Beszélgetés önmagammal

A Nők Lapja utolsó oldalán szokott lenni egy villáminterjú. Jó olvasni azokat, de arra gondoltam, hogy jómagam is elmerenghetnék a kérdéseken. Íme:

1. Ha újraélhetnéd életed egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Amikor a párom megkérte a kezemet. Abban a pillanatban benne volt az egész világ.

2. Mit csinálsz olyankor, amikor nem csinálsz semmit? 
Részemről erre egyetlen válasz van: alszok. Bár akkor is csinálok valamit, hiszen alszok.

3. Mi az a tulajdonság, amit legjobban kedvelsz a másik nemben?
A realizmust. Ennek ellenére néha pont ez zavar bennük a legjobban.

4. Mi az a téma, ami leginkább idegesít, amiről nem szeretsz beszélni?
A pletykálást és a panaszkodást utálom hallgatni. Amikor a buszon ilyesmit hallok, azonnal előveszem a fülhallgatómat és sürgős zenehallgathanékom támad.

5. Hová költöznél el legszívesebben és miért? 
Én szeretem ezt az országot, úgyhogy hosszútávra sehová. Amennyiben mégis külföldre mennék, Olaszországot választanám. Tetszik a nyelvük, a tájak, az ízek és a temperamentumuk. Hazánkon belül pedig az az álmom, hogy a családomnak legyen egy hatalmas birtoka, ott élne mind az öt testvérem és a szüleim is. Mindenkinek külön háza lenne, de egymáshoz viszonylag közel laknánk. Bármikor meg lehetne látogatni a másikat, kisegíteni egymást. Mindezt valahol Budapest elérhető közelségében, a dombok között képzelem el. Mesés volna!

6. Melyik a kedvenc könyved és miért? 
A kedvenc könyvemként évek óta Babay Bernadette: Bombajó Nagyanyóját tartom számon, bár régen kinőttem már abból a korosztályból, akiknek szól. Ellenben úgy látszik azóta nem olvastam jobbat! Elképesztően egyszerű és nagyon emberiek a szereplők. Ettől lesz nagyszerű! Műfajok terén szeretem a pszichológiai témájú könyveket, főleg olyanokat, amelyek önismerettel, kapcsolatokkal foglalkozik.

7. Ha más hivatást kellene választanod, mi lenne az? 
Még nincs olyan szakma, amit a hivatásomnak nevezhetnék. Jelenleg óvónőnek tanulok, amit szeretek is. Közel áll hozzám a pedagógia, a szervezés, a vidéki turizmus és az írás is. Meglátjuk melyik(ek) lesz(nek) a hivatásom/hivatásaim...

8. Mi a legértékesebb tulajdonod?
Az eljegyzési és a lánykérési gyűrűm.

9. Hiszel az álmokban és a halál utáni életben? 
Az álmokban nem igazán. A másodikra úgy válaszolnék, hogy a menyországban hiszek, illetve mindabban, amit Isten szaván keresztül tudok erről.

10. Melyik a kedvenc idézeted? 
"Vannak, akik a Napot egy sárga folttá alakítják. Vannak mások, akik Nappá alakítanak egy sárga foltot." Önmagamtól idézve: "Az élet apró csodák halmaza."

+1. Mi fájt a legjobban? 
Amikor valakinek, akit szerettem csalódást okoztam. Megbocsájthatatlanul. :(

Jó éjszakát!
Üdv, Honey*

Ui.: Ezt érdemes még elolvasni! :)

Zeneajánló#1. Lena – Touch a new day

Németországban láttam először ezt a klipet és azóta nagyon szeretem. Alapvetően nem is a zene miatt, sokkal inkább a videó hangulata fogott meg. Jó volna, egyszer csak így nekiindulni a világnak egy barátnővel. Szépen mutatja a kalandot, a nehézségeket, az összeveszést és a kibékülést, a bolondozást és az elmélyült csodákat. Amikor ilyen „mennék a világba”-kedvem van, de nem tehetem, csak megnézem ezt a képsort és kicsit olyan, mintha tényleg mennék. :)

Jó zenehallgatást! :)
Üdv, Honey*

1. Miss Komornyik - Mangaajánló

Ma egy hihetetlenül érdekes témát hoztam, ez pedig nem más, mint a japán képregényirányzat: a manga. Erről fogunk sok mindent megtudni a következő két napban, hiszen két barátnőm is szenvedélyesen rajong ezekért az alkotásokért. Olyannyira, hogy ők maguk is belevágtak egy manga elkészítésébe. Erről is lesz szó a napokban közzétett interjúkban, de először ki kellene deríteni, hogy mit is takar az, hogy manga.

Hol laknak a fűszerek?

Illatos párában elmerülve főzni, beleszagolni, beleízlelni... Köszönhetjük mindezt a fűszereknek, akik megadják az ételeknek a pluszt, ami kijár nekik! 

Mivel én nagyon szeretem a fűszereket, én meg megadtam nekik azt a többletet, amit érdemelnek: rendes, tetszetős tartókat kaptak. Ezeknek az elkészítése abszolút nem ördöngősség, hiszen csak szép formájú üvegek kellenek hozzá és egy tubus üvegfesték.

Fűszeres-fokhagymás vaj

Sziasztok!

Ma is egy apró öröm az ízlelőbimbóinknak! :) Ezt most inkább vacsorára ajánlom. Nálam a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban ugranak be a legjobb ötletek, amik teljesen fel tudnak dobni. Így volt ez tegnap este is, amikor megláttam a maradék vajat a hűtőben. Egy héttel ezelőtt kellett egy ételhez vaj, de nem tettem bele az összeset. Nem szerettem volna, hogy megromoljon. Így egy kicsit át kellett alakítsam, hogy ösztönözzem magamat a fogyasztására.

Bögre-napló#1.

A Bögre-napló egy hetente (szerdánként) megjelenő lista arról, hogy mi tette boldoggá az elmúlt időszakot, mikért vagyok hálás. Ezeket többnyire egy bögre kávé mellett gyűjtöm össze, ezért az elnevezés.  
 
♥ újranyitott blogom, amivel kapcsolatban sokan jelezték, hogy már hiányolták, mert szeretik :) Annyira jól esett!!! (Kapni egy nagyon aranyos kommentet a Határon túli sóhaj c. bejegyzésemhez)

♥ barátokkal találkozni, nevetni, táncolni, beszélgetni

♥ reggeli kávézások, esti lábmasszások :)

♥ 3 új pulcsit turizni, amiknek mosás után mennyei öblítő illatuk volt (mindezt kb. 1260 Ft-ért!)

♥ a Valentin-napi rózsámba gyönyörködni, ami nagyon sokáig tartotta magát

♥ ismét elmenni futni! Az eső ellenére is nagyon-nagyon jó volt!!! Még hasizmoztam is utána :)

♥ nagyon sokan segítettek nekem, hogy minden papírt össze tudjak szedni a szoctámom leadásához 

♥ bekötötték az Internetet! :) Működik a gáztűzhely, mostmár minden komfortos a lakásban!

♥ napsütés és eső (mindkettőnek örültem a maga idejében!)

♥ Esküvői Divat tanfolyam befejezése. Nagyon érdekes volt!

Miért?-ek és jó tanárok

Tegnap egyik gondolatom követte a másikat. Vannak emberek, akik borzasztóan nehezen küzdenek meg egy-egy stresszhelyzettel, akiket hangulatember lévén bármi befolyásolhat... Elkezdtem sajnálni ezeket az embereket. Közben hamar rájöttem, én sem vagyok más.

Mégis... Valahogy, valami mindig továbbvitt. Ma megvilágosodtam! Azért, mert mindig kerestem a "Miért?"-eket. Volt olyan, hogy úgy éreztem belülről felemészt a féltékenység. Elkezdtem keresni az okát. A párom nem adott okot arra, hogy így érezzek, kénytelen voltam magamba nézni. Néha annyira súlyosan telepedett rám az érzés, hogy a neten is utánakerestem. Két okból lehetünk féltékenyek: birtoklási vágy vagy önbizalomhiány miatt. A kutakodásom előtt sejtettem, hogy én az utóbbi miatt érzem. A párom exeiről mind azt gondoltam/gondolom, hogy szebbek és jobb, sportosabb az alakjuk, mint nekem. Egy ideig őrlődtem ezen, aztán belémcsapott: Ők nem fognak megváltozni, ha másképp akarom magamat érezni, nekem kell tennem érte. Futni és aerobicozni keztem. Később ez abbamaradt, de akkorra már eljutottam oda, hogy egészségesen, de szeressem magam, akkor is, ha éppen kicsit többet eszek. Az elején feltettem a kérdést: "Mért vagyok féltékeny?", aztán: "Mért vagyok önbizalomhiányos?", utána: "Milyenek ők? Milyennek látom magamat? Milyen akarok lenni?", végül: "Akarok megváltozni?", később: "Meg kell változnom?"...

Mai praktika#1. - Szellőztess!

Sziasztok!

Az az ötletem, hogy indítok egy sorozatot azzal a címmel, hogy Mai praktika. Ez nem jelenti azt, hogy minden nap lesz bejegyzés, de ha valamit nagyon ajánlanék aznapra, akkor azt  meg fogom írni. Fontos tudni, hogy a praktikát aznapra írom, tehát nem biztos, hogy két nappal később is lehet alkalmazni. Bár az sem kizárt, hogy lehet! :)

Én szombat éjszaka óta élvezem az eső megtisztító erejét. Sokkal tisztábbnak érzem a levegőt, így aztán ma - hazaérve - első dolgom volt minden ablakot kitárni, hogy a lakásban is járjon át mindent a friss szellő. A páratartalom miatt a por sem fog beszállni.

Javaslom tehát, hogy cselekedj hasonlóképpen. Este pedig talán jobban fogsz aludni az oxigén tuningtól! :)

Kellemes délutánt!
Üdv, Honey*

Sajtos-almás-bazsalikom melegszendvics

Azt gondolom, hogy a nem túl sok háztartási eszközöm közül a kávégép utáni leghasznosabb a melegszendvics sütőm. Egy eszközzel tudok pirítóst és melegszendvicset készíteni. Reggelire kiváló kreációkat lehet kitalálni. Ez adta az alapanyagot ehhez a bejegyzéshez is.

Azt is tudni kell, hogy általában nincs tele nálunk se a kamra, se a hűtő, de azért nem szoktunk éhen halni. :)

Itt a hozzávalók kombinációja az érdekes:
- alma (zöld, de édes)
- sajt (Trappista)
- vaj/margarin
- friss bazsalikom

Azt hiszem leírni nem nagyon kell az elkészítését. :) Én imádtam! Nektek hogy tetszik ez a variáció?

Jó étvágyat!
Üdv, Honey*

A kép csak illusztáció.

Beszélgetés egy bolonddal, aki szereti a világot!

Drága barátnőm írta ezt a versszerűséget, én pedig nagyon szeretem. Amit, ahogy megfogalmaz nagyon harmóniában van azzal, amit képvisel az oldalam. Nézzük az ő Apró csodáit:

Beszélgetés egy bolonddal, aki szereti a világot!

Szeretettel ajánlom! :)
Üdv, Honey*

Miért szükséges művelődéstörténelmet tanulnunk?

(Ezt az eszmefuttatást a féléves vizsgára készülés közben, tanulás helyett írtam.)

Jogos kérdés, mikor a vizsgára készülök. Körülbelül két órán vettem részt a félév során, s azokon sem igazán figyeltem. Zavart a tanár előadásmódja, s nem is igazán érdekelt. Első évben a filozófia vizsga előtt éreztem hasonló módon magamat. Nem értettem, mire jó az a sok „marhaság”, amit tudásként belénk traktálnak. A tanulási időszak alatt azonban kutatni kezdtem azokat az érvényességeket, melyeket magaménak éreztem. Döbbenetes, hogy már az ókorban, az emberiségnek szinte kezdetén milyen alapvető igazságokat fektettek le a filozófusok. Az információ rengeteg volt, s nem is igen tudtam velük mit kezdeni. Egyszerre volt szellemileg inspiráló és idegesítő is, hiszen szorított a határidő. Minél többet akartam tudni, ellenben nem élveztem, hogy egy konkrét anyagot kell benyalnom. Most ugyanígy érzek. A tételsor mindössze tényeket sorol fel, információk összessége, melyekkel nemigen tudok mit kezdeni. Ezzel szemben gondolatébresztő volt számomra a tanár által év elején kiadott kérdéssor, mely felteszi: Mi a történelem? Mi a történelem értelme? Mi haszna a történelem tanulmányozásának? Én ezekre kezdtem el keresni a választ.

Mi van a kezemben?

Röstellem, hogy még nem írtam erről a játékról, hiszen nagyon mókás! Nemrégiben mi is kipróbáltuk a barátnőimmel, úgyhogy egy olyan dologról számolok be, amiről személyes élményem van.

Az Interneten találtuk a játékot, melynek lényege, hogy a társaságban lévő tagok hoznak 5-6 olyan tárgyat, amiről azt gondolják, hogy a másik nem fogja kitalálni bekötött szemmel. Kelleni fog még egy sál, a szem bekötésére és TEJSZÍNHAB, ha valaki elrontja, akkor abból kap az arcára. Ajánlatos még egy műanyag tányér, valamint papírtörlő. Aztán kezdődhet a móka és a kacagás!

Egymásnak adogatják a tárgyakat, amelyről csukott szemmel ki kell találni, hogy mik. Hogyha valakinek nem sikerül, kap egy tányérnyi tejszínhabot az arcába. :)

A helyzet az volt, hogy mi hárman, a barátnőimmel nagyon ügyesek voltunk, gyakorlatilag mindent kitaláltunk. Ezért, hazajőve továbbfejlesztettem a feladatot.
Így: Párosan kell játszani, legalább négyen. A feladatot végző pár mindkét tagjának be van kötve a szeme. Az egyik kezébe kapja a tárgyat, kitapogatja és körül kell írnia, hogy mit is tapint. A párjának kell kitalálni, hogy vajon mi lehet az.

Ez a videó adta az ötletet: Mi van a kezemben?
Bevallom, ezt még nem próbáltuk, de elméletben zseniális! Hogyha valaki kipróbálta, és tetszik neki, írja meg, mit tapasztalt! :)

Üdv, Honey*

Repülő egyszerűen

A fiúk repülni akarnak, berregnek, motorhangot utánoznak, autók, négykerekűek, kétkerekűek, hajók és repülők alkotják világukat.

Palika is szeret még ilyenekkel játszani, úgyhogy Karácsonyra kapott egy SK repülőt. Amennyire egyszerű, annyira nagyszerű. Lefestettem a csipeszt, illetve a jégkrémes pálcikákat. Néhol el kellett vágnom, hogy méretben megfelelőek legyenek. Ehhez egy erősebb ollót használtam. Száradás után összeragasztottam Technokollal. Kényes darab ugyan, ellenben nagyon jó rávezetés a fiatal fiúk számára, hogy újrahasznosított anyagokból is lehet játékot készíteni.

Öveket becsatolni, felszállás! Jó utat kívánunk!
Üdv, Honey* (légitársaság :))

Mi került még a fa alá?

Elcsépelt mondás, de rám igaz: "Jobb adni, mint kapni!"

Ezeket az ajándékokat tettem még a fa alá.

Dugóhúzó apának: Odaadhattam volna egyszerűen csak dugóhúzóként is, hiszen a célt tökéletesen betöltötte volna úgy is, de az nem is én lettem volna! Gondoltam, hogy kicsit személyesebbé teszem. Üvegfestékkel írtam rá az APA szót, majd hagytam, hogy teljesen megkössön. Ezután jött a nagyon sok rétegben rákent sárga akrilfesték. Kicsit nehéz dolgom volt, mert az alapszín bordó volt, mégis egy világos színre szerettem volna átkenni. (Apának sárga a kedvenc színe.) Végül egészen jól sikerült. Utolsó lépésként körömlakklemosóval letisztogattam a fém részeket, majd leöblítettem. Egy üveg borral és forralt bor fűszerkeverékkel (saját készítés!) adtam át.

Grafittceruzák Palinak: Kisöcsém második osztályos, gyorsan fogynak a grafittceruzák, így anya azt javasolta, hogy vegyek neki íróeszközt.  Szerettem volna egyformákat választani, olyanokat, amelyek sima fa felületűek, hogy azokat tovább díszíthessem. Sajnos egyetlen olyat sikerült vásárolnom, ami megfelelt ennek a kritériumnak, így azt az egyet tettem személyessé. Akrilfestékkel lekentem, majd alkoholos filccel írtam rá a nevét háromféleképpen a három oldalra. Már használja! :)

Foci mez Gidának: Másik öcsém legújabb hobbija a foci, így neki is személyreszabott ajándékot készítettem a nemrég megismert technikával, a textílfestéssel. Vásároltam egy fehér pólót, piros és fekete festéket,  majd megterveztem a mintát (igen, a focilabdát elrontottam kicsit...). Végül kifestettem, s száradás után vasalóval fixáltam. Hozzáteszem, ez igazi, utolsó pillanatos ajándék, mert a csomagbontás előtti percekben készült el. A tulajdonos mindezek ellenére nagyon büszkén viseli. Nézzétek!

Sál Gábornak: Drága szerelmem kapott még egy nyakmelegítőt is. Tényleg, sálnak nem igen nevezhető, és valójában nem is teljesen én készítettem.  Az ötlet tőlem származik, de a munka nagy részét anya végezte el. Megvettem a fonalat, majd a gombokat. Én jóval hosszabbra terveztem, de nem vagyok gyakorlott a témában, így kevés volt a gombolyag. Így lett egy ilyen nyúlfarknyi darab, amelybe azért én is bele-belekötöttem (de bár ne tettem volna! :D). Végül rávarrtam a gombot és az akasztót. Gábor nagyon szereti, a képen azonban én vagyok. Ilyen felvéve:

SZERETET szó mézeskalácsból: Erről nem készült kép, de azért az ötletet megosztom, bár nem az én fejemből, hanem a csodálatos pároméból pattant ki. A családban nyolcan vagyunk, s a SZERETET szó nyolc betűből áll. Így aztán mindenki kapott egy-egy betűt becsomagolva, ebből kellett kirakni a megfejtést. Sajnos a mézeskalács tésztáját elrontottuk, ellenben az ötlet nagyon tetszett a családnak.

Ti mi mindennel készültetek? Ezek az ötletek hogy tetszenek?

Üdv, Honey*

Papírmasé betlehem

A kis Jézus egyszerű körülmények közé érkezett, barlangban született, állatok melegítették csöppnyi testét. Mindennek megformálásához nem illik drága anyag, arany vagy ezüst, gyémánt vagy porcelán, de még egy csokoládéból öntött betlehem is idegen. A papír egyszerű alap.

Ezt még jócskán Karácsony előtt készítettük két csoporttársam, és én. Vizuális nevelés órára volt beadandó gyakorlati feladat. Zuzu döntött a papírmasézás mellett, mi pedig elfogadtuk a választását. Hárman három részt vállalunk:

1. Dávid készítette a barlangot. Először is készített csirizt, mert nem volt otthon tapétaragasztó. Egy kicsit odakozmált, és félt is, hogy nem fog beválni, de nem lett igaza. A csirizzel felragasztotta a felvágott papírcsíkokat a felfújt lufira (4-5 réteg), és egész éjjel hagyta száradni. Miután megszáradt, formára vágta és befestette.

2. Zuzu vállalta az állatok megformázását. Drótból kialakította a bárányok vázát. Ezek után összetépkedett papír zsebkendőt, majd azokat tapétaragasztóba áztatta és a drót formára helyezte. Végül, mikor felvették a végső alakot, apró vattagalacsinokat illesztett a testükre

3. A Szent Család tagjainak kialakítását a kis Jézussal kezdtem. A bábuk magasságát próbáltam viszonyítani a Dávid által megadott barlang méretéhez. Ez volt a legegyszerűbb, és a leggyorsabb. Mária és József megformáláshoz kicsit több időre és türelemre volt szükség. A magasságuk eléréséhez sok papírt felhasználtam, s végül csak stilizáltam a szereplőket. A férfit magasabbra készítettem, mint a nőt. Ezek után temperával és akril festékkel megfestettem őket, majd a szemüket és a szájukat alkoholos filccel rajzoltam meg

Végül össze kellett illeszteni az alkatrészeket. Az alapot egy használt kartondoboz adta, melyre teknokollal ragasztottam rá a kertből hirtelenjében összeszedett száraz füvet. Erre illesztettem rá a barlangot, majd a szent család tagjait. Végül a bárányok is méltó helyükre kerültek.

Nézzétek, ilyen lett:

A tanárnőnek annyira tetszett, hogy kérte, hadd maradjon bent a suliba. Jó szívvel nekiadtuk!
Ti készítettetek már betlehemet? Mit használtatok hozzá?

Üdv, Honey*

Frizurák napról napra

Így az ünnepek lecsengése után egy egyszerű praktikát hozok arra vonatkozólag, hogy milyen frizurákat készítsünk a hajmosás pillanatától a következő hajmosásig. Nekem sajnos (s gondolom ezzel nem vagyok egyedül) könnyen zsírosodik a hajam. Ezt így hidalom át:

0. nap: A hajmosás napja. Ha este mosom meg, már lehet előkészíteni a másnapi frizurát. Én azt szoktam csinálni, hogy megszárítom, és utána befonom. Így csak kissebb hullámok lesznek benne, de máris feldobja kicsit a fejem ékét. Hogyha reggel mosok hajat és utána még egy darabig otthon vagyok, akkor be szoktam csavarni és úgy felkontyolni. Ettől már intenzívebb hullámok keletkeznek.

1. nap: Friss, illatos, száll, minden kis elektromosságot érzékel... Ilyenkor hagyom kiengedve. Feldobni lehet virágos hullámcsattal, fonattal, hajpánttal...

2. nap: A fejtetőn már kezd zsírosodni, de még szép kiengedve. Ekkor jön képbe, hogy két oldalról hátra viszem a tincseimet, majd azokat hátul összefogom egy franciacsattal. Ezeket lehet fonni is, összefogni sem feltétlenül kell, elég dekoratív hullámcsatokkal arrébb tűzni.

3. nap: Ekkor már az összefogás következik. Alul még elég laza, így készíthetünk egyszerű lófarkat, abból fonatot, vagy kisebb gumikkal oszthatjuk többfelé a copfot.

4. nap: Ilyenkor bevethető a hajfánk, illetve a kontyolás. Amikor lazábbra veszem a figurát, akkor csak a fejem tetején összefogom és kész! Cselezni azzal szoktam, hogy virágot tűzök belé, színes szalagot tekerek rá stb. A másik megoldás a remek hajfánk használata. Ezt akkor veszem igénybe, ha elegánsabb szettet viselek aznap. Szeretem díszíteni ezt a megoldást is. Karácsonykor egy piros gyöngysor került bele.

 
(Egy szörnyű nap reggelén a simén fejtetőre kontyolt hajat válaszottam, rákötöttem egy színes szalagot "oszt kész!". Meglepő módon aznap többször meg lett dícsérve a frizurám! :))

Mindezek csupán irányt adóak, de a lehetőségek tárháza végtelen!
Ha kipróbáltátok, írjátok meg a tapasztalataitokat!

Üdv, Honey*

Forró csoki álá Zuzu

Egy legjobb barátnő, nem csak azért van, hogy társunk legyen az életbe. Sok mindent lehet ám tanulni egymástól, főleg, ha egymás mellé vagyunk kényszerítve. Mondjuk én inkább kényeztetve voltam! :) Egyszer Zuzu egy bögre forró csokit hozott be a koliszobába. Olyan finom volt, hogy teljesen szétfolytam tőle.

Ma este is tervezem elkészíteni. Íme a „recept”:

• margarin
• porcukor
• kakaópor
• 2 tábla csoki (én Bocit szoktam): egyik étcsoki, másik tejcsoki
• tej

Olvassz meg egy kis margarint, majd önts bele tejet. Ebbe ejtsd bele a csokikockákat és várd, hogy megolvadjanak. Tegyél bele porcukrot, kis kakaóport és várd, hogy összeforrósodjon és elérje a sűrű, krémes állagot. Mértékegységet nem tudok, érzésre kell…

Ma tejszínhabbal szeretném feldobni, de lehet díszíteni csoki forgáccsal és más egyébbel is.

Fogyasszátok egészséggel!
Üdv, Honey*

Karácsonyi ajándék

- Drágám mit szeretnél karácsonyra? – kérdezte meg a lány huszadjára a fiútól, aki minden alkalommal azt felelte:
- Attól boldog vagyok, hogy veled lehetek. Nekem nem kell más, csak Te!
A lány nemigen tudott bármit is kezdeni ezzel a válasszal. Nehéz napok és éjszakák teltek azzal, hogy az ajándékon gondolkozott. Semmi nem jutott az eszébe. Járta a boltokat céltalanul és mindenfélét összevásárolt: vett magának új fehérnemű szettet, egy fényfüzért, parfümöt, körömmatricát. A fiúnak azonban semmit nem talált. Napokig pakolgatta a magának vett csecsebecséket, majd nagyszerű ötlete támadt.

Szenteste a fiú átfagyva lépett be az ajtón. Nem sejtette, hogy milyen ajándékot fog kapni. Illetve mért csak az ünneplés után adja oda a kedvese. Ahogy belépett, egyből rájött. A lány vadonatúj fehérneműben feküdt az ágyon, lilás fény világította meg a testét, mely a magára tekert fényfüzérből áradt. Barna haja frissen mosva, laza hullámokban hullott a vállaira, csábosan nézett és édesen mosolygott. Körmein vérvörös lakk piroslott és apró hópehely alakú matrica utalt a téli hangulatra. Kellemes parfümillat lengte körül. Ízlésesen megágyazva, a párnák szépen elrendezve. A fiú szíve majd kiugrott a helyéről, lekapkodta magáról a ruhákat és odafeküdt a szerelme mellé:
- Te vagy nekem a legszebb ajándék! Köszönöm!

Képkeretek színekbe öltöztetve

Színek harmóniában, képek színekben, képszereplők harmóniában...

Ebben egyetlen munka volt: a képkeretek kifestése. Lakásrendezés során találtam a kereteket, benne - bocsánat a szóért! - undorító bogarakat ábrázoló képeslapokkal. Egy darabig tovább porosodtak újraálmodásra várva, majd végre elérkezett a pillanat, hogy új külalakot kapjanak. Első nehézség a szétszedésük volt, hogy a régi tartalmukat kidobhassam. Ekkorra már előhívattam a négy fényképet, azok várták, hogy bekerülhessenek a keretekbe. A fa részt elsőként kissé lecsiszoltam, majd utána kentem rá több réteg akrillfestéket. Figyeltem, hogy legyen két sötétebb (ezekbe kerültek a színes fotók) és két világosabb (ezekbe pedig a fekete-fehérek). Amíg száradtak, addig lemostam az üveglapokat, majd végül az összeillesztésük maradt hátra. Így sikerültek:

Nektek hogy tetszik? Mostanában hallom, hogy az előhívott képek kora lejárt. Ti mit gondoltok erről?

Üdv, Honey*

Óra matekzseniknek

Kiszámíthatóság, rendszer, szabályok… teljesen ellentétben állnak a kreativitással, az alkotással a fantáziával. Mégis olyanok, mint a fekete-fehér. Kiegészítik egymást.

Az ötlet nem saját, a kivitelezés azonban maximálisan SK. A hobbiboltban megvásároltam a fa óralapot, az óraművet, fekete és fehér matt akrilfestéket. A mattság miatt lett olyan, mintha táblára lennének krétával írva a képletek. Először lekentem a lapot feketével, kétszer is, hogy rendesen befedje. Utána jött a macerás rész, a szerkesztés. Bevetettem olyan eszközöket is, amelyek használatát szinte el is felejtettem. Előkerült a körző, szögmérő, vonalzó. Egyik-másikról azt sem tudtam, hogy van itthon. :) Egyébként régen pont a geometria volt a kedvencem, úgyhogy annyira nem esett nehezemre az alkotás eme kötöttebb része. Ellenben, volt három olyan képlet, ami nagyon furcsán volt jelölve, és sehogy se jött ki az a szám, amelynek kellett volna. Ezért aztán mégis csak benne van az én ötletem is. :) Szerencsére grafit ceruzával remekül lehetett írni a matt festékre, s le is lehetett radírozni. Így egy kicsit bátrabban, de azért félve fogtam hozzá a számok megfestéséhez. Végül is ilyen lett:

Én maximálisan elégedett vagyok vele. Ti mit szóltok hozzá? Van ismerősötök, aki örülne neki? :)
Üdv, Honey*

Ui.: Szilveszterkor majd nézzük, hogy mikor ér a 6x2-höz! :D

Karácsonyi manikűr

Mily nagyszerű találmány a körömmatrica! S én még csak most fedeztem fel magamnak... Mikor a karácsonyi készülődésben voltam, saját magamat is szerettem volna megajándékozni. Így egy szép manikűrt terveztem, mely illik az ünnephez. Mivel idén nincs hó, de szerintem mindannyian vágyunk rá, hogy lássuk a hópelyhek csodálatos mintázatát. Ezért döntöttem a hópelyhes körömmatrica mellett, melyet Balassagyarmaton 350-ért meg is tudtam venni.

Az elkészítés gyerekjáték volt: formára reszeltem a körmeimet, majd kifestettem pirosra. (Már ez is jókedvvel töltött el, hiszen már régen nem volt időm lakkozni.) A gyűrűsujjaimra ragasztottam a matricákat, melyekre még átlátszó lakkot kentem. Nagy segítségemre volt Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? műsora, melynek egyik adásában tanácsokat ad arra, hogyan szárítsuk gyorsabban a körömlakkot. A jeges vizet ajánlja. Nekünk ez a csapból jön, szóval csak alá kellett tartanom az ujjaim végeit.

Nektek, hogy tetszik?
Én nagyon imádtam az ünnepek alatt!

Üdv, Honey*

Ui.: Nemsokára királykék lakkal szeretnék hasonlót. 

Éjféli látogató

Már egy hete nem láttam, nem járt haza. Úgy döntött egyedül könnyebb a döntés. Mégis minden nap vártam volna, hiányzott. Főleg esténként, amikor magányosan jártam-keltem a házban. Nem volt kihez hozzászóljak, kinek vacsorát főzzek, ki mellé lefeküdjek aludni. Nem egyszer sírtam az ágy szélén ülve.

A szilvesztert együtt terveztük, de még időre volt szüksége. Egyedül voltam otthon, csak pihenni szerettem volna, de azon az éjszakán sem tudtam elaludni. Vártam a csodát, hogy egyszer csak mégis bekopog, hazajön, megölel. Persze nem így történt. Sokáig virrasztottam a lámpafénynél, már elnehezültek a pilláim, de féltem, ha egyedül maradok a sötétben a gondolataimmal, akkor még rosszabb lesz. Egyszer csak leesett a fejem, és éppen elnyomott volna az álom, amikor kopogást hallottam. Hihetetlenül megijedtem, mert előtte nem volt motorberregés. Pedig Ő autóval érkezett volna – gondoltam. Azt hittem, hogy csak képzelődtem, de akkor újra hallottam a kopogást. Összerezzentem. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, a kezembe vettem az elemlámpát, magamra csavartam a takarót és heves szívdobogással elindultam az ajtó felé. Nesztelenül osontam, amikor ismét kopogtak. Nagyon féltem. Ahogy rásandítottam az ablaküvegre, kívülről akkorra világosság jött be, hogy szinte vakított. Így alig tudtam kivenni, hogy a fényben egy alak áll. Különös módon, nyugalom szállta meg a szívemet. Odaléptem és szélesre tártam az ajtót. Hideg szél csapott az arcomba egy pillanatra, majd puha melegség vett körül. Látogatómnak nem volt igazán kivehető alakja, sem arca, csillogott a levegő a fényben és nem féltem. A konyhában éjfélt ütött az óra, az arcomon simogatást éreztem:
- Nem vagy egyedül. – csak ennyit mondott. Szavait visszhangozták a szívem falai, a mondat értelme édes nugátként olvadt szét a bensőmben. Leborultam a földre és hálát adtam. Mást vártam, de aki jött sokkal jobb volt. Tudtam, hogy az új év másról fog szólni, mint az óév.

Mit hozott a Jézuska? - ékeskedés más tollával :)

Szeretek kreatívan adni, de ugyanennyire szeretek kreatívat kapni. 

Idén abban a csodában volt részem, hogy a barátnőmtől és a vőlegényemtől is valami saját kezűleg készített ajándékot kaptam. Zuzu ezt a bögrét készítette nekem. Aki ismer, tudja, hogy kávéfanatikus vagyok. Amikor megláttam a neten ennek az angol feliratos változatát, átküldtem a barátnémnak azzal a szöveggel, hogy "Nekem ilyen KELL!!!". S kérésem meghallgatásra találtatott. Imádom! Az ötlet végtelenül egyszerű, de nekem hatalmas boldogságot okozott.

A Szerelmemtől pedig egy könyv alakú dobozkát kaptam. Teljesen meghatódtam. Gyönyörű! 

Ti milyen SK ajándékot kaptatok? Mit gondoltok, szerintetek is személyesebb a készített ajándék?

Üdv, Honey*

Csomó(zott) szeretetet a fa alá

A csomók görcsössége és a szeretet szárnyalása ezeken a karkötőkön harmóniában van, nem pedig elütnek egymástól.

A Karácsony előtti pár nap kész idegbetegség volt számomra, hiszen bevállaltam keddig, hogy 3 csomózott karkötőt elkészítek. Na, nem az egyszerűbb fajtát, hanem a feliratosat. Visszagondolva büszke vagyok rá, hogy sikerült, sőt szépek lettek, annak ellenére, hogy a legutolsót kedden hajnali 2 órakkor fejeztem be. Bár féltem, hogy olyan fáradtan már sokszor elrontom majd, de addigra már annyira belémrögzültek a betűk, a SZERETLEK szó, a szívek elkészítése, hogy már ott tartottam, hogy szinte már álmomban is el tudnám készíteni.

Végül is, örülök annak, hogy megcsináltam! Ilyenek lettek:

Bízom benne, hogy nagyon örült az a három lány, akik az anyukájuktól kapták!
Nektek, hogy tetszik?

Üdv, Honey*

Csöppségek - 8.

Ha beléd szúrják a kést és jól meg is forgatják,

Emelt fővel távozz és simogass meg mást.

Hogyha erős leszel, majd arra mosolyogsz,

Aki által benned kések száza forog.

Öltözz színesen!

A múlt hét vasárnap az elvégzett esküvőszervező tanfolyam kiegészítése végett, részt vettem egy esküvői divat továbbképzésen. Éjjel nem sokat sikerült aludnom, így reggel eléggé gyűrött arccal néztem tükörbe. Előre tudtam, hogy az aznapi program része lesz, hogy elemezni fogjuk önmagunkat. Így kicsit félve bár, de azért bátran vettem föl egy neonsárga-szürke csíkos fölsőt. Mikor újra a tükörképemre pillantottam, elégedetten állapítottam meg, hogy nem is nézek ki annyira rosszul.

A kép csak illusztráció!

A tanfolyamon egy stylisttól hallgattunk előadást, és amikor a színek elemzéséhez, valamint az évszakteóriához elérkeztünk, ezzel kezdte: Amikor azokat a színeket viseljük magunkon, amelyek harmóniában vannak arcunk pigmentjeivel, akkor láthatjuk magunkon, hogy úgy "rendben vagyunk".

Mindezek után kezdtünk végigmenni az évszakokon tavasztól kezdve a télig. Egészen addig azt hittem, hogy én ősz típusú vagyok, s mikor annak az ajánlott színeit sorolta az előadó, kezdtem kényelmetlenül érezni magamat a neonsárga fölsőben. Aztán rájöttem, hogy nem is abba a csoportba tartozok, és rövid időn belül kiderült, hogy tél vagyok. Ennek a típusnak pedig pont, hogy jól állnak a neonszínek.

Onnantól kezdve kihúztam magamat, de leginkább megértettem, hogy reggel miért láttam "kereknek" a megjelenésemet. Már akkor elterveztem, hogy írok arról, hogy bátran merjetek színeket viselni! Sokkal jobb kedvetek lesz, élénkít, ha fáradtak vagytok stb.!

Most is erre buzdítanálak benneteket, de hozzátenném, nem mindegy milyen színeket húztok magatokra! Mivel az évszakteóriának nem én vagyok a szakembere, így javaslom, hogy járjatok utána az Interneten!
Ezt ajánlom például: Stílusmentor

Színesebb, vidámabb, szebb napokat!
Üdv, Honey*

Óvodai játékok SK

Gyermekként végtelen kreativitással rendelkezünk. Szerencsés esetben marad ebből felnőttkorra is. Amennyiben így van, továbbadhatjuk a bennünk élő kincseket.

Óvodai gyakorlatom során készítettem ezt a két rendkívül egyszerű játékot. A heti témám a széles és keskeny fogalompár megismertetése volt, mégpedig kiscsoportban. A motivációt ez a krokodilos játék adta meg. Ehhez kartonlapra festettem rá a "dzsungelt", melyben végigkanyarog a két folyó, ezek közül egyik szélesebb, másik keskenyebb. Készült hozzá két kartonkrokodil, melyeket végig kell tolni a folyókon, s megállapítani, hogy melyik a könnyebb. Nagyon jól fejleszti a finommotorikát is. A kartont, az óvónő segítségével végighúztuk széles szigszalaggal, hogy tartósabb legyen.

A másik játék elkészítéséhez kaptam egy alapkockát. Erre ragasztottam rá a képeket.

Ezek a szimbólumok szerepelnek rajta: cica, méhecske, csengő, kígyó, lufi és szél. A játék menete: ülünk körben a szőnyegen, s valaki dob. A cicánál ciccegni kell, a méhecskénél zümmögni, a csengőnél a csin-csin hangot ismételni, a "csé" gyakorlására. A lufinál az "f" hangot próbálják, a szélnél susognak, a kígyónál sziszegnek. Ennek nehezítése végett játszottuk úgy is, hogy mi, felnőttek behúnytuk a szemünket és a hallott hangból ki kellett találni, hogy mit dobtak a gyerekek. Végül már a gyerekek közül valaki csukta be a szemét, s találta ki a többiek által kiadott hangot.

Mit gondoltok, ötletesek?
Üdv, Honey*

Csöppségek - 7.

Ha nem írok, az azt jelenti, hogy nincs időm, vagyis éppen ihletet gyűjtök ahhoz, hogyha majd lesz időm, legyen miről írjak.

Pillangós tolltartó - Szemüvegtok újragondolva

Valami tönkremehet, valami elcsúnyulhat, még nem jelenti, hogy ne rejtene csodálatos lehetőségeket. Csak mertjünk bele valami újat álmodni!

Így készült ez a tolltartó is, amely eredetileg egy szemüvegtok volt. Egyszerű régi mintás tok, melyre valamikor kiömlött valamiféle sárgás folyadék. Azután döntöttem úgy, hogy tolltartóként éljen tovább, bár még sokáig várt arra, hogy ne csak új funciót, hanem új külsőt is kapjon.

Először lekentem vaníliasárga akrillfestékkel, majd erre dequpageoltam a pillangókat, végül lelakkoztam. Utolsó lépésként körömlakklemosóval letisztítottam a fémrészeket, melyre ráment a festék.

Szerintetek milyen lett?
Üdv, Honey*

Pihe-puha fülbevaló

Tél van, odakint hideg. Mi pedig melegre és puhaságra vágyunk. Nem is gondolnánk, de bizony fülbevaló is lehet pihe-puha, meleg.

Egy évvel ezelőtt kellett Vizuális nevelés órára körmöcskét készíteni. Majd az abból készült hosszú "valamit" továbbgondolni. Ebből lett első ízben bögrealátét, majd csoporttársam felkérésére fülbevaló. Mivel a barátnőmnek is tetszett, ő is szeretett volna egyet. Karácsonyra elkészítettem neki.

Az ő fejformájához a csepp alak jobban illett, ezért egy kicsit megszenvedtem az összevarrásával. Egyébként végtelenül egyszerű: meg kell csinálni a körmöcskét, majd körbeöltögetni, végül egy ékszerkarikával rátenni a fülkapcsot. Ilyen lesz:

Nektek hogy tetszik?
Üdv, Honey*

Csöppségek - 6.

Képbe rögzült arcodat nézem örökké. Gyermeki hittel vágyok életet lehelni belé, de nem megy. Távoli álomként lebegsz előttem, pillanatok boldog percét lopva életembe… Ha tehetném, a szívembe keretezném az arcodat és örökké azt nézném. Mindig. Fáradtan, munkától gyötörten, mérgesen, szerelmesen, reggel, éjjel, mikor a nap megsüti szempilláidat, a mosolyodat. Téged.

Csomózott kulcstartó

Apróság, melyet az ember mindig magánál hordhat, és emlékezteti őt a szeretett személyre, attól akitől kapta.

A nemrégiben megosztott  Adventi naptárba ajándékok is készültek, készülnek. Az első volt ez a csomózott csoda. Szerelmem mindig is kérdezgette, hogy neki mért nem készítek karkötőt. Amikor felajánlottam, hogy egy szavába kerül és belekezdek, akkor meg azt mondta, hogy nem igazán hordaná. Így aztán, végül egy kulcstartót csomóztam neki. Régebben is próbálkoztam már ezzel, amikor Németországban, a vendéglátóimnak ezzel kedveskedtem. A színkombináció egyértelmű volt, mert a vőlegényemnek ezek a kedvenc színei. 

A technikáját már sokan kérdezték. Én az Interneten találtam egy nagyon jó dokumentumot. Ezt egy külön bejegyzésben közzéteszem. Azt azonban megemlíteném, hogy előbb érdemes begyakorolni az alap indiáncsomózást. Erről nem szívesen írnék, mert azt gondolom, hogy a neten sok hasznos beszámoló van róla. Nézzetek utána! :)

Szerintem érdemes kipróbálni! Nagyon klassz dolgokat lehet készíteni belőle. Hogyha nem bíbelődnétek vele, de szeretnétek ilyet, keressetek meg privátban!

Üdv, Honey*

Kockás-számírogatós játék

Tegnap egy zseniális játékot játszottunk a csoporttársaimmal, amely annyira egyszerű, mégis vicces, hogy megosztom veletek. Remek program, így szombat estére. :)

Minden játékosnál van egy papír és írószerszám. Szükséges még kettő hagyományos dobókocka. Valaki elkezdi, dob egyet. Hogyha 6-ost dob, elkezdi egyesével írni a számokat. Addig írja, míg valaki legközelebb 6-ost nem dob. Akkor ő fogja írni egytől a számokat. A cél, hogy valaki eljusson 100-ig. A 6-ost úgy kell értelmezni, hogy kereken ki kell dobni, nem pedig úgy, hogy például dob valaki 5-öst meg 1-est. Ha valaki két hatost dob, akkor kettesével írhatja a számokat. Mindig folytatólagosan írja a számokat az, aki aktuálisan 6-ost dob. Mikor páratlan számnál hagyja abba az írást, és két 6-ost dob, akkor a következő párosról kezdi.

Nagyon vicces és izgalmas játék! Remélem értelmesen írtam le, de ha kérdés van, kommenteljetek!
Jó játszást!
Üdv, Honey*

A V-mítosz

Akinek eddig eszébe sem jutott, hogy vállalkozást indítson, ez után szinte biztos, hogy vállalkozóvá szeretne majd válni.

Ma egy hihetetlenül jó könyvet hoztam. Furcsa ezt írni, de az egyik kedvencem lett. Anyukám és öcsém ajánlásával kaptam kölcsön ezt a kisméretű, de nagyon tartalmas könyvet. Az első is rendkívül fontos szempont, mert többnyire utazás közben tudtam elővenni, s jó, hogy nem foglalt nagy helyet a táskámban.

Sokan rákérdeztek arra, hogy mit olvasok. A címet nem mondtam, mert a könyv leggyengébb része ez. Nem hiszem, hogy kifejezi a tartalmat, de ez legyena legnagyobb gondunk! Csak annyit feleltem, hogy a vállalkozásfejlesztésről olvasok. Gondolom ez nem nagyon fogott meg senkit. Ellenben nem teljesen mondtam igazat, hiszen sokkal többről van szó benne! Önmagadról tanulsz, arról, hogy egy kisvállalkozás indítása, majd hatékony működtetése nem csupán munkát és bevételt ad neked, hanem rendszert az életedbe, sőt valójában saját kis univerzumot hozhatsz létre általa!

A könyvet Michael E. Gerber, amerikai szerző írta. Szerencsére távol áll tőle az a túlzó buzdítás, önbizalom tuningoltatás, ami jellemző a tengeren túl. S mégis lelkesítő, motiváló! Pont annyira, amennyire szükséges!

Eleinte nem gondoltam volna, hogy fogom ajánlani, hiszen olyan értékes tudás van benne közzétéve, melyet önző módon magamnak akartam megtartani. Azután rájöttem, hogy a bennem élő Vállalkozó, Menedzser és Szakember soha meg nem ismételhető kombinációt alkot. Ha tehát én létrehozok valamit, majd azt jól csinálom, senki nem tudja majd ugyanazt megvalósítani. Ugyanakkor, ha más is megteremti a saját rendszerezett vállalkozását, jobb lesz a világ. Ahogyan én azt szeretném, hogy a vevőim jól érezzék magukat nálam, én is nem egy helyen vagyok vásárló, s örülök, ha az eladó, a vezető szeretné, hogy én jól érezzem magamat.

Végül egy kis ízelítő:
"El kell fogadnunk hát a szomorú tényt: nem tudjuk megváltoztatni a "kinti" világot. Szerencsére azonban erre nincs is szükség. Elkezdhetjük a dolgot sokkal közelebb is - magunkkal. "Idebent." Sőt, ha sikeresek akarunk lenni, ezt kell tennünk! a káosz ugyanis nem "odakint" van, másokban vagy a világban. A káosz "idebent" van, bennünk - benned és bennem.
Nem a világgal van a gond, hanem velünk emberekkel.
Nem a világban uralkodik káosz, hanem bennünk emberekben.
A világban jelenleg uralkodó káosz nem más, mint a bennünk uralkodó zűrzavar visszatükröződése.
A világ helyzete a józan ész hiányát tükrözi, pontosan azért, mert mindnyájan ezt sugározzuk magunkból. Ha a világ úgy cselekszik, mintha nem tudná mit csinál, ez azért van, mert mi magunk így cselekszünk. Ha a mai világ erőszakos, kapzsi, szívtelen, embertelen vagy néha egyszerűen csak ostoba, ez azért van, mert mi magunk, te meg én azok vagyunk.
Ahhoz tehát, hogy a világ megváltozzék, először meg kell változtatnunk az életünket!"

Aki vállalkozó annak kötelező olvasmány! Annak is, aki azzá szeretne válni, s azoknak is jó szívvel ajánlom, akik egy hasznos, olvasmányos könyvet választanának!

Üdv, Honey*

"Ölni tudnék egy kávéért!"

Szemei résnyire szűkültek, az alig pár óra alvástól soha nem érzett fáradtság telepedett rá. Nagyokat pislogott, néha hosszabb másodpercekig hagyva, hogy szemhéja megpihenjen. Tudta, hogy ki kell bírnia a napot, vagyis valahonnan kávét kell szereznie sürgősen. Alig várta, hogy leszálljon a buszról. Az első útja egy kis kávézóhoz vitt, de az be volt zárva. Belül kissé fortyogva, de még a reménykedők nyugalmával indult tovább. Betért egy pékségbe, azt gondolván, hogy van ott kávéautómata. Csalódottan fordult ki, nem volt. Haragudott, mérgelődött magában, dühének szintje nőttön-nőtt. Elindult a suliba, mely egybe volt a kollégiummal, bízván, hogy az ottani automata majd kielégíti a kávé utáni vágyát. Belépett az épületbe, majd meglátta a gépet, rajta a csalogató illusztrációval. Lelki szemeivel látta maga előtt, ahogy belekortyol a forró ébresztőitalba. Már az aprót készítte lázasan, amikor jobban megnézte az előfelületet. Akkor pillantotta meg a nagy feliratot, miszertint: AZ AUTOMATA NEM ÜZEMEL!!! A lányban ekkor felrobbant a kis ideggolyó, ami addig duzzadt. Ekkor sétált arra egy fiú, hanyagul tartva kezében a bögréjét, melyben ott illatozott az aromás fekete. A lánynak azonnal működésbe lépett a szaglószerve, majd ösztöneitől vezérelve, mint egy vadászmacska nesztelenül a fiú mögé lépett. Az nyúlt volna a kilincsért, de abban a pillanatban a lány hátulról ráugrott a hátára, s csak ennyit mondott gyilkos hangon:
- Kávét vagy életet!
A fiúban meghűlt a vér a meglepetéstől és a lány eszelős tekintetétől. Úgy érezte, hogy támadója komolyan gondolja azt, amit mond.
- Odaadom a kávét, sőt főzök még, csak szállj le rólam!
A lány vicsorított, melytől igazán félelmetes lett. Egy pillanatra, mintha ő maga lenne a fáradtság szörnyetege: a haja kócosan meredt mindenfelé, álmos szemei duzzadtan, pirosan ijeszgették azt, aki látta, ruhái hanyagul lógtak rajta, mintha még alvás közben öltözött volna fel. Amikor a kezébe kapta a bögrét, kisimult az arca, amikor belekortyolt, elrendeződtek a tincsei, megtelt élettel a tekintete, ruhái összhangot alkottak. A fiú meglepődten nézte, hogy ez az őrült, valójában egy szép lány. A bögréből felszálló pára mögül rámosolygott egy tünemény, aki csak annyit mondott bájosan:
- Bocsi! Ölni tudtam volna egy kávéért!
A fiú pedig elhitte, úgyhogy inkább magával hívta, és lefőzött még egy adagot.

Csöppségek - 5.

 Vágyaink arra vannak, hogy utat mutassanak nekünk a céljaink felé.

Határon túli sóhaj

Még a nyáron történt velem, hogy netezés közben, a nyitott ablakon keresztül "kihallgattam" két 12 éves forma lányt, akik a trambulinban beszélgettek. Ekkor egy Felvidékről vagy Kárpátaljáról érkezett csoport nyaralt nálunk. Kicsit magamra ismertem bennük, mert szavaik tükrözték azokat az álmokat, melyeket ennyi idősen én is szövögettem: szerető férj, gyerekekek, szép családi ház, munka amelyet szeretek és sok-sok szeretet!

A különbség mindössze annyi, hogy mindketten kiálltak amellett, hogy "magyarba" szeretnének költözni, itt élni, itt dolgozni, ide tartozni. Boldogan fészkelt bele a szívembe a tudat, hogy vannak, akik a lelkükkel is látják ezt az országot.

Vannak, akik határon túlról idevágynak! Mi, akik itt élünk BECSÜLJÜK MEG!!!
Üdv, Honey*

Lélek-pillangók

Hirtelen megszűnt a fájdalom, ami addig az ágyhoz láncolt. Azonban helyébe lépett valami különös függés, valami szinte mágneses vonzás. Felemeltem a lábamat és ráléptem az első lépcsőfokra. Éreztem, hogy mennem kell. Egyre feljebb haladtam a láthatatlan lépcsőn. Először csak a kórház szintjein lépdeltem át, majd átjutottam a tetőn. Idővel a házak, a rétek, a tavak apróvá zsugorodtak. Mint egyszer, amikor a repülőn ültem. Akkor azonban féltem. Most valami megfoghatatlan felszabadultság ült a mellkasomon. Valóban repültem, feljebb és feljebb a lajstromon. A felhők fölé érve szikrázó világosság vett körül, majd a lépcsőnek vége lett, egy ajtóba ütköztem. Kopogásra emeltem a kezemet, amikor az hirtelen kivágódott és egy aprócska hosszú, fehér szakállas ember kapkodó mozdulatokkal terelt befelé:

- Jöjjön csak be! Siessünk! Sok a dolgom, tessék sorolni mi mindent tett földi életében.

Meglepődve léptem be, s akkor vált világosság, hogy a mennyországba kerültem. Vélhetőleg ez a furcsa szerzet itt Szent Péter. 

- Ö hát tudja... Sok minden volt, amikor még éltem... Vagyis, akkor már nem élek!? - döbbentem rá, mikor kiejtettem a furcsa szavakat.

A kis töpszli lenézően csóválta a fejét. Éreztem, nem tetszik neki, hogy húzom a drága idejét. Nem értettem mire kíváncsi, de nem mertem kérdezni. Ami először eszembe jutott, azt kezdtem mesélni:

- Anyám korán meghalt, még kicsi voltam. Mai napig nem tudom, hogy mért érte olyan korán a halál. Haragudtam rá nagyon, amiért otthagyott. Gyermekként nem értettem, hogy nem tehet róla. Mindezek miatt dacos kamasz, majd ellenszegülő felnőtt lettem. A biosztanárnő egyszer a mellrákról beszélt az órán. Meg úgy innen-onnan néha a fülembe jutott, hogy figyelni kell rá, de általában nem törődtem az ilyenekkel. A lelkem mélyén nem hittem el, hogy az egészséges szervezetemet bármi is megtámadhatja. Féltem a haláltól, élni akartam! Tettem is! Önpusztító, másokat is elferdítő, carpe diem módon. Aztán már késő volt... Az egyik alkoholmámoros, kéjes éjszakán a pasi, akivel hemperegtünk az ágyban, egyszer csak megállt bennem. "Milyen a te melled?" - kérdezte és megfogta az egyik domborulatomat. Megéreztem a fájdalmat. Ő lámpát kapcsolt, de a látvány szinte sokkolta őt... és engem is. Ronda elváltozás, apró fekély csúfította egykor oly nemes női testrészemet. A mellrák gyors lefolyással ölt meg. ...most pedig itt vagyok, rendelkezzenek velem!

Az apró pasas gondterhelten simította meg hosszú szakállát.

- Ajj, mit tegyek magácskával... Az élete alapján Pokolra kéne jusson, ide tuti, nem jöhet. De én már unom ezeket az egyszerű megoldásokat! Mindig csak vagy fekete, vagy fehér... Meg amúgy is, nekem annyi dolgom van, másnak is adnék már belőle. Nem elég, hogy kapuőr vagyok idefent, elég sokszor kell közbenjárnom a haldoklókért. No, üljön le a lépcső tetejére, majd mindjárt kieszelek valamit. - utasított és kitessékelt a bejáraton. Magamba roskadva csücsültem le és vártam. Kisvártatva ismét kicsapódott az ajtó és mellém huppant a kis ember.

Csöppségek - 4.

2012. 12. 21. VILÁGVÉGE - Ez csöpögött a csapból is. Én mégis úgy éreztem, hogy minden akkor kezdődik el! Talán az érzékeim űztek velem furcsa, csalóka játékot?

Egyszerű válasz lenne, de semmitmondó. Sokkal megnyugtatóbb mindaz, amit húgom tárt elém:
"A vég valami kezdete."

Úgyhogy kitárt szívvel vártam a világvégét! :)

Tánc az élet

Tegnap a fürdőszobából hallottam a TV beszűrődő hangjait. Ezek a mondatok ütötték meg a fülemet (nem szó szerint idézve):

"Bizonyos országokban nem azt kérdezik egymástól az emberek, hogy Hogy vagy?, hanem azt, hogy Mit táncolsz? Ott ugyanis megvan a tánca a születésnek, a halálnak, az örömnek, a bánatnak, az ünnepnek, a temetésnek, a szerelemnek, a válásnak... A tánc maga az élet."

Én, mint táncrajongó abszolút egyetértek. Nem véletlen, hogy Isten ajándékba adta nekünk a táncot! Neked is!

Táncolj hát!
Üdv, Honey*