JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. december 31., szerda

Forró csoki álá Zuzu

Egy legjobb barátnő, nem csak azért van, hogy társunk legyen az életbe. Sok mindent lehet ám tanulni egymástól, főleg, ha egymás mellé vagyunk kényszerítve. Mondjuk én inkább kényeztetve voltam! :) Egyszer Zuzu egy bögre forró csokit hozott be a koliszobába. Olyan finom volt, hogy teljesen szétfolytam tőle.

Ma este is tervezem elkészíteni. Íme a „recept”:
  • margarin
  • porcukor
  • kakaópor
  • 2 tábla csoki (én Bocit szoktam): egyik étcsoki, másik tejcsoki
  • tej
Olvassz meg egy kis margarint, majd önts bele tejet. Ebbe ejtsd bele a csokikockákat és várd, hogy megolvadjanak. Tegyél bele porcukrot, kis kakaóport és várd, hogy összeforrósodjon és elérje a sűrű, krémes állagot. Mértékegységet nem tudok, érzésre kell…

Ma tejszínhabbal szeretném feldobni, de lehet díszíteni csoki forgáccsal és más egyébbel is.

Fogyasszátok egészséggel!
Üdv, Honey*

Karácsonyi ajándék

- Drágám mit szeretnél karácsonyra? – kérdezte meg a lány huszadjára a fiútól, aki minden alkalommal azt felelte:
- Attól boldog vagyok, hogy veled lehetek. Nekem nem kell más, csak Te!
A lány nemigen tudott bármit is kezdeni ezzel a válasszal. Nehéz napok és éjszakák teltek azzal, hogy az ajándékon gondolkozott. Semmi nem jutott az eszébe. Járta a boltokat céltalanul és mindenfélét összevásárolt: vett magának új fehérnemű szettet, egy fényfüzért, parfümöt, körömmatricát. A fiúnak azonban semmit nem talált. Napokig pakolgatta a magának vett csecsebecséket, majd nagyszerű ötlete támadt.

Szenteste a fiú átfagyva lépett be az ajtón. Nem sejtette, hogy milyen ajándékot fog kapni. Illetve mért csak az ünneplés után adja oda a kedvese. Ahogy belépett, egyből rájött. A lány vadonatúj fehérneműben feküdt az ágyon, lilás fény világította meg a testét, mely a magára tekert fényfüzérből áradt. Barna haja frissen mosva, laza hullámokban hullott a vállaira, csábosan nézett és édesen mosolygott. Körmein vérvörös lakk piroslott és apró hópehely alakú matrica utalt a téli hangulatra. Kellemes parfümillat lengte körül. Ízlésesen megágyazva, a párnák szépen elrendezve. A fiú szíve majd kiugrott a helyéről, lekapkodta magáról a ruhákat és odafeküdt a szerelme mellé:
- Te vagy nekem a legszebb ajándék! Köszönöm!

Képkeretek színekbe öltöztetve

Színek harmóniában, képek színekben, képszereplők harmóniában...

Ebben egyetlen munka volt: a képkeretek kifestése. Lakásrendezés során találtam a kereteket, benne - bocsánat a szóért! - undorító bogarakat ábrázoló képeslapokkal. Egy darabig tovább porosodtak újraálmodásra várva, majd végre elérkezett a pillanat, hogy új külalakot kapjanak. Első nehézség a szétszedésük volt, hogy a régi tartalmukat kidobhassam. Ekkorra már előhívattam a négy fényképet, azok várták, hogy bekerülhessenek a keretekbe. A fa részt elsőként kissé lecsiszoltam, majd utána kentem rá több réteg akrillfestéket. Figyeltem, hogy legyen két sötétebb (ezekbe kerültek a színes fotók) és két világosabb (ezekbe pedig a fekete-fehérek). Amíg száradtak, addig lemostam az üveglapokat, majd végül az összeillesztésük maradt hátra. Így sikerültek:


Nektek hogy tetszik? Mostanában hallom, hogy az előhívott képek kora lejárt. Ti mit gondoltok erről?

Üdv, Honey*

2014. december 30., kedd

Óra matekzseniknek

Kiszámíthatóság, rendszer, szabályok… teljesen ellentétben állnak a kreativitással, az alkotással a fantáziával. Mégis olyanok, mint a fekete-fehér. Kiegészítik egymást.

Az ötlet nem saját, a kivitelezés azonban maximálisan SK. A hobbiboltban megvásároltam a fa óralapot, az óraművet, fekete és fehér matt akrilfestéket. A mattság miatt lett olyan, mintha táblára lennének krétával írva a képletek. Először lekentem a lapot feketével, kétszer is, hogy rendesen befedje. Utána jött a macerás rész, a szerkesztés. Bevetettem olyan eszközöket is, amelyek használatát szinte el is felejtettem. Előkerült a körző, szögmérő, vonalzó. Egyik-másikról azt sem tudtam, hogy van itthon. :) Egyébként régen pont a geometria volt a kedvencem, úgyhogy annyira nem esett nehezemre az alkotás eme kötöttebb része. Ellenben, volt három olyan képlet, ami nagyon furcsán volt jelölve, és sehogy se jött ki az a szám, amelynek kellett volna. Ezért aztán mégis csak benne van az én ötletem is. :) Szerencsére grafit ceruzával remekül lehetett írni a matt festékre, s le is lehetett radírozni. Így egy kicsit bátrabban, de azért félve fogtam hozzá a számok megfestéséhez. Végül is ilyen lett:


Én maximálisan elégedett vagyok vele. Ti mit szóltok hozzá? Van ismerősötök, aki örülne neki? :)
Üdv, Honey*

Ui.: Szilveszterkor majd nézzük, hogy mikor ér a 6x2-höz! :D

2014. december 29., hétfő

Karácsonyi manikűr

Mily nagyszerű találmány a körömmatrica! S én még csak most fedeztem fel magamnak... Mikor a karácsonyi készülődésben voltam, saját magamat is szerettem volna megajándékozni. Így egy szép manikűrt terveztem, mely illik az ünnephez. Mivel idén nincs hó, de szerintem mindannyian vágyunk rá, hogy lássuk a hópelyhek csodálatos mintázatát. Ezért döntöttem a hópelyhes körömmatrica mellett, melyet Balassagyarmaton 350-ért meg is tudtam venni.

Az elkészítés gyerekjáték volt: formára reszeltem a körmeimet, majd kifestettem pirosra. (Már ez is jókedvvel töltött el, hiszen már régen nem volt időm lakkozni.) A gyűrűsujjaimra ragasztottam a matricákat, melyekre még átlátszó lakkot kentem. Nagy segítségemre volt Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? műsora, melynek egyik adásában tanácsokat ad arra, hogyan szárítsuk gyorsabban a körömlakkot. A jeges vizet ajánlja. Nekünk ez a csapból jön, szóval csak alá kellett tartanom az ujjaim végeit.


Nektek, hogy tetszik?
Én nagyon imádtam az ünnepek alatt!

Üdv, Honey*

Ui.: Nemsokára királykék lakkal szeretnék hasonlót. 

Éjféli látogató

Már egy hete nem láttam, nem járt haza. Úgy döntött egyedül könnyebb a döntés. Mégis minden nap vártam volna, hiányzott. Főleg esténként, amikor magányosan jártam-keltem a házban. Nem volt kihez hozzászóljak, kinek vacsorát főzzek, ki mellé lefeküdjek aludni. Nem egyszer sírtam az ágy szélén ülve.

A szilvesztert együtt terveztük, de még időre volt szüksége. Egyedül voltam otthon, csak pihenni szerettem volna, de azon az éjszakán sem tudtam elaludni. Vártam a csodát, hogy egyszer csak mégis bekopog, hazajön, megölel. Persze nem így történt. Sokáig virrasztottam a lámpafénynél, már elnehezültek a pilláim, de féltem, ha egyedül maradok a sötétben a gondolataimmal, akkor még rosszabb lesz. Egyszer csak leesett a fejem, és éppen elnyomott volna az álom, amikor kopogást hallottam. Hihetetlenül megijedtem, mert előtte nem volt motorberregés. Pedig Ő autóval érkezett volna – gondoltam. Azt hittem, hogy csak képzelődtem, de akkor újra hallottam a kopogást. Összerezzentem. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, a kezembe vettem az elemlámpát, magamra csavartam a takarót és heves szívdobogással elindultam az ajtó felé. Nesztelenül osontam, amikor ismét kopogtak. Nagyon féltem. Ahogy rásandítottam az ablaküvegre, kívülről akkorra világosság jött be, hogy szinte vakított. Így alig tudtam kivenni, hogy a fényben egy alak áll. Különös módon, nyugalom szállta meg a szívemet. Odaléptem és szélesre tártam az ajtót. Hideg szél csapott az arcomba egy pillanatra, majd puha melegség vett körül. Látogatómnak nem volt igazán kivehető alakja, sem arca, csillogott a levegő a fényben és nem féltem. A konyhában éjfélt ütött az óra, az arcomon simogatást éreztem:
- Nem vagy egyedül. – csak ennyit mondott. Szavait visszhangozták a szívem falai, a mondat értelme édes nugátként olvadt szét a bensőmben. Leborultam a földre és hálát adtam. Mást vártam, de aki jött sokkal jobb volt. Tudtam, hogy az új év másról fog szólni, mint az óév.


Mit hozott a Jézuska? - ékeskedés más tollával :)

Szeretek kreatívan adni, de ugyanennyire szeretek kreatívat kapni. 

Idén abban a csodában volt részem, hogy a barátnőmtől és a vőlegényemtől is valami saját kezűleg készített ajándékot kaptam. Zuzu ezt a bögrét készítette nekem. Aki ismer, tudja, hogy kávéfanatikus vagyok. Amikor megláttam a neten ennek az angol feliratos változatát, átküldtem a barátnémnak azzal a szöveggel, hogy "Nekem ilyen KELL!!!". S kérésem meghallgatásra találtatott. Imádom! Az ötlet végtelenül egyszerű, de nekem hatalmas boldogságot okozott.


A Szerelmemtől pedig egy könyv alakú dobozkát kaptam. Teljesen meghatódtam. Gyönyörű! 


Ti milyen SK ajándékot kaptatok? Mit gondoltok, szerintetek is személyesebb a készített ajándék?

Üdv, Honey*

2014. december 28., vasárnap

Csomó(zott) szeretetet a fa alá

A csomók görcsössége és a szeretet szárnyalása ezeken a karkötőkön harmóniában van, nem pedig elütnek egymástól.

A Karácsony előtti pár nap kész idegbetegség volt számomra, hiszen bevállaltam keddig, hogy 3 csomózott karkötőt elkészítek. Na, nem az egyszerűbb fajtát, hanem a feliratosat. Visszagondolva büszke vagyok rá, hogy sikerült, sőt szépek lettek, annak ellenére, hogy a legutolsót kedden hajnali 2 órakkor fejeztem be. Bár féltem, hogy olyan fáradtan már sokszor elrontom majd, de addigra már annyira belémrögzültek a betűk, a SZERETLEK szó, a szívek elkészítése, hogy már ott tartottam, hogy szinte már álmomban is el tudnám készíteni.

Végül is, örülök annak, hogy megcsináltam! Ilyenek lettek:



Bízom benne, hogy nagyon örült az a három lány, akik az anyukájuktól kapták!
Nektek, hogy tetszik?

Üdv, Honey*

2014. december 19., péntek

Csöppségek - 8.


Ha beléd szúrják a kést és jól meg is forgatják,

Emelt fővel távozz és simogass meg mást.
Hogyha erős leszel, majd arra mosolyogsz,
Aki által benned kések száza forog.

Öltözz színesen!

A múlt hét vasárnap az elvégzett esküvőszervező tanfolyam kiegészítése végett, részt vettem egy esküvői divat továbbképzésen. Éjjel nem sokat sikerült aludnom, így reggel eléggé gyűrött arccal néztem tükörbe. Előre tudtam, hogy az aznapi program része lesz, hogy elemezni fogjuk önmagunkat. Így kicsit félve bár, de azért bátran vettem föl egy neonsárga-szürke csíkos fölsőt. Mikor újra a tükörképemre pillantottam, elégedetten állapítottam meg, hogy nem is nézek ki annyira rosszul.

A kép csak illusztráció!
A tanfolyamon egy stylisttól hallgattunk előadást, és amikor a színek elemzéséhez, valamint az évszakteóriához elérkeztünk, ezzel kezdte: Amikor azokat a színeket viseljük magunkon, amelyek harmóniában vannak arcunk pigmentjeivel, akkor láthatjuk magunkon, hogy úgy "rendben vagyunk".

Mindezek után kezdtünk végigmenni az évszakokon tavasztól kezdve a télig. Egészen addig azt hittem, hogy én ősz típusú vagyok, s mikor annak az ajánlott színeit sorolta az előadó, kezdtem kényelmetlenül érezni magamat a neonsárga fölsőben. Aztán rájöttem, hogy nem is abba a csoportba tartozok, és rövid időn belül kiderült, hogy tél vagyok. Ennek a típusnak pedig pont, hogy jól állnak a neonszínek.

Onnantól kezdve kihúztam magamat, de leginkább megértettem, hogy reggel miért láttam "kereknek" a megjelenésemet. Már akkor elterveztem, hogy írok arról, hogy bátran merjetek színeket viselni! Sokkal jobb kedvetek lesz, élénkít, ha fáradtak vagytok stb.!

Most is erre buzdítanálak benneteket, de hozzátenném, nem mindegy milyen színeket húztok magatokra! Mivel az évszakteóriának nem én vagyok a szakembere, így javaslom, hogy járjatok utána az Interneten!
Ezt ajánlom például: Stílusmentor

Színesebb, vidámabb, szebb napokat!
Üdv, Honey*


Óvodai játékok SK

Gyermekként végtelen kreativitással rendelkezünk. Szerencsés esetben marad ebből felnőttkorra is. Amennyiben így van, továbbadhatjuk a bennünk élő kincseket.

Óvodai gyakorlatom során készítettem ezt a két rendkívül egyszerű játékot. A heti témám a széles és keskeny fogalompár megismertetése volt, mégpedig kiscsoportban. A motivációt ez a krokodilos játék adta meg. Ehhez kartonlapra festettem rá a "dzsungelt", melyben végigkanyarog a két folyó, ezek közül egyik szélesebb, másik keskenyebb. Készült hozzá két kartonkrokodil, melyeket végig kell tolni a folyókon, s megállapítani, hogy melyik a könnyebb. Nagyon jól fejleszti a finommotorikát is. A kartont, az óvónő segítségével végighúztuk széles szigszalaggal, hogy tartósabb legyen.


A másik játék elkészítéséhez kaptam egy alapkockát. Erre ragasztottam rá a képeket.





















Ezek a szimbólumok szerepelnek rajta: cica, méhecske, csengő, kígyó, lufi és szél. A játék menete: ülünk körben a szőnyegen, s valaki dob. A cicánál ciccegni kell, a méhecskénél zümmögni, a csengőnél a csin-csin hangot ismételni, a "csé" gyakorlására. A lufinál az "f" hangot próbálják, a szélnél susognak, a kígyónál sziszegnek. Ennek nehezítése végett játszottuk úgy is, hogy mi, felnőttek behúnytuk a szemünket és a hallott hangból ki kellett találni, hogy mit dobtak a gyerekek. Végül már a gyerekek közül valaki csukta be a szemét, s találta ki a többiek által kiadott hangot.

Mit gondoltok, ötletesek?
Üdv, Honey*

2014. december 18., csütörtök

Csöppségek - 7.

Ha nem írok, az azt jelenti, hogy nincs időm, vagyis éppen ihletet gyűjtök ahhoz, hogyha majd lesz időm, legyen miről írjak.


Pillangós tolltartó - Szemüvegtok újragondolva

Valami tönkremehet, valami elcsúnyulhat, még nem jelenti, hogy ne rejtene csodálatos lehetőségeket. Csak mertjünk bele valami újat álmodni!

Így készült ez a tolltartó is, amely eredetileg egy szemüvegtok volt. Egyszerű régi mintás tok, melyre valamikor kiömlött valamiféle sárgás folyadék. Azután döntöttem úgy, hogy tolltartóként éljen tovább, bár még sokáig várt arra, hogy ne csak új funciót, hanem új külsőt is kapjon.


Először lekentem vaníliasárga akrillfestékkel, majd erre dequpageoltam a pillangókat, végül lelakkoztam. Utolsó lépésként körömlakklemosóval letisztítottam a fémrészeket, melyre ráment a festék.

Szerintetek milyen lett?
Üdv, Honey*

2014. december 16., kedd

Pihe-puha fülbevaló

Tél van, odakint hideg. Mi pedig melegre és puhaságra vágyunk. Nem is gondolnánk, de bizony fülbevaló is lehet pihe-puha, meleg.

Egy évvel ezelőtt kellett Vizuális nevelés órára körmöcskét készíteni. Majd az abból készült hosszú "valamit" továbbgondolni. Ebből lett első ízben bögrealátét, majd csoporttársam felkérésére fülbevaló. Mivel a barátnőmnek is tetszett, ő is szeretett volna egyet. Karácsonyra elkészítettem neki.

Az ő fejformájához a csepp alak jobban illett, ezért egy kicsit megszenvedtem az összevarrásával. Egyébként végtelenül egyszerű: meg kell csinálni a körmöcskét, majd körbeöltögetni, végül egy ékszerkarikával rátenni a fülkapcsot. Ilyen lesz:


Nektek hogy tetszik?
Üdv, Honey*

2014. december 13., szombat

Csöppségek - 6.

Képbe rögzült arcodat nézem örökké. Gyermeki hittel vágyok életet lehelni belé, de nem megy. Távoli álomként lebegsz előttem, pillanatok boldog percét lopva életembe… Ha tehetném, a szívembe keretezném az arcodat és örökké azt nézném. Mindig. Fáradtan, munkától gyötörten, mérgesen, szerelmesen, reggel, éjjel, mikor a nap megsüti szempilláidat, a mosolyodat. Téged.

Csomózott kulcstartó

Apróság, melyet az ember mindig magánál hordhat, és emlékezteti őt a szeretett személyre, attól akitől kapta.

A nemrégiben megosztott  Adventi naptárba ajándékok is készültek, készülnek. Az első volt ez a csomózott csoda. Szerelmem mindig is kérdezgette, hogy neki mért nem készítek karkötőt. Amikor felajánlottam, hogy egy szavába kerül és belekezdek, akkor meg azt mondta, hogy nem igazán hordaná. Így aztán, végül egy kulcstartót csomóztam neki. Régebben is próbálkoztam már ezzel, amikor Németországban, a vendéglátóimnak ezzel kedveskedtem. A színkombináció egyértelmű volt, mert a vőlegényemnek ezek a kedvenc színei. 


A technikáját már sokan kérdezték. Én az Interneten találtam egy nagyon jó dokumentumot. Ezt egy külön bejegyzésben közzéteszem. Azt azonban megemlíteném, hogy előbb érdemes begyakorolni az alap indiáncsomózást. Erről nem szívesen írnék, mert azt gondolom, hogy a neten sok hasznos beszámoló van róla. Nézzetek utána! :)

Szerintem érdemes kipróbálni! Nagyon klassz dolgokat lehet készíteni belőle. Hogyha nem bíbelődnétek vele, de szeretnétek ilyet, keressetek meg privátban!
Üdv, Honey*

Kockás-számírogatós játék

Tegnap egy zseniális játékot játszottunk a csoporttársaimmal, amely annyira egyszerű, mégis vicces, hogy megosztom veletek. Remek program, így szombat estére. :)

Minden játékosnál van egy papír és írószerszám. Szükséges még kettő hagyományos dobókocka. Valaki elkezdi, dob egyet. Hogyha 6-ost dob, elkezdi egyesével írni a számokat. Addig írja, míg valaki legközelebb 6-ost nem dob. Akkor ő fogja írni egytől a számokat. A cél, hogy valaki eljusson 100-ig. A 6-ost úgy kell értelmezni, hogy kereken ki kell dobni, nem pedig úgy, hogy például dob valaki 5-öst meg 1-est. Ha valaki két hatost dob, akkor kettesével írhatja a számokat. Mindig folytatólagosan írja a számokat az, aki aktuálisan 6-ost dob. Mikor páratlan számnál hagyja abba az írást, és két 6-ost dob, akkor a következő párosról kezdi.

Nagyon vicces és izgalmas játék! Remélem értelmesen írtam le, de ha kérdés van, kommenteljetek!
Jó játszást!
Üdv, Honey*


2014. december 12., péntek

A V-mítosz

Akinek eddig eszébe sem jutott, hogy vállalkozást indítson, ez után szinte biztos, hogy vállalkozóvá szeretne majd válni.

Ma egy hihetetlenül jó könyvet hoztam. Furcsa ezt írni, de az egyik kedvencem lett. Anyukám és öcsém ajánlásával kaptam kölcsön ezt a kisméretű, de nagyon tartalmas könyvet. Az első is rendkívül fontos szempont, mert többnyire utazás közben tudtam elővenni, s jó, hogy nem foglalt nagy helyet a táskámban.

Sokan rákérdeztek arra, hogy mit olvasok. A címet nem mondtam, mert a könyv leggyengébb része ez. Nem hiszem, hogy kifejezi a tartalmat, de ez legyena legnagyobb gondunk! Csak annyit feleltem, hogy a vállalkozásfejlesztésről olvasok. Gondolom ez nem nagyon fogott meg senkit. Ellenben nem teljesen mondtam igazat, hiszen sokkal többről van szó benne! Önmagadról tanulsz, arról, hogy egy kisvállalkozás indítása, majd hatékony működtetése nem csupán munkát és bevételt ad neked, hanem rendszert az életedbe, sőt valójában saját kis univerzumot hozhatsz létre általa!

A könyvet Michael E. Gerber, amerikai szerző írta. Szerencsére távol áll tőle az a túlzó buzdítás, önbizalom tuningoltatás, ami jellemző a tengeren túl. S mégis lelkesítő, motiváló! Pont annyira, amennyire szükséges!

Eleinte nem gondoltam volna, hogy fogom ajánlani, hiszen olyan értékes tudás van benne közzétéve, melyet önző módon magamnak akartam megtartani. Azután rájöttem, hogy a bennem élő Vállalkozó, Menedzser és Szakember soha meg nem ismételhető kombinációt alkot. Ha tehát én létrehozok valamit, majd azt jól csinálom, senki nem tudja majd ugyanazt megvalósítani. Ugyanakkor, ha más is megteremti a saját rendszerezett vállalkozását, jobb lesz a világ. Ahogyan én azt szeretném, hogy a vevőim jól érezzék magukat nálam, én is nem egy helyen vagyok vásárló, s örülök, ha az eladó, a vezető szeretné, hogy én jól érezzem magamat.

Végül egy kis ízelítő:
"El kell fogadnunk hát a szomorú tényt: nem tudjuk megváltoztatni a "kinti" világot. Szerencsére azonban erre nincs is szükség. Elkezdhetjük a dolgot sokkal közelebb is - magunkkal. "Idebent." Sőt, ha sikeresek akarunk lenni, ezt kell tennünk! a káosz ugyanis nem "odakint" van, másokban vagy a világban. A káosz "idebent" van, bennünk - benned és bennem.
Nem a világgal van a gond, hanem velünk emberekkel.
Nem a világban uralkodik káosz, hanem bennünk emberekben.
A világban jelenleg uralkodó káosz nem más, mint a bennünk uralkodó zűrzavar visszatükröződése.
A világ helyzete a józan ész hiányát tükrözi, pontosan azért, mert mindnyájan ezt sugározzuk magunkból. Ha a világ úgy cselekszik, mintha nem tudná mit csinál, ez azért van, mert mi magunk így cselekszünk. Ha a mai világ erőszakos, kapzsi, szívtelen, embertelen vagy néha egyszerűen csak ostoba, ez azért van, mert mi magunk, te meg én azok vagyunk.
Ahhoz tehát, hogy a világ megváltozzék, először meg kell változtatnunk az életünket!"

Aki vállalkozó annak kötelező olvasmány! Annak is, aki azzá szeretne válni, s azoknak is jó szívvel ajánlom, akik egy hasznos, olvasmányos könyvet választanának!

Üdv, Honey*



"Ölni tudnék egy kávéért!"

Szemei résnyire szűkültek, az alig pár óra alvástól soha nem érzett fáradtság telepedett rá. Nagyokat pislogott, néha hosszabb másodpercekig hagyva, hogy szemhéja megpihenjen. Tudta, hogy ki kell bírnia a napot, vagyis valahonnan kávét kell szereznie sürgősen. Alig várta, hogy leszálljon a buszról. Az első útja egy kis kávézóhoz vitt, de az be volt zárva. Belül kissé fortyogva, de még a reménykedők nyugalmával indult tovább. Betért egy pékségbe, azt gondolván, hogy van ott kávéautómata. Csalódottan fordult ki, nem volt. Haragudott, mérgelődött magában, dühének szintje nőttön-nőtt. Elindult a suliba, mely egybe volt a kollégiummal, bízván, hogy az ottani automata majd kielégíti a kávé utáni vágyát. Belépett az épületbe, majd meglátta a gépet, rajta a csalogató illusztrációval. Lelki szemeivel látta maga előtt, ahogy belekortyol a forró ébresztőitalba. Már az aprót készítte lázasan, amikor jobban megnézte az előfelületet. Akkor pillantotta meg a nagy feliratot, miszertint: AZ AUTOMATA NEM ÜZEMEL!!! A lányban ekkor felrobbant a kis ideggolyó, ami addig duzzadt. Ekkor sétált arra egy fiú, hanyagul tartva kezében a bögréjét, melyben ott illatozott az aromás fekete. A lánynak azonnal működésbe lépett a szaglószerve, majd ösztöneitől vezérelve, mint egy vadászmacska nesztelenül a fiú mögé lépett. Az nyúlt volna a kilincsért, de abban a pillanatban a lány hátulról ráugrott a hátára, s csak ennyit mondott gyilkos hangon:
- Kávét vagy életet!
A fiúban meghűlt a vér a meglepetéstől és a lány eszelős tekintetétől. Úgy érezte, hogy támadója komolyan gondolja azt, amit mond.
- Odaadom a kávét, sőt főzök még, csak szállj le rólam!
A lány vicsorított, melytől igazán félelmetes lett. Egy pillanatra, mintha ő maga lenne a fáradtság szörnyetege: a haja kócosan meredt mindenfelé, álmos szemei duzzadtan, pirosan ijeszgették azt, aki látta, ruhái hanyagul lógtak rajta, mintha még alvás közben öltözött volna fel. Amikor a kezébe kapta a bögrét, kisimult az arca, amikor belekortyolt, elrendeződtek a tincsei, megtelt élettel a tekintete, ruhái összhangot alkottak. A fiú meglepődten nézte, hogy ez az őrült, valójában egy szép lány. A bögréből felszálló pára mögül rámosolygott egy tünemény, aki csak annyit mondott bájosan:
- Bocsi! Ölni tudtam volna egy kávéért!
A fiú pedig elhitte, úgyhogy inkább magával hívta, és lefőzött még egy adagot.



2014. december 8., hétfő

2014. december 7., vasárnap

Határon túli sóhaj

Még a nyáron történt velem, hogy netezés közben, a nyitott ablakon keresztül "kihallgattam" két 12 éves forma lányt, akik a trambulinban beszélgettek. Ekkor egy Felvidékről vagy Kárpátaljáról érkezett csoport nyaralt nálunk. Kicsit magamra ismertem bennük, mert szavaik tükrözték azokat az álmokat, melyeket ennyi idősen én is szövögettem: szerető férj, gyerekekek, szép családi ház, munka amelyet szeretek és sok-sok szeretet!

A különbség mindössze annyi, hogy mindketten kiálltak amellett, hogy "magyarba" szeretnének költözni, itt élni, itt dolgozni, ide tartozni. Boldogan fészkelt bele a szívembe a tudat, hogy vannak, akik a lelkükkel is látják ezt az országot.

Vannak, akik határon túlról idevágynak! Mi, akik itt élünk BECSÜLJÜK MEG!!!
Üdv, Honey*


Lélek-pillangók

Hirtelen megszűnt a fájdalom, ami addig az ágyhoz láncolt. Azonban helyébe lépett valami különös függés, valami szinte mágneses vonzás. Felemeltem a lábamat és ráléptem az első lépcsőfokra. Éreztem, hogy mennem kell. Egyre feljebb haladtam a láthatatlan lépcsőn. Először csak a kórház szintjein lépdeltem át, majd átjutottam a tetőn. Idővel a házak, a rétek, a tavak apróvá zsugorodtak. Mint egyszer, amikor a repülőn ültem. Akkor azonban féltem. Most valami megfoghatatlan felszabadultság ült a mellkasomon. Valóban repültem, feljebb és feljebb a lajstromon. A felhők fölé érve szikrázó világosság vett körül, majd a lépcsőnek vége lett, egy ajtóba ütköztem. Kopogásra emeltem a kezemet, amikor az hirtelen kivágódott és egy aprócska hosszú, fehér szakállas ember kapkodó mozdulatokkal terelt befelé:
- Jöjjön csak be! Siessünk! Sok a dolgom, tessék sorolni mi mindent tett földi életében.
Meglepődve léptem be, s akkor vált világosság, hogy a mennyországba kerültem. Vélhetőleg ez a furcsa szerzet itt Szent Péter. 
- Ö hát tudja... Sok minden volt, amikor még éltem... Vagyis, akkor már nem élek!? - döbbentem rá, mikor kiejtettem a furcsa szavakat.
A kis töpszli lenézően csóválta a fejét. Éreztem, nem tetszik neki, hogy húzom a drága idejét. Nem értettem mire kíváncsi, de nem mertem kérdezni. Ami először eszembe jutott, azt kezdtem mesélni:
- Anyám korán meghalt, még kicsi voltam. Mai napig nem tudom, hogy mért érte olyan korán a halál. Haragudtam rá nagyon, amiért otthagyott. Gyermekként nem értettem, hogy nem tehet róla. Mindezek miatt dacos kamasz, majd ellenszegülő felnőtt lettem. A biosztanárnő egyszer a mellrákról beszélt az órán. Meg úgy innen-onnan néha a fülembe jutott, hogy figyelni kell rá, de általában nem törődtem az ilyenekkel. A lelkem mélyén nem hittem el, hogy az egészséges szervezetemet bármi is megtámadhatja. Féltem a haláltól, élni akartam! Tettem is! Önpusztító, másokat is elferdítő, carpe diem módon. Aztán már késő volt... Az egyik alkoholmámoros, kéjes éjszakán a pasi, akivel hemperegtünk az ágyban, egyszer csak megállt bennem. "Milyen a te melled?" - kérdezte és megfogta az egyik domborulatomat. Megéreztem a fájdalmat. Ő lámpát kapcsolt, de a látvány szinte sokkolta őt... és engem is. Ronda elváltozás, apró fekély csúfította egykor oly nemes női testrészemet. A mellrák gyors lefolyással ölt meg. ...most pedig itt vagyok, rendelkezzenek velem!
Az apró pasas gondterhelten simította meg hosszú szakállát.
- Ajj, mit tegyek magácskával... Az élete alapján Pokolra kéne jusson, ide tuti, nem jöhet. De én már unom ezeket az egyszerű megoldásokat! Mindig csak vagy fekete, vagy fehér... Meg amúgy is, nekem annyi dolgom van, másnak is adnék már belőle. Nem elég, hogy kapuőr vagyok idefent, elég sokszor kell közbenjárnom a haldoklókért. No, üljön le a lépcső tetejére, majd mindjárt kieszelek valamit. - utasított és kitessékelt a bejáraton. Magamba roskadva csücsültem le és vártam. Kisvártatva ismét kicsapódott az ajtó és mellém huppant a kis ember.

2014. december 6., szombat

Csöppségek - 4.

2012. 12. 21. VILÁGVÉGE - Ez csöpögött a csapból is. Én mégis úgy éreztem, hogy minden akkor kezdődik el! Talán az érzékeim űztek velem furcsa, csalóka játékot?

Egyszerű válasz lenne, de semmitmondó. Sokkal megnyugtatóbb mindaz, amit húgom tárt elém:
"A vég valami kezdete."

Úgyhogy kitárt szívvel vártam a világvégét! :)


2014. december 5., péntek

Tánc az élet

Tegnap a fürdőszobából hallottam a TV beszűrődő hangjait. Ezek a mondatok ütötték meg a fülemet (nem szó szerint idézve):

"Bizonyos országokban nem azt kérdezik egymástól az emberek, hogy Hogy vagy?, hanem azt, hogy Mit táncolsz? Ott ugyanis megvan a tánca a születésnek, a halálnak, az örömnek, a bánatnak, az ünnepnek, a temetésnek, a szerelemnek, a válásnak... A tánc maga az élet."

Én, mint táncrajongó abszolút egyetértek. Nem véletlen, hogy Isten ajándékba adta nekünk a táncot! Neked is!

Táncolj hát!
Üdv, Honey*



Csöppségek - 3.

Szembetalálkoztunk. Először csak távolról pillantottuk meg egymást. Felcsillant a szemünk. A másik közeledett. Lassan görbült ívvé az ajkunk. Még bimbó volt, majd szirmot bontott, végül kinyílt a mosoly az arcainkon. Puszival üdvözöltük egymást, majd siettünk tovább a dolgunkra. A szívünkbe ültetett mosolyvirág azonban továbbkísért az úton.




Kreatív portréfotózás Klaudiával

Egy szuper ötlet, hosszas időpont és helyszínegyeztetés... Szeptember közepén, egy esős nap után még a nap is kisütött. Még az égiek is úgy akarták, hogy jól sikerüljön a délután. Minden és mindenki egy helyen volt: két barátnőm, akik a sminkemet, hajamat és körmömet készítették elő, egy remek, jókedvű, kreatív fotós és a világon legjobban imádott szerelmem is el tudott jönni. Ott volt még egy rakás "régi gönc", melyek megadták a fotózás stílusát.

A koncepció szerint '60-as, '70-es évek beli hangulatot próbálunk megörökíteni, és a képeken házimunkákat végzek. Végül a második feléből nem sok valósult meg, de ez nem jelenti azt, hogy ne készült volna rengeteg szuperebbnél-szuperebb fotó! Mindez annak köszönhető, hogy Klaudia nem csak azért jó fotós, mert minőségi géppel és eszközökkel dolgozik, hanem azért is, mert a személyisége, az ötletei kihozzák az emberből a modellt. Én pillanatok alatt feloldódtam, ez főleg ezen a képen látszik:


Továbbra pedig beszéljen helyettem egy pár fotó:




Végtére csak ajánlani tudom Klaudiát! Folyton tanul új dolgokat, kipróbálja magát különböző területeken, kísérletezik és egyre jobb és jobb lesz! Szóval fotózásra fel!!! Itt találjátok meg őt, és ha nem is kéritek fel fényképezkedésre, akkor is megéri megnézni az oldalát, hiszen a képeket nézegetni is jó szórakozás. :)

Legyen szép estétek!
Üdv, Honey*


2014. december 4., csütörtök

Csöppségek - 2.

- Látjátok azt az Őrültet? - 
kérdezte a Hold a köré gyűlt csillagoktól. Azok hunyorogva keresték az alakot.
- Hol? Hol? Hol?
- Ott ül a fa tövében és bámulja azt a vörös függönyös ablakot.
- Á, most már látjuk! - felelték szinte egyszerre. - Mi baja van?
- A Szerelem Őrültje lett.





2014. december 2., kedd

Csöppségek - 1.

Lehet, hogy soha nem fogok maradandót alkotni. Lehet, hogy blogomnak soha nem lesz sok olvasója. Lehet, hogy soha nem lesz kiadott művem. Ellenben lesz egy mondatom, amit a Halál szemébe nézve kimondhatok majd: "Én megpróbáltam."

"Karácsonyfadíszek

Sajnos egy-egy faluban összesen annyi a díszkivilágítás, hogy piros vagy kék égősort ráhánynak a fenyőfákra. Bocsánat a szóért, de ezt nem lehet másként kifejezni.

Ma láttam valamit, ami nem volt megszerkesztve, nem volt érte fizetve, nem volt feltéve a fára, mégis ünnepibb hangulatom lett tőle, mint a színes fényfüzérektől. Az ablak mellett álló fa ágainak a végét csillogó vízcseppek díszítették. Az átlátszó gömbben ott fénylett a dóm. Így egy helyen jelent meg Isten alkotása az embernek s az ember alkotása az Istennek. 

Szép napot!
Honey*


2014. december 1., hétfő

Egyszerű fölső - akár Karácsonyra is

Egyszerűségben rejlő szépség. Semmiségben megbúvó izgalmasság.

Azt gondolom, hogy ez a felső ezt takarja. Ugyanis ez egy átlagos, piros hosszúujjú. Sokáig állt a szekrényben, mert a nyakrészénél el volt szakadva. Egy nap aztán rávettem magamat a megvarrására, és ha már ott tartottam, gondoltam feldobom egy kicsit. Így öltöttem rá négy, különböző hosszúságú láncot. 


Így továbbra is kényelmes marad, mégis valami ünnepiességet ad neki ez a nyakrész megoldás. Remek ötlet akár a Karácsonyra is, amikor az ember szebben szeretne felöltözni, de nem szeretné kényelmetlenül érezni magát!

Próbáljátok ki! Aztán mutassátok meg a végeredményt!
Üdv, Honey*

Bundásbébik

A kis kenyérszelet-bébik tehetetlenül feküdtek olajágyukban. Forró fekhelyük ringatta őket. Figyeltem apró testüket, ahogy nyugtalan álmukat aludva, mellkasuk felemelkedik, majd lesüllyed. Pulzáló szívverésük zavartságról árulkodott. Tojásbundájuk jótékonyan melegítette őket. Zaklatott álmukban már tudták, hogy megszületésük egyben a haláluk is.


Fityegő

Régen egy csomó vicek-vacak lógott a táskáimon: főként kis plüssök, egész kis állatkert. Ma csak egy szegedi papucs kicsinyített mása. A minap elnézegettem ezt az apró tárgyat, és elgondolkoztam az élettelen dolgokhoz való kapcsolatunkon.

Miért is fontos, hogy ott fityegjen valami a mindennap hurcibált táskámon? Aztán rájöttem, hogy egy dolog, hogy magammal hordom az apróságot, de igazán a benne rejlő emlék, érzés, ami velem van. Mind történetet mesél nekem, mind emlékeztet valamire.

A szegedi papucs eszembe jutattja családom méltatlanul hanyagolt ágát. Édesapám családfáját van, aki kutatja, sok mindent tudunk róla, mi a legfiatalabb generáció, érdekes, izgalmas a múltunk. Ellenben anyukám családját kevéssé ismerjük. Még a közvetlen nagyszüleink testvéreiről is alig-alig tudunk.

Idén nyáron Szegedre utaztunk a családdal. Anya egy csodálatos késődélutáni piknikre hívta össze a fellelhető s ráérő családtagokat, akiket így volt szerencsénk megismerni. Másnap pedig meglátogattuk a szegedi papucskészítő műhelyt. Itt kaptam ezt az apróságot. Ami sokkal több, mint egy tárgy. Egy emlék.

Nektek van hasonló élménythordozó fityegőtők?
Írjatok róla! Milyen? Mit őriz? Hol hordjátok?

Üdv, Honey*


2014. november 30., vasárnap

Adventi történet

Gyermekként imádtuk az apró ajándékokat. A meglepetés a Kinder Tojásban, egy ajándékcukorka a boltban, miután anya fizetett. Felnőttünk, de szerintem ebből nem nőttünk ki. Nem hiszem, hogy lehet! Pláne akkor, ha minden napra jut valami apróság.

Ennek apropóján készítettem el a Páromnak ezt az Adventi naptárat. Amikor nem volt otthon, újra és újra elővettem, hogy folytasssam a munkát. A fenyőfa fő részét félbevágott, befestett WC papír gugigák adják. Ezek vannak egymásra ragasztva. Ezt körberajzoltam egy kartonra, majd azt kivágva, ráragasztottam a hátuljára. Utána kivágtam a korongokat, illetve a csillagot. Befestés, számozás után celuxszal kis ajtókként ragasztottam a gurigák belsejébe. Így bármi be és kivehető.



Még üres, de már a dekoráció részét képezi a házban. Holnap pedig premier!
Nektek tetszik?
Üdv, Honey*

2014. november 28., péntek

Az öregedésről

Tegnap egy nyugdíjas gálába volt szerencsém betekintést nyerni. A páromhoz szaladtam be a Művelődési Házba, ott zajlott ez az esemény. Azt hiszem, hogy nekem a legérdekesebb pár percét sikerült elcsípnem a rendezvénynek.

Történetesen: a műsorvezető maga mellé hívta a megjelentek közül a legidősebb, 93 éves nénit. Talán ilyenkor már azt várnánk, hogy egy olyan alak jelenik majd meg, aki már önmagának is az árnyéka. Pedig ez a néni, szinte virult! Piros szoknyában ropta még előtte a táncot, a tartása is sugározta az életet... Aztán beszélt! Bolondos furfanggal mondta, hogy ő valójában 60 múlt egy kicsivel, csak azt a hatost azt meg kell forítani. :) Megosztotta, hogy az egészségéért napi egy deci bort iszik, orvosa ajánlásával. Aki maga is meg-meghívja őt, mert hiszen a kevés nyugdíjból nem futja mindig az italra. Na de a végén volt igazán kacagás, amikor még azt is megemlítette, hogy 5 szeretője van, s mindnek más a dolga: egyik édességet visz neki, a másik bort vásárol, a harmadik mulattatja, a maradék kettőt nem is meri bevallani, hogy mit tesznek... :)

A jelen levő nénik, bácsik, idősek, fiatalok gurgulázó nevetéssel hallgatták a mesét. Magam pedig arra gondoltam, hogy mennyivel más így megöregedni, mint panasszal, az elmúlás elleni haraggal, eltúlzott fájdalommal.

Eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam mondata. Talán már ő sem emlékszik rá... Mi, lányok mindig beszéltünk arról, hogy majd anyukák leszünk, tündéri kisbabákkal a karunkon. Ő pedig azt mondta: Én már azt szeretném, hogy nagymama legyek, szép fehér hajjal. Akkor talán nem is értettem, csak megéreztem belőle valami méltóságot, valami tiszteletet az öregedés felé.

Kívánom mindenkinek, aki még előtte áll, és azoknak, akik már benne vannak, hogy idős koruk is legyen olyan aktív, boldog, élettel teli, mint a fiatalkoruk!

Üdv, Honey*


2014. november 18., kedd

A reggel szimfóniája

A nyitányt az ébresztő kezdi. Az én mobilom szólal meg először, aztán az övé is felcsendül. Paplansusogás jön pianóban, majd érdekes megtörésként a villanykapcsoló kattanása. Halk ütemű papucskopogás a parkettán. Fortéban zeng a vízcsobogás a csapból, a kávéfőző bugyogása, a vízforraló dala. Monoton hangsor a mikró zúgása, majd elhal a zene egy pillanatra. Csengőszó jelez, majd pár perc hatásos, drámai, feszült csönd, mely előkészíti a mű fő részét. Halk bevezetésként simul az ajak a bögre szélére, majd két dallam fonódik össze, a kávét szürcsölőé és a teát ivóé. Ebben a traktusban nyílik ki a zene, szerelemről mesél, összhang érződik. A hallgató megnyugszik, boldogan figyel, hagyja, hogy hatással legyen rá a szimfónia.


Gombanap

Körülbelül 11.-es lehettem, amikor ezt kitaláltam. Azóta legalább egyszer mosolygok az esős napokon. Pedig - mint sokan mások - én is utálom a hideg, szeles, nedves időjárást. Mégis van valami, ami ilyenkor nagyon mókás. A sok esernyős ember, olyanok, mint megannyi rohangáló, színes gomba. El is neveztem "gombanapnak" az olyanokat, mint a mai is. Amikor erre gondolok, mindig jobb kedvem lesz.

Legyetek vidámak esőben is! :)
Üdv, Honey*




2014. november 17., hétfő

Masnis karkötőtartó

Elegáns rendezettség, finom virágok, nőies masni, csillogó gyöngyök… Mindaz, mi nem hiányozhat egy úrinő budoárjából.

Az ötletet Takács Nóra Hogyan legyek jó nő? videóinak egyikéből lestem el. Tetszett az ötlet, de nem gondoltam volna, hogy majd megvalósítom, hiszen nincs olyan sok karkötőm, hogy megérné. Azonban, amikor pakolgattam a kreatív kellékeimet, akkor rábukkantam erre a papírhengerre, és végül azon nyomban elkészítettem ezt a karkötőtartót. Először választottam hozzá üveget (olívabogyós), majd kivágtam az illesztés helyét. Utána kartonlapokból köralakokat metszettem, ezeket tettem a két végébe. Következett a festés, és amíg száradt teleszórtam gyöngyökkel az üveget. Kicsit unalmasnak találtam így, úgyhogy még két művirággal dobtam fel. Végül összeillesztettem az üveg nyakát és a papírhengert. Ekkor vettem észre a henger hibáját. Ezt elfedve ragasztottam rá még egy masnit is. Ilyen csinos lett:


Nekem végül is nagyon tetszik! Meglehetősen egyszerű, szerintem próbáljátok ki! :)
Üdv, Honey*

Könnyed vacsora: Tejszínes gyümölcsleves

Sose hittem volna, hogy egyszer megtanulok levest főzni, főleg nem olyat, amit habarni kell. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem ördöngösség. A lekvárok pakolásakor találtam két üveg meggybefőttet, és eszembe jutott, hogy tejszínes gyümölcslevest főzök belőle. Bár még sose csináltam olyat!

Hozzávalók:
- valamilyen gyümölcs (lehet konzerv és lehet friss)
- cukor
- fahéj
- tej
- liszt
- főzőtejszín
Sajnos pontos mennyiséget nem tudok mondani, mert én is csak érzésre főztem meg.

A gyümölcsöt vízzel fel kell tenni megfőni. Amennyiben konzerv, vagy befőtt a saját levét öntsük rá, ezt hígítsuk tetszés szerint. Amikor már forró a víz és megpuhult a gyümölcs, tegyünk hozzá ízlés szerint cukrot és én egy rúd fahéjat teszek még bele ilyenkor. Amíg a cukor elolvad, habarást készítünk lisztből és tejből. Itt az a lényeg, hogy a lisztet egy kevés tejben csomómentesre keverjük. Azután behabarjuk a levest. Végül hozzáöntjük a tejszínt. Annyit, amennyire tejszínesre szeretnénk.


Annyit fűznék még hozzá, hogy a vőlegényem azt mondta, mikor először ilyet főztem, hogy soha életében nem evett még ilyen finom gyümölcslevest. Azt hiszem ez mindent elmond!

Próbáljátok ki ti is! :) Jó étvágyat hozzá!
Üdv, Honey*

Vénusz

Vera kedvetlenül állt a tárgyalóban, és unottan nézett végig a férfiak várakozó arcán. Aznap mutatta be nekik a főnök az új kolléganőt. Még meg sem érkezett, már utálta. A cégnél eleve férfitöbbség volt, így a nők örökké rivalizáltak egymással. A lányok között Vera nem volt kifejezetten szép, sőt ha csak ezt értékelte volna a főnöke, valószínűleg régen kidobta volna már. Ellenben rendesen végezte a munkáját, és a vezetőnek a tudás többet számított, mint a küllem. Sajnos azonban a munkatársainak fel sem tűnt, és féltékenyen figyelte, ahogy a többi nőnek udvarolnak. Főleg az fájt neki, hogy Andris elkerülte őt, pedig óvodás koruk óta ismerték egymást. Kedves, szolid, érzékeny fiú volt, és ez tetszett Verának, de a munkahelyi környezet úgy tűnt, hogy megváltoztatta. Nem volt menő beszélgetni a lánnyal, így ő sem tette. Nem volt macsós kockás ingben járni, úgyhogy farmer, hajszálcsíkos ing és zakó volt az öltözéke. Mellé még aranyláncot is viselt, pedig egyáltalán nem illett hozzá. Vera tudta, hogy imád csillagászkodni, de ezt sose említette, nehogy lúzernek tartsák a többiek. Ovitól egészen nyolcadikig elválaszthatatlanok voltak, és mivel egyikőjük sem volt túl népszerű, így egymásnak jelentették a biztonságot adó kis szigetet. Amikor azonban más-más gimnáziumba kerültek, úgy látszik a fiú megváltozott. Ez azon is látszott, hogy olyan nők után kajtatott, mint a kollégáik. Általában sikertelenek voltak a randii, de mégsem próbált olyan lányokkal találkozni, akiket valóban érdekelt volna. Például Verát.

A férfiaknak ragyogott az arcuk, amint belépett az új préda. Vera gyorsan bemutatkozott Krisztának, majd kihátrált a teremből. Nem volt gusztusa végignézni, ahogy hajbókolnak neki a fiúk. Visszaült a munkája mellé. Kriszta gyorsan beilleszkedett a társaságba, és meglepő módon ő fogadta Andris közeledését. Vera irigykedve nézte, ahogy beszélgetnek, nevetgélnek, együtt kávéznak. Bár örült Andris sikerének, mégis annyira felszínesnek látta a kapcsolatukat. Eleinte még csak ártatlan flörtnek indult, aztán lassacskán egyre közelebb kerültek egymáshoz. Pár hónappal később már jártak, azután fél évre Andris megkérte Kriszta kezét, aki igent mondott. A lány már beletörődött, hogy a fiúhoz többé már nem lesz köze. Elfogadta az eljegyzést, sőt neki is udvarolni kezdett valaki. Vera azonban nem viszonozta hódolója érzéseit, titkon még Andrásba volt szerelmes.

Már az esküvő előtti hetekben jártak, amikor egyik nap Andris nem érkezett meg a munkahelyére, Kriszta azonban ott volt. Vera tőle hallotta fél füllel, hogy haldoklik a férfi édesanyja. Borzongva gondolt arra, hogy a nő egy ilyen krízishelyzetben egyedül hagyta a vőlegényét. Felment a főnökhöz és kérte, hadd látogassa meg a kollégáját. Szerencsére a férfi megértő volt, és elengedte. Egyből Andrishoz ment, aki vörös szemekkel nyitott ajtót, majd amint meglátta régi barátnőjét szorosan magához ölelte. Ebben a mozdulatában ugyanaz a régi biztonságérzet volt, mint mikor csak egymásra számíthattak.
- Annyira jó, hogy itt vagy, hogy eljöttél. Estefelé kaptam a hírt, hogy anyu nincs jól, úgyhogy rohantam be a kórházba. Csakhogy valami zenekarral kellett volna találkozni, akik majd az esküvőn zenélnek. Mivel nem mentem el, Kriszta berágott rám, és tüntetőleg elment melózni. Éjjel átkísértem anyámat a túlvilágra. Ma reggel, mire hazaértem a menyasszonyom nem volt sehol. Se cetli, se telefonhívás.
Mérhetetlen fájdalom ült a férfi arcán, és a lány azt is látta, hogy hihetetlenül fáradt. Reggelit készített, megágyazott és miután Andris álomba szenderült, visszaindult a munkába. Közben felhívta a főnök, hogy hazaengedte Krisztát. Ettől megnyugodva ült le a gép elé, és próbálta elfelejteni a délelőttöt, hiszen tudta, hogy ez semmin sem változtat.

Négy nappal később Andris és Kriszta külön-külön érkeztek a munkahelyünkre. Vera nem kérdezett semmit, de nagyon kíváncsi lett. Meglepődött, mert a férfi egyenesen odament az asztalához, a füléhez hajolt és ennyit kért:
- Kérlek, este gyere el velem dumálni.
- Oké. – bólintott. A hangjából érezte, hogy nagy a baj.
Este megállt a férfi kapuja előtt, és várt. Kényelmes vászonnadrágot és kockás inget viselt. Végre az igazi Andrist látta. Nem volt rajta az aranylánc, ellenben viselte a szemüvegét. Sulis koruk óta nem látta így.
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet. – húzta magával, miután bezárta a kaput. Kiértek az utca végére, elkanyarodtak balra, majd az úton végigmenve, egy dombra érkeztek. Délután volt egy kis zápor, így friss, üdítő fűillat vette körül őket. Csend volt, béke és határtalan csillagos ég. Vera máris értette, hogy miért szeret itt lenni a férfi. Andris elővette az addig hóna alatt cipelt pokrócot és leterítette a földre. A lány kíváncsian feküdt le mellé és várt. A fiú egy ideig csendben bámulta az eget, majd beszélni kezdett.
- Kriszta otthagyott. Mivel anyám halála miatt nem mentem pár napig dolgozni, ezért a főnök másnak adta a projektet, amin dolgoztam volna, és amiből az esküvő egy részét finanszírozni tudtuk volna. Ezért is, illetve a gyász miatt, kértem, hogy várjunk még egy kicsit a lakodalommal. Nemet mondott rá, sőt visszaadta a gyűrűt és olyan sértéseket szórt rám, amiket akkor sem fogadnék el senkitől, ha nem a menyasszonyom. Még aznap este kitettem az utcára, és bár kegyetlennek tűnik, de nem volt bűntudatom amiatt, hogy nem volt hová mennie. Ezt érdemelte.
Vera csendesen bólintott.
- Nem hozzád való volt.
„Te jobbat érdemelsz.” – gondolta magában, de nem mondta ki.

Ezután a beszélgetés után Andris továbbra sem közeledett felé úgy, mint nő, de sokszor beszélgettek, mint barátok. A férfi egy ideig nem randizott senkivel, majd mikor újra megnyitotta valaki felé a szívét, az ismét összetörte. Aznap is Verát hívta, hogy kipanaszolja a bánatát. Feküdtek a csillagos égbolt alatt, ő elmélázva szólalt meg:
- Mind csak Vénuszokkal találkozok. Szépek, nőiesek, elbűvölőek, de bennük kénes viharok dúlnak, gonoszok, érzéketlenek, pusztítóak.
Hallgattak, majd ismét a férfi szólalt meg:
- Te vagy az első nő, aki inkább Hold. Biztonságos, távoli, de azért megközelíthető, gyönyörű, felfedezésre váró. Ellenben akkor fénylik igazán, ha van egy Napja, ami megvilágítja, amitől ragyoghat.

Pár hónappal később, amikor Vera kezét kérte meg, ennyit kérdezett:
- Holdhölgy, lehetnék a Napurad?
A lány csendesen bólintott, és azóta is árasztja a fényt.

2014. november 16., vasárnap

Balassagyarmat dala

Ezt a bejegyzést már régen meg kellett volna írjam, hiszen a dal lassan, kb. fél éve létezik és napról napra boldogítja hallgatói fülét.

Egy csodálatos határmenti kisvárosról beszélünk, ahol keveredik a múlt szelleme a fiatalos lendülettel, a művészet és a sport, a szépség és a praktikum. Ebben a városban majd 40 ember gyűlt össze, hogy egyikőjük vezetésével porondra állítsanak egy zeneművet. Így született a Balassagyarmat dala, mely az utolsó hangig, utolsó szóig érzékelteti Balassagyarmat csodáit. Az ezt megálmodó és tető alá hozó fiatalembert Horváth Ádámnak hívják, a Youtube-on van egy interjú vele, a dal születéséről.

Mindenkinek ajánlom magát a dalt is, mert szerintem remekmű! Nem egy ócska tákolmány, hanem művészi alkotás. A klipről meg nem is nagyon beszélnék, nézzék meg! :) Emellett érdemes ellátogatni Balassagyarmatra, és megismerni a Civitas Fortissima városát, megtekinteni az új főteret, meglátogatni a Nyírjesi Vadasparkot, beülni a Jagyutt Cukrászda egyikébe, vagy enni egy jót például a Corleonéban. Érdemes érdeklődni a Művelődési Ház programjáról, hiszen mindig van kiállítás, előadás, gyerekfoglalkozások...

Tudtommal Balassagyarmaton csak a Sztár Motelben lehet megszállni, de a környékbeli falvakban remek vendégházak állnak az erre járók rendelkezésére. Ezúton ajánlanám az Árdai Vendégházat, Terényben.

Jó zenehallgatást! Látogassák meg Balassagyarmatot!
Üdv, Honey*


2014. november 14., péntek

A boldogság kék madara

Szárnyal, magasba röppen, boldogságot hoz, a válladra csüccsen.

Vizuális nevelés órán nemezlabdát kellett készíteni. Jelentem: nekem nem sikerült! :D Merthogy ez lett belőle. A golyóból lett a feje, majd elkészítettem a testét és a szárnyait. Ezeket otthon összevarrtam, majd vízfestékkel színeztem kékre. Utána megvarrtam a szemeit, a csőrét, végül pedig ráöltöttem egy láncra.

Szerintem nagyon aranyos!


Ti mit gondoltok róla? :)
Üdv, Honey*