A fürdőszoba ablakában ülök, a csempézett falak körülvesznek némaságukkal. A teret furulyaszó tölti be. Készülök a holnapi vizsgára. Kint a szél zenél, bizony sokszor túljátszva engem. Idejön az ablakhoz, direkt nekiszalad, hogy megijedjek az üveg koccanásától. Benéz, ő lát engem. Visszanézek.
Fejét fordítja felém egy virágos pulcsis lány, gubbaszt a kotta fölött, kezében hangszer.
A tükörképem.
„Én szurkolok.” – kacsint a szél, és továbbnyargal messzi útjaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése