegtől, majd a párom ölelése és a nagy levegővételek lenyugtattak. Tudtam, hogy hibás vagyok. Pár perc múlva visszamentem, bementem az öcsémhez és mondtam: "Légy szíves, hadd vigyem el a baltát!". Erre felállt, szó nálkül odajött hozzám, megölelt, majd elment, hogy odahozza nekem a szükséges, szóban forgó tárgyat. Én pedig döbbenten álltam.

Mindez nem a végül megkapott balta miatt volt, hanem az ölelés, a tapasztalás miatt. Remek példa ez arra, hogy MINDIG tanulhatunk a gyerekektől, a tőlünk fiatalabbaktól. Hihetetlenül hálás vagyok az öcsémnek ezért az élményért!

Merjetek kérni szépen és őszintén "bocsánatot" mondani! Hatalmas ereje van!
Üdv, Honey*

Győzd le magad!

A minap az uszodában elterveztem, hogy leküzdöm végre a mumust, és gyors úszok. Van egy célom: újratanulni a gyorsúszást. Régen megtanultam ugyan, de a helyes technikát nem sajátítottam el, vagy ha mégis, már elfelejtettem. Viszont tudom, hogy hasznos lenne néha más nemben is úszni, mint a mellúszás. Az az elképzelésem, hogy idővel fogom már annyira bírni, hogy fele arányban úszok így, majd úgy. Ehhez azonban még hosszú út vezet, de már a legelején kitűztem magam elé egy alcélt, ami nem megterhelő, nem veszi el a kedvemet, pont annyi és olyan, hogy teljesíteni lehessen. Szóval az első 20 mellhossz leúszása után, tartottam egy kis pihenőt, majd nekiálltam a gyorsúszásnak. Két hossz után mindig megálltam egy szusszanásra, majd folytattam. (Ez azért is nagy szó, mert régen 1 hosszt is alig akaródzott végigcsinálni!)

Aznap legyőztem önmagamat, és sikeresnek éreztem magamat!
Ezt javaslom mindenkinek: Tűzzön ki kis célokat maga elé, majd azokat valósítsa meg!

Pillantsátok meg a nagy egészet, bontsátok darabjaira, majd részletekben lássátok!

Üdv, Honey*

Teszt pároknak - Játék a Nők Lapjából

Remélem nem ütközik semmilyen jogi törvénybe, ha ezt most továbbítom nektek. Azt gondolom ugyanis, hogy ez egy remek program a pároknak. Ismereteket ad a másikról, önmagunkról és beszélgetést indíthat. Próbáljátok ki!

A Nők Lapja 2014. júliusi számában található egyébként

Jó szórakozást és újraismerkedést! :)

Üdv, Honey*

Ui.: Ha tetszett, írjatok egy kommentet a tapasztalatokról! :)

Csukd be a szemed! - Bizalomjáték

Épp ideje, hogy a Játékok oldalra is kerüljön bejegyzést. Ma valami olyat hozok, ami annyira egyszerű, triviális és még ingyen is van, de nem sokan játszák. Pedig jó móka, sőt még annál is több!

A dolog lényege mindössze annyi, hogy amikor sétálsz valakivel, kérd meg a partneredet, hogy vezessen, te pedig csukd be a szemedet! Érdekes akkor, ha ismerős környéken jártok. Ilyenkor próbáld kitalálni, hogy éppen hol tartotok. Talán még érdekesebb, ha nem ismered a helyet. Csukott szemmel másként hatnak majd az illatok, a hangok. Az érzékek fejlesztése mellett, ez szuper bizalomjáték is. Figyelj a partneredre, bízz benne! Reméljük nem fogsz csalódni. Aztán cseréljetek! :)

Mellette nagyon vicces is tud lenni a játék. Egyszer evés közben csuktam be a szemem, a családom nagy örömére. Csak annyit mondok, hogy próbáld ki! Bár vigyázz!!! Könnyen megfullatsz a nagy nevetésben. :D

Jó játékot!
Üdv, Honey*

Zuzu herceg világa - Beszélgetés az íróval

Zuzuval másfél évig együtt éltem, ismerjük egymást, egymás műveit, mégis jó volt leülni egy csésze kávéval, és elbeszélgetni a mindkettőnket érdeklő irodalmi alkotásról. A blogjának címe megtévesztő ugyan, de ő egy lány! :) Ismerjétek meg őt, és az ő blogját, novelláit, verseit!

Mondják, hogy "Minden kezdet nehéz." Nálad, hogy zajlott, mikor és miért kezdtél el írni?
Zuzu: Körülbelül nyolcadikos koromban kezdtem. Állandóan történeteket találtam, és az egyik, akkori barátnőm megemlítette, hogy akár írhatnék is. Ezt nem is tartottam olyan rossz ötletnek, csak az volt a baj, hogy akkor még nem tudtam szavakba önteni, amiket kitaláltam. Ezért egy ideig szüneteltettem is az írást, és csak két évvel később kezdtem újra neki, szintén egy barátnőm hatására. Ekkor egy regénnyel próbálkoztam, ami mindmáig a leghosszabb alkotásom, de azóta sem fejeztem be. Aztán az egyetemig nem írtam többet, leginkább azért, mert ezzel a barátnőmmel összevesztem. Másfél évvel később újra hozzáláttam. Amikor elküldted az első novelládat, hogy olvassam el és mondjam el róla a véleményem, láttam, hogy nem feltétlenül kell hosszút alkotnom, ahhoz, hogy mondani tudjak valamit.

Minden írónak van kedvenc műfaja. Neked milyen jellegű művek születnek a „tollad alatt”?
Zuzu: Leginkább novellák, abból van a legtöbb, de szívesen írom le a véleményemet is adott dolgokról. Mindig nehezemre esett, hogy szóban fejezzem ki magam, így amikor írok, azokat írom le, amiket nem tudok szóban elmondani, de nagyon fontosnak tartom, hogy átadjam másoknak. Néha pedig olyat írok le, ami vicces volt az életemben, vagy éppen aranyos vagy elgondolkodtató.

Még hosszú az út, míg egy ötletből novella születik. Nálad hogyan zajlik az alkotási folyamat?
Zuzu: Ezt nehéz meghatároznom, mivel változó. Általában jön egy gondolat, azt forgatom egy kicsit, majd minden előzetes tervezgetés nélkül leülök és leírom. Van, hogy elsőre sikerül valami fantasztikusat alkotnom, azonban van, hogy egy gondolaton akár fél évig is elrágódom, és csak akkor sikerül egy jól összeszedett novellát produkálnom. Amit természetesen leellenőriztetek, hogy sikerült-e úgy megfogalmaznom, hogy az mindenki számára érthető legyen. Sajnos néha elfog a hév, és össze nem illő mondatokat írok lel egymás után, ami csak számomra érthető.

Ezek szerint, te is vallod, hogy csak egy bizonyos "áldott állapotban", megszállottan lehet, érdemes írni. Miből merítesz ihletet?
Zuzu: Legelőször tapasztalatokból, véleményeimből vettem az ihletet, és azok köré próbáltam megírni egy adott történetet. Most már igyekszem egy jelmondatra alkotni, mint például a Sziklára épített novellámban.

Nem igazán álmodozónak ismertelek meg, mégis vannak elvontabb történeteid. Milyen kapcsolat van a valóság és a műveid között?
Zuzu: Általában a valóságból veszem az ötletet, megtörtént eseményekből, érzéseimből. Azonban van olyan művem is, ami teljesen a fantáziám szüleménye. Ilyen például Az alvó halál. (Ez egy négy részes novellasorozat, olvasd tovább! - a szerk.)

Szerintem egy amatőr író folyton jobb szeretne lenni, képzi önmagát. Ehhez talán a legegyszerűbb út, ha sokat olvas, tanulmányozza mások műveit. Van-e költő, író, aki nagy hatással van az alkotói tevékenységedre?
Zuzu: Nem igazán. Általában az szokott megfogni, amit éppen olvasok. Kedvenc költőm azonban van, ő pedig nem más, mint Kányádi Sándor. Azt hiszem, hogy talán Isten van a legnagyobb hatással rám, és a műveimre. Ő az, akit mindig szeretnék valahogy beleszőni az írásaimba.

Fiatal vagy még, előtted van ez a pálya, úgyhogy még igazán nézhetsz előre. Azonban már jócskán tettél le az asztalra. Ha visszatekintesz, melyek a fontosabb momentumai az alkotói tevékenységednek?
Zuzu: Első és legfontosabb a blognyitás. Ez nagy előre lépés volt számomra, hiszen nem gondoltam volna, hogy lehetséges így publikálni. Talán féltem is a saját gondolataimat megosztani. Az első kritika után sikerült túljutnom ezen, bár mind a ma napig kicsit szorongva osztom meg a műveimet. Minden alkalommal izgatottan várom, hogy mi a véleménye a világnak az adott írásról. Ami még igazán meghatározó volt ebben az időszakban, hogy a helyi katolikus közösség havi rendszerességgel megjelenő lapjában egyszer közzétették az egyik novellámat. Így nem csak interneten keresztül kaptam megerősítést, hanem szóban is. Ez fontos volt számomra.

Milyen céllal nyitottál blogot? Elérted ezt a célt?
Zuzu: Célom nem igazán volt vele, inkább kedvtelésből láttam neki. Egy hobbinak fogtam fel. Célom idő közben lett egy, minél több embert elgondolkodtatni, és közelebb vinni Istenhez. Sajnos nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, de remélem van/lesz eredménye.

Sok sikert kívánok hozzá! Ez szerintem is egy csodálatos és fontos cél. Vannak-e későbbi terveid az írással?
Zuzu: Szeretnék könyvet írni, vagy könyvben kiadni a novelláimat. Egy regényt még mindig szeretnék elkezdeni, de leginkább befejezni. :)

Nekem a kedvenc novellám tőled a Soha ne add fel! című. Neked melyik a legkedvesebb műved? Mitől az?
Zuzu: A Pályaválasztás Jézussal, talán ez a legismertebb is. Hogy miért? Hát leginkább azért, mert az teljes mértékben én vagyok. Az egy velem megtörtént csoda, és azt hiszem, hogy aki már átélte Isten szeretetét, annak igenis meghatározó lesz az életében. Néha újra olvasom és rájövök, hogy nem lett tökéletes, nem tudtam teljesen leírni azt, amit akkor éreztem, de már nem is tudnám jobban megfogalmazni.

Nekem az írásaid természetessége, őszinte hangvétele tetszik legjobban. Te hogy gondolod, mi az alkotásod magja, az ars poeticád?
Zuzu: Isten szeretete végtelen. Talán ez az, ami a legjobban motivál.

Kívánom neked, hogy sokáig tartson meg ebben a kegyelmi állapotban a Jóisten! Az írásaiddal tudjad hirdetni az ő szeretetét, és adjon neked is megnyugvást az alkotás! Nem utolsó sorban pedig, önző is a jókívánság, hiszen nekem is, és az olvasóidnak is nagy érték mindaz, amit leírsz! Köszönjük! :)

A barátnőm novelláit itt találjátok: Zuzu herceg világa
Jó olvasást hozzá!
Üdv, Honey*

Mosollyal kezdett nap

Hajnali 4-kor kelni nem éppen a legjobb dolog. A korai ébredés miatti haragom miatt ilyenkor az egész világot tudom utálni, főleg, ha még az idő is olyan, mint ma. Ezeken a napokon kb. 8 óráig jobb, ha senki sem akar hozzámszólni. Csak én vagyok, a zene, meg a gondolataim. Így volt ez ma is, csakhogy...

Eszembe jutott egy jelenet, amikor éppen csukott szemmel próbáltam enni. Annyira mulatságos volt már rágondolni is, hogy akaratlanul is széles mosolyra húzódott a szám... és kisütött bennem a Nap.

Mosolygós napot!
Üdv, Honey*

SORSOLÁS!!! - Csuklóra ülő elegancia

Körbeöleli a csuklót, fehér, mely az ártatlanságot jelképezi, virág, mely a nőiesség szimbóluma.

A múltkor volt egy kis időm alkotni. Amikor kipakoltam az összes kézműves kellékeket tartalmazó dobozomat, rábukkantam egy annak idején eltett ragasztós gurigára. Forgattam egy darabig a kezeim között, majd ráhúztam a csuklómra. Kicsit nagy volt. Abban a pillanatban találtam ki, hogy újraálmodom egy kicsit. Először félbevágtam, és egy kicsit összetolva egyberagasztottam, hogy szűkebb legyen. Aztán egy fehér szalaggal körbetekertem, a végén, hátulról rögzítettem. Miután megszáradt, ráragasztottam a két művirágot.

Ilyen lett:

Szerintem nagyon szép, de én nem vagyok nagy karkötős, így arra gondoltam, hogy azok között, akik feliratkoznak a blogra és megosztják a Facebookon (az oldalt!), kisorsolom ezt a csodaszép, elegáns karkötőt. (Kérlek titeket, hogy a chatablakban hagyjatok üzenetet a Facebookos nevetekkel, hogy csekkolni tudjam a megosztást.) A sorsolás november 22-én, szombaton lesz. Hajrá lányok, és fiúk (lehet nyerni a barátnőtöknek is)!

Üdv, Honey*
Ui.: Bal oldalon van a megosztási és a feliratkozási lehetőség is!

Vallomás

Minden kislány titkon arról álmodozik mesehallgatás közben, hogy lesz egy herceg, aki majd megküzd érte a sárkánnyal. Aztán nőni kezd, és már beérné egy szegénylegénnyel is, csak küzdjön, aztán már az sem számít, ha nem harcol a herceg, csak jöjjön fehér lovon… a végén a legtöbben kikötnek egy koldus mellett, aki nem is nemes, és nem is küzdött.

Én is vártam, álmodoztam, szerelmet adtam olyannak is, aki nem érdemelte. Aztán szinte nem is vártam, jött egy herceg. Nem volt fehér lova, nem volt királyi sarj, de nemes volt. A szíve, a tettei, az élete nemessé tette őt. Szép, barna szemei sugározták tisztaságát. Daliás termete biztonságot nyújtott. Szavai kedvességet, intelligenciát tükröztek. Nagy boldogságban éltünk, a sárkányról, a küzdelemről régen megfeledkeztem. De a szörny nem halt meg, csak elaludt. Pár szerelmes év után, úgy döntött, hogy felébred. Nem barlangban élt, távol a várostól, nem jött dirrel-durral a házunkhoz, nem rabolt el alattomosan. Sokkal gonoszabb volt. A hercegem elméjét és szívét támadta meg. Belülről érkezett, kúszott a vénáiban, megtelepedett az agyában, markolászta a szívét, mosolyát torz szenvedéssé változtatta.

A szerelmem nem hátrált meg, nem menekült el. Felvette pajzsát és kardját, megacélozta a szívét, erőt vett magán és küzdött. Néha csatát nyert, néha elbukott. Láttam győzedelmeskedni, láttam földbe tiportan szenvedni. Szerettem akkor is, amikor felemelkedett, és szerettem akkor is, amikor kardvonásaival engem is megsebzett. Ápoltam, ha sérült, ünnepeltem, ha sebet ejtett a sárkányon. Hosszú küzdelem volt, vérrel-verítékkel, nem lehetett tudni, hogy ki nyeri el a királylány kezét.

Ma már valóban hercegnőnek érezhetem magamat. A hercegem, a szerelmem megküzdött értem a sárkánnyal. Ez a leg szívből jövő vallomás. Mert nem attól királylány, a királylány, ha hosszú és selymes a haja, vagy ha toronyszobában lakik, de még attól sem, ha ő a király lánya, hanem attól lesz az, ha egy herceg azzá teszi. Így bármelyik szegény leány is lehet hercegnő.

Csipeszelt kedvesség

Egy apróság, hogy gondoltam rád. Egy csipesznyi csöppség, melyben szeretet van. Apró üdvözlet, jókívánság...

Táborozók voltak itt a múlt héten, szlovák és magyar fiatalok. Az előbbiek készültek valamivel, az utóbbiaknak vasárnap ki lett adva parancsba, hogy készítsenek búcsúajándékot a táborozók másik felének. Itt jöttem képbe én. Tartsak kézműves foglalkozást, mely keretein belül csinálunk valami meglepetést. Mivel éppen teregetés közben érkezett ez a kérés felém, így egy csipeszes ötlettel rukkoltam elő. Amúgy is nagyon tetszenek azok az apróságok, amelyeket ebből az egyszerű eszközből állítanak elő.

A folyamat a következő volt: lefestették akrilfestékkel (sárgára a lányoknak, zölddel a fiúknak) a csipeszeket, száradás közben a sablon alapján körberajzolták, majd kivágták, kiszínezték, feliratozták a kis tenyérkéket. Ezeket a csipeszekre ragasztották, majd külön kis cetlikre ráírták szlovákul, hogy "Sok szeretettel".

Eddig láttam a folyamatot. A búcsúestén kifeszített madzagokon várták a csipeszek a gazdájukat. Ezeket később is fel lehet használni: képek, információk kiakasztására stb.

Üdv, Honey*

Vendéglátás mosolyogva

Mostanában egyre több külföldi is vendégként érkezik kicsiny falunkba. Ilyenkor lehet gyakorolni az angolt, a németet és az Activity nyelvet. :) Nem ritka nyaranta, hogy mozgássérültek, értelmi fogyatékosok táboroznak nálunk. Van, aki egészen érdekesen halandzsázik, van, aki nem is beszél.

Nálunk mindenki Vendég, mindenki ugyanazt a kedvességet, törődést, vendéglátást kapja. Egy valamit megtanultam ezen vendéglátások során: mosolyogni minden nyelven ugyanazt jelenti! Azt a pluszt, ami jár angolnak, németnek, szlováknak, magyarnak... jár némának, gyereknek, felnőttnek, idősnek, rosszkedvűnek, bohókásnak, italosnak, beszédesnek... mindenkinek.

Mosolyogni tessék! :)
Üdv, Honey*

Páratánc

Dideregve léptünk be a házba. Jól esett volna, ha duruzsoló kályha fogad. Ehelyett csak a hideg csapott arcon bennünket. Szinte visszahőköltem, ahogy megérintett. Gábor összedörzsölte a kezeit, rájuk lehelt, majd kifordult, hogy fát hozzon be. Rájöttem, hogy attól nem lesz jobb, ha csak a fogaimat vacogtatom a ház közepén. A befűtésben segíteni nem tudtam, így feltettem egy nagy kanna vizet főni. Mikor forrni kezdett, beledobtam a teafű keveréket, és kitöltöttem két nagy bögrébe. Bevittem a szobába, ahol Gábor a kályhaajtóban guggolt. Füst szállt ki, halvány meleg érződött már, ahogy elmentem mellette. Letettem az asztalra a bögréket, majd odamentem a szerelmem mellé, hogy átölelve melegítsük egymást.
- Nézd! – mutattam a bögrékre. A barna porcelán edénykékből illatosan szállt fel a pára. Az egyik fehér gomolyag összefonódott a másikkal. Ami kettőből indult, eggyé lett. Táncot jártak, játszadoztak, elillanó életükkel is szerelmüket üzenték.

Kedvesség az úton

Sokat hallunk arról, hogy milyen bunkók egymással az autósok...

Az elmúlt napokban pont az ellenkezőjét tapasztaltam. A nagy, lassú járművek jelezték, ha előzhetünk, mi pedig igyekeztünk egy villantással megköszönni. Lehet, hogy én vagyok túl pozitív, lehet, hogy ezek véletlen esetek, de nekem örömöt okoztak.

Lehetünk kedvesek egymással így is!
Jó utat! ;)
Üdv, Honey*

"Jó reggelt!" kávé :)

Ez sem hatalmas ördöngösség, mégis nagyban megkönnyítheti a hajnali kelők életét. (Bár már sokan rájöhettek erre a praktikára, de ki tudja!?)

Amióta suliidőben napi háromszor hajnalok-hajnalán kelek, muszáj voltam kitalálni, hogyan gyorsíthatnék a reggeli készülődésen. Így alakult, hogy már esténként mindent összekészítek a kávégép elindításához. Másnap reggel, a mosdóba menet csak egy gombnyomás, és mire felöltözök, már frissen vár a kávém. Csak meg kell innom! :)

Ajánlom mindenkinek, hogy jól induljon a nap! Kellemes kávézást!
Üdv, Honey*

Kontraszt

Hazafelé autózva csak úgy néztem a tájat. Váltakozott a napsütés a borulttal, a kanyarok az egyenesekkel, a jó út a rosszal... A fák itt-ott már az ősz színeiben pompáztak, másutt még minden zöldellt.

Az egyik dombtetőn felbukkant egy mesébe illő templomtorony, majd a következő pillanatban az út mentén megláttam a szétszórt szemetet. Egyik szemem nevetett, a másik sírt...

Üdv, Honey*
Ui.: Kérlek, ti ne szemeteljetek!

Ez a kép is nagyon jól szemlélteti a leírtakat!

Paleolit étel

Tavaly télen elhatároztam, hogy kipróbálom a paleolit étrendet. Édesanyám beszámolója szerint számos jótékony hatása van az emésztésen kívül még rengeteg mindenre. Sajnos, én magam nem tapasztaltam meg, mert elhatározásom körülbelül egy hétig tartott ki. DE! Volt egy áldásos hozadéka, mégpedig ez a finom és végtelenül egyszerű étel:

Hozzávalók egy adaghoz:
- 1 szál répa
- 1 fej hagyma
- szalonna (Elhagyható!)

Egy szál sárgarépát meghámozok, majd felkarikázom. A hagymát és a szalonnát kockára vágom, majd megpirítom. Amennyiben szükséges teszek még bele olajat. Amikor már üveges mind a kettő, ráöntöm a répát, és kellő mennyiségű vízzel párolom. (Én szeretem, ha még egy kicsit ropogós marad.) Ezek után lehet rá oregánót, bazsalikomot stb. szórni ízlés szerint, ki mit szeret. A tejfölt lehet magában enni hozzá, de érdemes megbolondítani egy kis borssal, sóval és szintén zöldfűszerekkel. Igazán zseniálissá egy kis apróra vágott fokhagymával tehetitek.

Hogyha a paleolit étrendet szeretnétek elkezdeni, érdemes ezzel indítani.
Jó étvágyat hozzá!
Üdv, Honey*

Elsősorban lányoknak

Gondolom, a legtöbb lány tudja, milyen vacak reggel arra ébredni, hogy veszettül görcsöl, fáj a hasa. Megjött a havi baj…

Nem csak a fájdalom, hanem a levertség, a vele járó kellemetlenségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy aznap fel se akarjunk kelni. A legutóbbi menstruációm első napjaiban fogalmaztam meg, hogy ezekben a napokban nem baj, ha nem vagyok erős, nem baj, ha nem akarom kihozni magamból a maximumot. Engedni kell, hogy a nőiességem alapját, a nővé válásom biológiai velejáróját ne csak elfogadjam, hanem szeressem is. Amennyire tehetjük valóban pihenjünk e napokban, de amit mindannyian megengedhetünk magunknak: lazítsuk el a lelkünket! Merjünk gyengédek lenni önmagunkhoz! Ezen pszichés görcsök feloldásával talán az alhasi fájdalmakat is enyhíthetjük.

A fájdalmas göcsöket mindenki máshogy próbálja kezelni. Nekem ez vált be:
Egy pohár langyos vízbe csöppentek 3 csepp muskotályzsálya-olajat, majd egy hajtásra felhörpintem. A könyv, melyben olvastam, ajánlja, hogy mézet is tegyünk a vízbe. Szerintem felesleges, mert az íze így is, úgy is nagyon rossz lesz. Azonban nekem mindig hat! Gyorsan és teljes mértékben. Aki idegenkedik attól, hogy megigya, az próbálkozhat azzal, hogy az olajat elmasszírozza az alhasának tájékán vagy, ahol fáj. (Ez is segített már.)

Ha más módon nem sikerült, ezt is kipróbálhatod! Le a fájdalommal és merjétek megélni piros betűs napokat! Nem kell szupernőnek lennünk mindig, mért ne lehetne lazítós ünnepnap a számunkra ez is!? :)

Szép napokat, jó hétvégét!
Üdv, Honey*

Kapcsolatok

Néha elgondolkozok azon, milyen lenne, ha összekötnénk a barátokat. Vajon milyen csipkemintát adna ki?...

Érdekesnek tartom, ahogy az évek összekovácsolnak embereket. A gimiből kikerülve szabadságot jelentett, hogy a főiskolán nem leszünk úgy összeerőszakolva a csoporttársaimmal, mint annak idején az osztálytársaimmal. Azok a kapcsolatok nem is mindig működtek, nekem nincsenek jó emlékeim. Így nem is gondoltam, hogy túl sok mélyebb barátság kialakul majd, sőt az elején sokakkal nem szimpatizáltam. Aztán teltek a félévek, együtt izgultunk egy-egy ZH előtt, együtt vizsgáztunk, egymást építgettük a kritikánkkal a gyakorlatokon, nem egyszer együtt utaztunk, közös projektmunkákat kellett elkészíteni... Szép lassan ismerősök lettünk, persze mélyebb barátságok is alakultak. Ami szerintem szép, hogy a többségről kiderült számomra, hogy mennyire emberiek, mennyire küzdenek ők is a hibáikkal, mennyire élik ők is át a rossz élményeket, kibuknak egy megbukáson, sírnak, nevetnek, alkotnak...

Már egy év sincs, és végzünk. Nagyon várjuk, hogy lediplomázzunk. Mégis... Furcsa lesz, hogy vége.
Voltak, akik abbahagyták, vannak, akik sajnos nem fejlődnek, DE többségében pozitív változásokat tapasztaltam, sokan megtalálják a hozzájuk közel álló utat (ez a szakdolgozat választásból is látszik), így végtére is a legtöbbjükre rá merném bízni a gyerekeimet, jó szakemberek lesznek.

Kitartást most elsősorban a sorstársaimnak, de mindenkinek az életben! Itt a hétvége! ;)
Üdv, Honey*

Ui.: A legtöbb tudást a gyakorlatos óvópedagógusoktól kaptunk szerintem. Köszönjük az ő munkájukat! Megbecsülést ennek az embert próbáló, de szép szakmának!

Alázat

Ma arról akartam írni, hogy szerintem a világ legboldogabb munkája büfés bácsinak lenni. Igaz, én nem tapasztaltam, de akiket eddig ismertem, vidámnak, dalos-füttyös kedvűnek láttam.

Aztán megkérdeztem a suliban a büfés bácsit, hogy jól látom-e a helyzetet. Mosolyogva felelte, hogy az ő munkája sem móka és kacagás, hanem bizony kemény munka. Ellenben szép is, mert sok emberrel találkozik és valójában hivatás, mert igyekszik jobb kedvűvé tenni a hozzá betérőket. Az én napomat is nem egyszer feldobta már!

Amit még kiemelt, és én is erre helyezném a hangsúlyt: az alázat. Nem mindegy, hogy a vendég van a vendéglátóegységért, mert ő éhes vagy szomjas, esetleg majd meghal egy kávéért, VAGY, ahogy a büfés bácsi is mondta: Ő van a vendégeiért. Nem csak kiszolgálja, hanem megnevetteti, megdicséri, elbeszélget vele.

Ez nem csak egy vendéglátósnak lenne fontos, hanem a buszsofőrnek és az utasnak, a tanárnak és a diáknak, a fiatalnak és az idősnek...

Köszönöm, hogy "meghallgattatok", elolvastatok!
Üdv, Honey*

A csend

Régen nem volt ennyire nyugalmas reggelben részem. Igaz, hogy 5-kor keltem, de megéri, mert Terényben kezdhetem a napot.

Amióta elszakadtam otthonról talán azóta nem hallottam a csendet. Ma hajnalban mély volt, puha, méltóságteljes és gyönyörű. Komolyan mondom jobban tetszett a falu által komponált csendszimfónia, mint bármely ember alkotta zenemű. Vidéken valahogy teljesen más a lét. Ott van lehetőség meghallani, meglátni, érezni Istent. Közelebb tud menni az emberhez. Ma is benne volt a ködben, a csendben, a sötétségben.

Szép reggelt!
Üdv, Honey*

Otthon

Nagy boldogság nekem, hogy most már van egy hely, amit otthonnak mondhatok. Nem mintaha azelőtt nem lett volna hol lakjak, hanem pont azért, mert szinte bőröndből éltem, itthonról hazamentem, alig volt biztos, hogy ahol felkelek, ott is fogok lefeküdni. Egy ideig izgalmas volt, de lassan kialakult a vágy, hogy legyen egy hely, ami a miénk, ahol ott van az a szeretett személy, aki helytől függetlenül az otthont jelenti, ahol reggel felkelek és este ugyanott hajtom álomra a fejemet.

Végtelenül hálás vagyok a szüleimnek, hogy támogatnak ebben, valamint a páromnak, aki áldozatokat vállalva, de velem együtt költözött.

Szép napot mindenkinek!
Üdv, Honey*

Én nem a könnyebb utat választom

Nyilván relatív, hogy mi számít könnyebb útnak. Most úgy tűnik, hogy az árral szemben úszok, amikor huszonévesen a városi forgatag helyett, vidékre költözök.

Gondolkoztam rajta sokat, voltak kétségeim is, de szerencsére megerősítést kaptam, hogy jól döntöttem. Végtére is az a fajta ember vagyok, aki jobban szereti a kihívásokat, mint a készen kapott termékeket. Izgalmasabb egy parasztházat felújítani, kibővíteni, újraálmodni, mint egy sémát követő panellakásba becuccolni. Sokkal embert próbálóbb, de szebb dolog napról napra figyelni a fűszernövények feléledését, az udvart rendben tartani, befűteni minden este… Értékeli az ember a meleget, a fűszert az ételen, a virágokat a kertben. Felemelő érzés együtt élni a természettel, részévé válni az évszakok változásának. Nincs jobb annál, amikor a saját házad falaljáján üldögélve úgy érzed, hogy nyaralsz.

Mindemellett tisztában vagyok vele, hogy a vidéki lét egy életen át tartó munkafolyamat, de ebben az esetben egyet értek a mondással: „Arbeit mach frei.” A munka szabaddá tesz.

Kellemes estét!
Üdv, Honey*

Ui.: Az elmúlt két napban nem voltak mindennapos bejegyzéseim, és ezt meg is fogom tartani. A napi témák hétköznap lesznek közzétéve. Hétvégén csak akkor posztolok, ha van rá időm.

Őszi saláta

Ilyenkor ősszel szüksége van a szervezetünknek sok-sok vitaminra. Szerencsénkre tudja ezt a természet, és roskadoznak a fák a finomabbnál finomabb gyümölcsöktől. Ízletes magában is az alma, a körte, a dió stb., de még izgalmasabb, ha salátában összevegyítjük az ízeket.

Hozzávalók: őszi gyümölcsök (körte, alma, dió, szőlő), puha Trappista sajt (elhanyagolható), 2 dl joghurt, méz

Az almákat és körtéket kimagozni és héjastól feldarabolni. A szőlőt leszemezni, a diót feltörni. A sajtot belekockázzuk, majd a joghurtokat ráöntjük, végül ízlés szerint mézzel édesítjük. 

Jó vitamintuningot! Jó étvágyat!

Üdv, Honey*

Elengedni az álmokat

Furcsa cím, hiszen nem az a fajta ember vagyok, aki szívesen válik meg egy-egy álmától. Sőt! Olykor foggal-körömmel ragaszkodnék hozzá. DE!

Jó esetben sok mindenre vágyakozunk, de nem mindig lehetséges mindet megvalósítani. Az élet sajnos véges, és ebbe nem fér bele minden. Mondják, hogy mindent el lehet érni, amit csak akar az ember. Ezt valahol én is így gondolom, de azt is látom - egyre inkább -, hogy nem biztos, hogy jó volna, ha mindet elérnék. Gondoljunk csak bele!

Szerettem volna egyszer megvenni a terényi tavat, szeretném újrapompáztatni a balassagyarmati Ipoly Hotelt, szeretnék egy oktatási komplexumot létrehozni az erdő közepén, szeretnék esküvőket szervezni, ruhákat tervezni, gyerekeket szülni, családban élni...

Egy is sok, nem hogy ennyi, és nem is soroltam fel mindent!!! Ezért aztán elgondolkoztatott, hogy el kellett engednem a terényi tavat, mert megvette más. El kell majd engednem és örülnöm kell, ha majd valaki befektet az Ipoly Hotel gyönyörű épületébe. Amikor a romantikus Kávézónkról kiderült, hogy nem hozta be a hozzá fűzött reményeket, kénytelen voltam tárgyilagosan kezelni a helyzetet és átértékelni, egy részétől elbúcsúzni.

A mai napon ezt tanultam: Merjek elengedni.
Merjetek elengedni!
Üdv, Honey*

Csipkésen, elegánsan

Mostanában elég sok körmöt festek magamnak és másoknak is. Nem szeretném nagyon kitanulni, ez csak egy kis hobbi, de olykor olykor előfordul, hogy olyan alkotások születnek kezeim alatt, hogy én is csodálkozom, pedig először és nem is magamtól csinálom meg őket.

Még mielőtt megkérdeznéd:
1. igen, ez az én kezem
2. igen ezt én csináltam :D

Amikor én is először megláttam, nem hittem a szememnek, de igazából annyira nem nehéz.

Ezt a mintát használtam hozzá és így viszonylag egyszerűen meg lehetett csinálni. Mindehhez pedig nem kell más, csak egy vékony ecset. Én ehhez egy korábban vásárolt franciázó körömlakk ecsetét használtam, de meg lehet csinálni fogpiszkálóval is, ha nagyon nincs vékony ecseted.

Nem mondom, hogy gyorsan végzel vele (habár ez még egyszerű), meg ezt egyedül nem is lehet megcsinálni mind a két kezedre. Ebben az esetben kérd meg az egyik barátnődet, hogy segítsen. Közben pedig jókat beszélgethettek.

Ezzel a körömmel pedig elmehettek akár még a színházba is... :)

Jó szórakozást hozzá!
Üdv, Zuzu

Fordított nap

Mindenképp elérkezettnek látom az időt, hogy egy újdonságot hozzak az oldalra. Ez nem más, mint a Boldogságlista! Szeretnék minden nap felsorolni pár olyan dolgot, ami széppé tette a napomat. Erre szeretnék buzdítani másokat, s mivel úgy gondolom, hogy együtt könnyebb, így próbálok élő példa lenni.

A mai napom abszolút nem azzal a végkifejlettel zárult, amivel számítottam. Reggel nyűgös, kedvetlen voltam, semmi hangulatom nem volt az egész napos utazáshoz, pesti járkáláshoz és tudtam, hogy egy alapos szóbeli kikapásért megyek be a gyakorlatom helyszínére. Ráadásul a barátnőmmel, akivel mentem, nemrég szakítottak és féltem, hogy milyen kedve lesz. Meg még a nap sem sütött...

Ennek ellenére: A nap kisütött, a barátnőmre nagyon büszke lehettem, mert hihetetlenül okosan áll a helyzetéhez, a kikapás megtörtént, de olyan lelkierővel, magabiztossággal, némi alázattal tűrtem, amilyet magamtól sem vártam... és már tudom a megoldást is! 

Minden nap új esély, legyetek boldogok! 

Ahogy édesapám mondta egyszer: "Az életben az a jó, hogy minden nap tanulhatunk valami újat."

Üdv, Honey*

Nadrágfelhajtás trükkösen

Nyilván nem én találtam fel a spanyol viaszt, ez a bejegyzés sem a rák ellenszerét fedi fel, de hasznos lehet. Nőknek, férfiaknak problémát okozhat, hogy az a nadrág, ami derékban és combban jó, annak túl hosszú a szára.

Több megoldás létezik, amely orvosolja a problémát. Le lehet vágni, fel lehet varrni, de legtöbben azt az egyszerű megoldást választják, hogy felhajtják. Ezzel csak az a baj, hogy összenyomja az alakot, rövidebbnek látattja a lábakat, és nem is szép legtöbb esetben. Rájöttem, hogyha befelé hajtom a felesleget, akkor senki észre nem veszi a turpisságot. Próbáljátok ki!

Hölgyek, urak, stílusos nadrághordást! :)
Üdv, Honey*

Lakodalom... De minek!?

Aktuális az életemben, hogy feltegyék a kérdést: "Mikor lesz az esküvő?" Válaszul elmondom, hogy nyáron szeretnénk, de az anyagiaktól is függ. Erre sokszor elmondják, hogy nem kell nagy feneket keríteni a lagzinak, és egyszerűbb lenne csak két tanúval lerendezni azt, hogy összekötjük az életünket. Gondolkoztam ezen, és mint sok minden másról is, véleményt formáltam:

"A megoszott öröm kétszeres öröm."
Ez az egyik indok, de ugyanakkor én a hála kifejezését látom benne. Egy ajándék azok felé az emberek felé, akiknek sokat köszönhetünk az életben, és akik támogattak, szerettek/szeretnek bennünket. Annyi mindent kaptunk tőlük, hogy ez majdhogynem eltörpül mellette.

Szép napokat! :)
Üdv, Honey*

"Mindennapi csokinkat add meg nékünk ma..."

Máté Péter énekli, hogy "Zene nélkül mi érek én...", na az én dalom valahogy így szól: "Csoki nélkül mit érek én!?..." :D Igazából nem vagyok ennyire fanatikus, másra szeretnék most hangsúlyt helyezni.

Mostanában egy-egy fárasztó nap után többször is bevonzott az édességbolt, és ha sikerült teljesítenem az aznapi feladataimat, vettem magamnak egy jutalom csokiszeletet. Nem feltétlenül ez a legjobb megoldás, hiszen hizlal, de azt mégis jónak tartom, hogy megsimogassuk a saját lelkünket, ha végül elégedettek vagyunk valamivel. Ezt tehetjük egy cikk elolvasásával, egy bögre kávéval, amit nyugiban megiszunk vagy egy szelet csokival.

Ha másért nem is, jutalmazd meg magad azért, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! :D
Üdv, Honey*

Mesevers

Mesefalum
Meseházában
Mesés vőlegényem
Két karjában.
Nincs palotánk,
Nincs hintónk,
De boldogan élünk,
Míg meghalunk.

Szellemi táplálék

A minap, amikor tudtam, hogy éppen csak annyi pénzem van, hogy kihúzzam vele a hetet, mégis elcsábultam. Próbáltam az egész boltban úgy tenni, mintha szemellenző lenne rajtam, de az újságos standnál lehullott a szememről a tettetett vakság. Megláttam a Nők Lapját. Valami betegség lehet nálam, hogy minden számot meg kell vegyek. Nem számított az sem, hogy egy hetes lemaradásban olvastam (tisztelettel bejelentem: behoztam magamat!).

Hazafelé boldogan szorongattam azt a köteg papírt, a magazint... Közben arra gondoltam, hogy nem kellett se csoki, se zsömle, se chips, semmi testi eledel, csak a szellemi táplálék.

Jó "étvágyat" az olvasáshoz! ;)
Üdv, Honey*

Gyűrűm

A napfény megcsillan gyűrűm aranyán,
Talán majd megkopik éveink haladtán.
De ami fénylik szívemnek felszínén,
Időtlen-időkig érezni fogom én.

Belevésve neved a nemes ékszerbe,
Lehet, hogy halványul az öreg évekre.
De amit lelkembe írtál gyönyörű lényeddel,
Belém égetődött az örök életre.

Hála

Minden nap utazunk, iskolába/munkába járunk, vásárolunk... találkozunk az emberekkel, találkozunk egymással. Vannak ideges napjaink (sajnos elég sokszor), vannak idegesítő emberek, vannak olyanok, akik nem segítenek, vannak, akik tolakodnak, vannak, akik kéregetnek, vannak, akik nem fejezik be az útburkolatot... Napestig sorolhatnám, de ma rájöttem, hogy nincs értelme.

Állítólag tegnap volt a Hála világnapja. Ennek kapcsán inkább úgy döntöttem, hogy a szívemben megemlékezek azokról az emberekről, akiknek hálás lehetek. Akár egy sofőrnek, aki készségesen válaszolt, akár egy csoporttársamnak, aki rám mosolygott, akár a páromnak, aki kávét főzött nekem... és még sorolhatnám napestig.

Rajtunk múlik, hogy melyik listát szeretnénk a szemünk előtt tartani!

Hálával teli délutánt!
Üdv, Honey*

Anya tükre

A kapcsolatok első évei amennyire szépek, olyannyira embert próbálóak is olykor. Ez az időszak, amíg kiderül, hogy vajon két ember tényleg egymáshoz illik-e.

Én is éltem át a kétségeket, hogy mellettem marad-e. Szenvedtem, amiért kételkedést éreztem. Nem tudtam, hogy elhihetem-e, mikor azt mondja "Szeretlek". Azon a késő augusztusi nyárdélutánon egyedül gubbasztottam a fülledt padlásszobában, édesanyám ifjúkorának színhelyén. Gondolkoztam. A kezdeten, az elmúláson, a szerelmen, a kapcsolatunkon. Elméláztam, vajon másnak is nehéz volt, vajon más is kételkedett? Régen, másnak milyen volt?...

Például anyukáméknak. Ismerem őket, látom a házasságukat, az örömeiket, a harcaikat. Tudom milyenek külön-külön, milyenek együtt. Az azonban titok előttem, hogyan kezdődött a kapcsolatuk, miként bimbózott ki, miken mentek keresztül, míg kimondták egymásnak az "igen"-t.

Felpillantottam, hátha választ kapok a bútoroktól, az ablaküveg csillogásától, a padló nyikorgásától. A tükör fénylésére odakaptam a fejemet és megláttam azt a rúzzsal felírt pár szót: I love you. Feltápászkodtam és odaálltam megszemlélni az odaszáradt krémet. Huszonhárom éve jelzi azt a szerelmet, amit apukám érzett anyukám iránt. Meglepetésnek szánta? Meglepetést okozott? Búcsúzásként írta vagy üdvözlésként? Öröm volt, vagy bosszúság az összekent tükör?

Újabb kérdések merültek fel bennem, miközben az arcomat szemléltem. Addig álltam mozdulatlanul, tág tekintettel, előre bámulva, amíg eltűntem a tükörben. Önmagam helyett anyát és apát láttam fiatalként. Gondterhelten ültek az ágy szélén és beszélgettek. A hangjukat nem hallottam, csak néma filmként figyeltem a mimikájukat, a testtartásukat, a mozdulataikat. Hol indulatosan, hol szerettetel, hol szomorúan, hol vidáman szóltak a másikhoz. Érzelmi hullámvasúton utazhattak, de végig egymás kezét fogták. A végén megérkeztek, megölelték egymást, megbékéltek. Anya mondott valamit, majd felállt és elindult lefelé. Amint eltűnt az ajtóban, apa is felkelt a helyéről, a tükörhöz ment és egy szívvel egyetemben felírta a vallomást.

Megnyugodtam, ahogyan ők is. Láttam, hogy másnak is meg kellett élni az összecsiszolódás fájdalmait. "Az új dolgok születése mindig fájdalommal jár. Gondolj, a kisgyermek életre hozására. Fájdalmas, de az egyik legszebb dolog." - jutott eszembe anya nagy bölcsessége. Rájöttem, hogy lehet, hogy mélyponton van a kapcsolatunk a szerelmemmel, de a szívemben tudtam, hogy fogjuk egymás kezét. Baj nem lehet.

Valahol pedig lesz egy felirat, mely évtizedekkel később majd választ ad a közös gyermekeinknek a kételyeire.

Művilág - West End ihlette vers

Műfény, műlevegő
Műnövény, műlevelű.
Műanyag étel, műital,
Hamiskás élet, mű piac.
Műemberek műönbizalommal,
Egymás felé nulla bizalommal.
Műkapcsolatok hálójában,
Művirág vagyok,
Egy művilágban.

Szimbólumok

Indák 

A baráti beszélgetés alatt annyian összegyűltünk, hogy már csak úgy fértünk el, ha az ölébe ültem. Fél combján csücsülve, félig felé fordulva, félig a többiek irányába, tökéletes helyzetben éreztem magamat. Ezt a szemközti srác is megerősítette: - Ahogy így rátok nézek, olyanok vagytok, mint a magyar szimbólumok közt is jelentős egymásba fonódó két inda. Ahogy ölelitek egymást, ahogy a másikra néztek, mint két virág, melyek gyökerei erősen kapaszkodnak egymásba.

Szikla 

Hetekig tartó küzdelem zajlott benne, s akkor délután úgy tűnt, hogy csillapodik benne a háború. A dombtetőn beszélgettünk, a hanyagul szétszórt sziklák között. Akkor is próbáltam megerősíteni, hogy mellette állok, hogy szeretem. A kételyei ellenére ő is így érzett. Időközben mosolyogva néztük a sziklákba vésett "Sanyi+Anikó" "Laci+Mariann"... feliratokat. El-elgondolkoztam, hogy vajon tart még a szerelem nekik? Aztán nem számított, hogy velük mi van, aztán nem számított, hogy gyerekesnek tartottam volna e tettet, csak az számított, hogy valami módon megpecsételjük a szeretetünket. Egy-egy porló kővel nekiálltunk és belevéstük az örökkévalóságot jelző sziklába, hogy Gábor+Hanna ÖRÖKKÉ.

Végtelen vonal 

A lánykérés csodálatos estéjén felkért táncolni. Nem volt semmi flanc, csak a zene és mi. A csípőnk fektetett nyolcas alakban ringott, táncolt, keringett egymás mellett, teljes szimbiózisban. Monoton, ismétlődő mozdulataink belém égtek és ígértek. Ígérték, hogy a végtelen szimbóluma bennünk, a szerelmünkben van. 

Gyűrű 

Naponta ezerszer is rápillantok a csillogó kőre, a gyűrű közepén. Megtagadhatatlanul jelzi, hogy az övé vagyok. A kör, mely újra és újra bejárható a végtelenségig itt fénylik az ujjamon. A legszebb ígéret legszebb szimbóluma.

Hetedik díjam

A díjat köszönöm Reninek!

Szabályok:

- Írd ki kitől van!

- Írj magadról 11 dolgot!

- Válaszolj 11 kérdésre!

- Küldd tovább 11 embernek!

Magamról 11 kedvenc:

1. Kedvenc magazinom: Nők Lapja

2. Kedvenc filmem: Míg a jackpot el nem választ...

3. Kedvenc zeneszámom: Hooligans - Küzdj az álmodért

4. Kedvenc könyvem: Babay Benadette - Bombajó nagyanyó

5. Kedvenc olvasmányaim témája: pszichológia

6. Kedvenc ételem: sajtos-tejfölös tészta :)

7. Kedvenc édességem: kókusz golyó

8. Kedvenc sportom: úszás

9. Kedvenc színem: narancssárga

10. Kedvenc meglepetésem: amikor marcipán szívet kapok a barátomtól 

11. Kedvenc helyem: Terény

+1 INFÓ: MÚLT HÉTEN MENYASSZONY LETTEM! :) 

Válasz Reni kérdéseire:

1. Ha regényt írnál, az milyen témában lenne? Miért?

Teljesen változó, de leginkább az jellemfejlődés, az emberi kapcsolatok amelyekre próbálnám a hangsúlyt fektetni a hosszabb műveimben.

2. Hova utaznál el szívesen?

Bárhová. Szívem szerint bejárnám az egész világot a legutolsó szegletéig.

3. Milyen zenét hallgatsz? Kedvenc dal esetleg?

Zenei mindenevő vagyok, szeretem a magyar dalokat. A kedvenc dalra válaszoltam feljebb :)

4. Milyen nyelvet tanulnál meg szívesen?

Csütörtökön voltam a második olasz órámon, ahol egyébként két kisötöst is kaptam. :) Eddig tetszik. Az angolomat jó volna tökéletesíteni, meg a németben is érdemes lenne elmélyülni újra. Ezen kívül a spanyol érdekelne.

5. Gyakran olvasol? Milyen témájú könyveket szeretsz?

Naponta olvasok szinte, bár akkor csak cikkeket a Nők Lapjából. Amikor nekifeszülök egy-egy könyvnek, az vagy ifjúsági regény vagy pszichológiai jellegű.

6. Van fóbiád?

Nincs, de a vihart nem szeretem.

7. Szeretnél valamilyen természetfeletti erővel rendelkezni? Melyik lenne az?

Ki ne szeretne!? :) Bár mindnek van hátulütője, de azt hiszem szívesen repülnék.

8. Szereted a gyerekeket?

Imádom őket! Mondjuk ez azt hiszem elengedhetetlen valaki olyannak, aki óvónőnek tanul. Ámbár nem csak emiatt, egészen kis korom óta sok gyereket szeretnék. :)

9. Miért kezdtél el írni?

Annyi volt a fantáziám szülte történetekből, hogy a fejemben már nem fértek el, így elkezdtem papírra vetni.

10. Vannak terveid az írással kapcsolatosan?

Igen. Szeretnék a Nők Lapja munkatársa lenni, a blogomnak nagyobb népszerűséget, könyvet írni és kiadni.

11. Elégedett vagy a blogoddal és az olvasóiddal?

Magammal nem vagyok elégedett, mert nem tudok rendszeresen írni/posztolni. Úgyhogy emiatt se a blogommal, se az olvasókkal nem vagyok elégedett, de tudom, hogy ezek rajtam múlnak, csak magamat okolhatom. 

Most nem küldeném tovább senkinek, vagy inkább MINDENKINEK küldöm, aki szívesen írna magáról! :) 11 kérdést én is írok azért, kérlek ezekre kommentben válaszoljatok:

1. Hordanál-e esős időben gumicsizmát? Ha igen, hogy nézne ki?

2. Mi az ami biztos, hogy lenne az álomlakásodban?

3. Optimista, pesszimista vagy realista vagy?

4. Melyik könyvet ajánlanád nekem?

5. Mit ennél most?

6. Melyik a kedvenc órád?

7. Mi jut eszedbe erről: "Madarak, kiket megkövezünk hevességtek tiszta pillanatában, hova zuhantok?"

8. Milyen állat lennél szívesen?

9. Kávé vagy tea?

10. Mutass egy képet a kedvenc fülbevalódról!

11. Környezetbarátnak érzed magad? Ha igen, ez miben nyilvánul meg? 

Üdv, Honey*

Zongoradosszié

Az élet dallam, az írás zene, a szerelem hangsor... Hullámzó kottafejek az öt soron belül, egy életet foglalnak össze. Játszik a dal, játszik a zene szerelmese.


Az ötlet valami Facebookos oldalról származik. Amint megláttam, lementettem és tudtam, hogy elkészítem majd a fiatalabbik húgomnak. Erre tegnap került sor, mégpedig a születésnapja alkalmából. Szerettem volna gyárilag fehér dossziét venni, de mivel nem volt ott, ahol én kerestem, így maradt a natúr befestése. Ezek után fekete alkoholos filccel húztam meg a vonalakat. Fekete dekorgumiból vágtam ki a maradék billentyűt, majd helyreragasztottam őket. A végén már csak a szalagot kellett szépen eligazítani, kicsit rá is ragasztottam. Aztán készen is voltam! :)

Ilyen:

Ti örülnétek, ha ilyen díszítené az asztalotokat?

Üdv, Honey*

Oviban járt az ősz...

Lehulló, színes falevelek mesés táncában még egy csepp kisgyermek is szívesebben veszi fel az esőkabátot és a gumicsizmát...

Régen osztottam meg bármit is, és ezt sajnálom. Vége a gondtalan nyárnak és a szeptember minden létező problémát az utamba sepert. Mint valami gonosz utcaseprő, elém tornyozta a gond-leveleket. Próbálom keresni a szépeket, próbálok arra gondolni, hogy a végén beleugorhatok, de egyelőre még csak az utamat torlaszolja el. Mindenesetre az elmúlt hetekben találtam pozitívumokat. Az egyiket el is hoztam megmutatni.

Gyakorlaton voltam szeptember első két hetében. Vizuális foglalkozás keretein belül a gyerekek különböző formájú faleveleket pöttyöztek be az ujjukkal az ősz színeit felhasználva. Ezeket kivágtuk és fonalra felragasztottuk őket, majd az ovi öltözőjének a plafonjára fellógattuk. Ilyen lett:

Szerintetek szép? :)

Üdv, Honey*

CD függés

A szivárvány minden színét szórja szerteszét. Másik oldalán a világ számos szép helye jön be a szobába. 

Ezek sajnos nem újraírható CD-k és olyan adatok voltak rajta, amelyekre már nincs szükségem. Így nagyjából nyár eleje óta terveztem, hogy kezdek velük valamit. Eredetileg nem ebbe a sarokba szántam ezt a díszt, de végül is, nagyon tetszik, hogy végül ide került. Az elkészítés menete rendkívül egyszerű: kellenek nem használt/karcos CD-k, esetemben egy régebbi nagy falinaptár, Technokol, damil, gyöngyök és a svájci bicskám. 

Először körberajzoltam a CD-ket, majd kivágtam, és felragasztottam. Aztán a bicska helyes részével átfúrtam alul is, felül is. Ezek után csak saccolva mértem le a távolságokat. Látszik is, hogy nem annyira szabályos, de nekem nem is ez számított. A gyöngyöket pedig extraként tettem rá. Lehetett volna még díszíteni, de nekem így pont elég. 

Nektek, hogy tetszik?

Üdv, Honey*

Memory Remains/Ink my mind - Interjú

Képzeld magad egy sötét terembe, középen színpad. Piros, haragoszöld és kék fények játszanak körülötted. A kezedben műanyag pohárban lötyög a sör. Izgatottan várod a koncertet, majd megszólalnak a dobok, a gitárok és énekelni kezd az énekes. Amit ordít, helyetted üvölti, amikor könnyezik, helyetted sír, amit ő kimond a színpadon, te nem mered, csak megborzongsz tőle… Nekem valami ilyesmi élmény volt részt venni egy Memory Remains koncerten.

Az zenekar egyik énekesével (Nagy Benedek - Bendzsi) pár éve találkoztam egy tanfolyamon, rajta keresztül ismertem meg a fiúbandát. Mivel csak ajánlani tudom a zenéjüket, hoztam nektek egy interjút. A legutóbbi fellépésükkor sikerült elcsípnem a két frontembert egy beszélgetésre:

Az első koncerten, amin jelen voltam, még más formációban szerepeltetek és más is volt a nevetek (Headlesscore). Aztán rövid időn belül kiderült, hogy feloszlik a zenekar, nemsokára azonban jött a hír, hogy újjászerveződtök. Rohamos tempóban éledtetek fel, és kezdtetek egymás után koncertezni, születtek új dalok, létrehoztátok a Facebook oldalatokat. Igazán lenyűgöző volt, ahogyan egy fiatal srác így kiáll az álmai mellett, és nem torpantja meg őt egy kudarc. Mi adott erőt ehhez az újrakezdéshez?
Bendzsi: Valójában nem is teljes feloszlásról beszélünk, bár tény, hogy az 5 tagú csapatból ketten kiléptek. Mindenesetre Zsoltban (gitár) és Somában (dob) egyaránt pörgött a vágy, és a fantázia, ahogy bennem is. Adott volt tehát, hogy folytatni kell, csak a "Hogyan?" maradt kérdéses. Tudtuk, hogy az énekes keresés, az egyik legreménytelenebb feladat egy együttes életében. Szerencsére, akkoriban nagyon megszerettem az éneklést. Bár tapasztalatlan voltam és balga, kipróbáltuk, hogy milyen lennék énekes szerepben. Basszus gitárosi posztomat átadtam egy már akkor is nagyon közeli barátunknak, Ákosnak. Miután Ákos szóba került, rájöttünk, hogy van egy szintén hasonló zenéket kedvelő, hasonlóan nagyon közeli jó barátunk, Kristóf személyében. Egy gyors kérdés után kiderült, hogy neki is lenne kedve velünk zenélni. Viszont a félig új csapat teljesen új nevet is igényelt, így a Memory Remains névvel törtünk elő.

Amikor titeket látlak – nem csak zenekarként – együtt, valahogy mindig olyan kellemes összhangot mutattok. Bennem az él, hogy látok hat szemtelenül helyes és jófej srácot, akik ugratják egymást, szórakoznak, élvezik az életet, de belül valami sokkal több van. Először voltatok barátok, aztán társak, vagy fordítva, a közös zenélés hozott össze benneteket?
István: Ákost már régebb óta ismertem, és a barátomnak tudtam. Bendzsit, Zsoltot és Somát a zenekar létrejötte előtt egy kicsivel ismertem, velük a zene hozott össze igazán. Máté a szaktársam volt, mikor én már a zenekar tagja voltam. Amikor a volt gitárosunk más utakra evezett, én hívtam be Mátét, tudván zenei képességeiről.

Kíváncsi vagyok a többiekre is. Válassz valakit a csapatból, és jellemezd 3 szóval!
Bendzsi: Zsolt: legjobb barát, tehetség, empátiamester

Az előbb, mikor említettem, hogy szórakoztok, ugratjátok egymást elmosolyodtál. Mesélj el egy emlékezetes sztorit!
Bendzsi: Egyet sem tudnék most kiemelni. Mikor Velük vagyok, minden más megszűnik... Nincsen semmi baj, csak a vidámság, ami körbevesz. Legyen szó akár veszekedésről, az is annyira rövid ideig tart, hogy fel se fogjuk. Egyébként, ami a turnébuszban történik, az ott is marad. ;)

Veszekedés… Azért elkerülhetetlen, még akkor is, ha egy hajóban eveztek. Volt-e már nézeteltérés közöttetek? Hogyan oldottátok meg?
István: Nézeteltérés mindig van, ami teljesen egészséges. Az nem lenne normális, ha nem volna. Az örök kisebb vita, az a populáris vagy rétegzene téma. Bár megbeszéltünk már, hogy ez is, az is lesz, mégis újra és újra feljön. Zsoltnak sokszor problémát okoz egy két ember hanyagsága, többek között az enyém is. A névváltással kapcsolatban volt régebben konfliktus. Csak Bendzsinek nem tetszett, amit kitaláltunk. Ezeket a nézeteltéréseket hosszas érveléssel oldjuk meg, kedvtől és alkoholmennyiségtől függően több vagy kevesebb sikerrel. Szerintem meglepően értelmes beszélgetések kerekednek ilyenkor, és mindig dűlőre jutunk valahogy.
Bendzsi: Minden együttes életében vannak nehéz szakaszok, konfrontálódásokkal tűzdelt napok, hetek, esetleg hónapok. Mi sem vagyunk és nem is leszünk kivételek, de ez így teljesen normális. Mikor zeneírásra kerül a sor, mindig kiéleződik a helyzet. Zsolt kemény hardcore-t igénylő személyisége áll szemben az én "szentimentális"-nak nevezett, borzalmasan pop-befogadó lelkem között... Hozzátenném én is leginkább olyan stílusokat kedvelek, mint Zsolt, csak közben a legkülönbözőbb egyéb zenéket is tudom szeretni. Aztán a végén mindig sikerül megalkotni azt, amit akartunk. Aminek végül összeborulás és egymásra büszkélkedés az eredménye.

Névváltás!? Ez nekem új, meséljetek csak!
István: Ez egy folytonos probléma volt, már a kezdetektől fogva. Szeretjük a Memory Remains nevet, de a legtöbb kritikát arra kaptuk. Idővel kezdtük gyerekesnek érezni, olyan tinibandás... Így, egy szintén hangzatos, mélyebb jelentéssel bíró keményebb nevet húztunk elő a kalapból, várva, kinek hogy tetszik: Ink my mind Bár ez mindegy is, hiszen majd megszokják.

Sorminta

Fénykép a falon, fénykép az albumban, fénykép a polcon... Leginkább emlék a szívünkben. Megállított pillanat, megtartott, megőrzött szépség.

Mikor szétnézek a házban, szobában, mindig találok helyet, ahová még lehetne tenni valamit. Így jött ez az ötlet is. Meg a csipeszdíszek régóta tetszenek. A Körömlakk-Lak elkészítése után rengeteg művirág akadt, és amióta megvettem ezt a vanília sárga akrilfestéket, szíves-örömest használom. Szétszedtem a csipeszeket, lefestettem őket, majd az összeszerelés után Technokollal felragasztottam a virágot. A "madzag", amin vannak a fotók, igazából 3 fonal összefonása.

Ez anyukám és én vagyunk ^_^

Nektek, hogy tetszik? :)

Üdv, Honey*

Meghívók, melyek nem csak egy alkalomra szólnak

Gesztus, mely kifejezi, hogy szeretettel látnak, sőt várnak. Egy „papírfecni”, mely megmarad még sokáig, visszaidézve az eseményt, melyen részt vettünk.

Nem más ez, mint a meghívó. Vizuális nevelés órára kellett elkészíteni egy óvodai, illetve egy bármilyen más meghívót. Egy Anyák Nap-ira és egy esküvőire esett a választásom. Szerettem volna, úgy készíteni, hogy azok majd ne a fiók mélyére kerüljenek, hanem még díszei lehessenek a lakásnak.

A szív alakú Anyák Napi meghívó igazából egy kép is egyben az óvodás gyermekről. Ehhez csak egy minta kell, majd egymásra ragasztani a lapokat, középre a formára vágott fotót, majd körbevarrni, és egy akasztót tenni felülre.

Ebben az igazi nehézség és hosszabb feladat a fekete-fehér szív kihímzése, mely keresztszemes technikával készült. Ez után szintén a szöveg szerkesztése és a lapok egymásra ragasztása következett.

Üdv, Honey*