JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. december 24., kedd

Karácsony Erdélyben

Az Ünnepi pillanatok sorozatot ezennel ezzel a karácsonyi szösszenettel zárnám:

Egyik télen Erdélybe utaztam, egy eldugott kis faluba. Épp, így Karácsony környéke lehetett. Hatalmas hó, minden hófehér, mínusz 28 fok.

Valamelyik délután vendéglátómmal fölsétáltunk a hegyoldalban álló templomhoz. Beléptünk, s olyan hideg volt, hogy szinte a lehelet is megfagyott. Ahogy ott nézelődtünk, előlép a sekrestyéből a harangozó néni. Tett-vett, velünk nem is törődött. Hitetlenkedve léptem oda hozzá és kérdeztem meg:
- Ma, volt itt mise?
- Ó, aranyos, persze, hogy volt. – felelte foghíjas mosollyal.
- Hát ilyen hidegben, mégis hogy-hogy? – ámultam továbbra is, de a néni egyszerű felelete mindent megmagyarázó volt:
- Tudja, kedveském, ilyenkor közelebb ülünk egymáshoz.

Jó lenne, ha erről szólna a Karácsony. Üljünk egymáshoz közelebb, nem csak fizikailag, hanem lélekben is.

ÁLDOTT SZÉP KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!


2013. december 23., hétfő

Gyerekszáj 1.

Óvodai gyakorlatom utolsó napját töltöttem, és már előre sajnáltam, hogy búcsúzni kell.
Én: Tudjátok mit!? Beteszlek titeket a zsebembe, és magammal viszlek mindannyiótokat.
Ők: Oké! Jó! Hurrá!
Én: Nem fogtok hiányozni anyukátoknak?
Ők bizonytalanul: Hát, de...
Valamelyikőjüknek felcsillan a szeme: Akkor tedd be anyát is a zsebedbe!
Többiek: Meg apát! Meg tesót! Meg a Mimi kutyát!
Én: Hát vajon befértek ennyien a zsebembe? Vagy mi legyen?
Egyik kislánynak rövid ideig kattog az agya, majd felderül az arca: Veszünk neked egy óriási nagy nadrágot, amiben mind beleférünk!
:)))


2013. december 20., péntek

Mézes-fahéjas almachips

Érdekes... nekem azzal is örömöt tud valaki okozni, ha megkér valamire. Ezzel azt bizonyítja felém, hogy alkalmasnak tart arra, amire kér. A napokban így tett az egyik barátnőm édesanyja, aki egyébként a Gyereketető blog szerzője. Ő kért, hogy csatlakozzak a "Fő az egészség" mozgalomhoz. A feladatom, hogy olyan étel receptjét tegyem közzé, ami minél kevésbé feldolgozott, adalékanyagoktól mentes összetevőkből áll. Hogyha készen vagyok vele, tovább kell adjam három bloggernek. Elsősorban a barátnőmet Zuzut kérem fel rá.

Mivel kollégista vagyok, ezért a félév utolsó napján, még a hazamenetel előtt, de már karácsonyi hangulatban, valami nagyon egyszerű, gyors, finom és egészséges dologra gondoltam. Így esett a választásom az almachipsre. 

Nem kell hozzá más, csak alma, fahéj, méz és zsír (igen, én olajat használtam, de kipróbáltam már zsírral is és úgy is remek!).


Ezek után felkarikázzuk az almát, felhevítjük a zsiradékot, benne kisütjük az almaszeleteket, fahéjjal megszórjuk, mézet csorgatunk rá. 

Jó étvágyat kívánunk hozzá!
Honey* és Zuzu (zuzuhercegvilaga.blogspot.hu)



2013. december 16., hétfő

2013. december 16. - Pólóillat

El-elfogyadoznak a bejegyzések az ünnepi pillanatokról. Bár nem írom le mindig őket, de azért eddig is és továbbra is igyekszem megkeresni az advent szép, felemelő momentumait. Előfordul, hogy egy nap van több is, meg az is, hogy olyan fáradt vagyok, hogy gondolkozni sincs kedvem azon, hogy mi volt jó.
Mindenesetre ma megint amolyan csodácska élményem volt. Ez egy kaotikus hétfőnek indult. Nem részletezem, elég annyi, hogy elegem volt mindenből, ideges voltam, kedvetlen... Aztán megláttam a ruhaszárító szélén a barátom véletlenül itt hagyott pólóját. Felemeltem, hozzábújtam, beleszagoltam, megtapintottam és MEGNYUGODTAM. Sokadjára is ráébredtem, hogy számomra a legszebb ajándék a Szerelmem.


2013. december 9., hétfő

2013. december 9. - Reményik Sándor: Csendes csodák

A mai naphoz fűződő ünnepi vers nem saját, mégis annyira magaménak érzem, hogy szeretném, ha helyet kapna az oldalamon.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?


Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?


Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?


Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.


Ezek a sorok úsztak be elmémbe, mikor a barátnőmmel a kedvenc versünkről beszélgettünk. Ezt mondtam egy régi Karácsonykor, ezt szavaltam a szalagavatómon és azóta is elő-előveszem, előhívom ezt a verset. Remélem, hogy másnak is hoz néhány ünnepi pillanatot az elolvasása.

2013. december 5., csütörtök

2013. december 5. - Út az álmaim felé

Őszinte leszek, nem olyan könnyű kipréselnem magamból ezt a bejegyzést. Bár azt vélem, hogy pont ilyenkor a legfontosabb megkeresnem a nap legmeghatározóbb pillanatát. Milyenkor? Amikor a héten 5 órákat sikerült aludnom... Minden nap helyt kellett állnom az óvodai gyakorlaton, mosolyogni a gyerekekre, nem ingerültté válni, napról-napra készülni és ma este izgulni, hogy a holnapi bemutatóm jól sikerüljön.
Reggel a buszon zenét hallgattam. Felcsendült a Hooliganstól a kedvenc számom. Ahogy az oviba tartottam éreztem azt, hogy MOTIVÁLT vagyok. Szerintem ezt csak így lehet végigcsinálni. Éreztem azt, hogy HÁLÁS vagyok, mert Valakik segítettek abban, hogy főiskolás lehessek, egyszer diplomát kapjak, valamint kibírnak akkor is, ha éppen hullafáradt vagyok. Végül és most ez a legfontosabb, hogy a GYEREKEKÉRT lehetek. Ha csak pár napra, pár órára, egy-két játékra, ölelésre, simogatásra. Továbbra is fáradt voltam, de BOLDOG fáradt.

2013. december 4., szerda

2013. december 4. - Ajándék a Sátánnak

Igen, a cím talán megdöbbentő, de ma őt ajándékoztam meg. Ilyenkor az utolsó hajrákban nagy stressz van rajtunk, fáradtak vagyunk, nyűgösek, nehezen bírjuk elviselni a másik embert. Nekem most sokszor megerőltető, hogy kedvesen szóljak a barátnőmhöz (szobatársamhoz), elfogadjam, hogy ő is elfoglalt, neki sincs kedve felállni kávét készíteni stb. Végül én tápászkodtam fel a dolgaim mellől, magamban fortyogva, eltökélten, hogy magamnak megcsinálom, ő meg majd felkel, ha koffeint akar. Már letettem az asztalomra a tejszínhabos tejeskávét, éppen a fahéjat szórtam rá, amikor összeszorult a szívem. Lelkiismeret Manó figyelmeztetett, hogy Önzőségnek sem most az ünnepben, sem máskor helye NINCS. Visszafordultam és elkészítettem az ő kávéját is. Érdekes módon pillanatok alatt készen lett, nem rabolt sokat az időmből és a lelkem is megnyugodott.

Tessék Sátán bácsi, odaadom az Önzőséget. Kérlek, ne add vissza! - gondoltam magamban. Amitől pedig ünnepivé vált a pillanat, hogy ez olyan ajándék volt a barátnőm felé, ami sokkal több, mint szimplán egy bögre meleg ital. Mert ebben benne volt a Szeretet!


2013. december 3., kedd

2013. december 3. - Séta

A mai tényleg csak egy pillanat volt. Hosszú utat kellett megtennem az ovitól a buszmegállóig. Nehéz csomagok húzták a vállamat, hol fáztam, hol melegem, hol elegem volt. A nap szikrázva ragyogott. Persze a szemembe - gondoltam bosszúsan, majd becsuktam lelkem tükreit. A sugarak bekúsztak a szemhéjam mögé, melegítettek, vidám sárga színüktől megnyugodtam. Csak egy gondolat volt, ami megszentelte a pillanatot:
Az ünnep bennünk van.


2013. december 2., hétfő

2013. december 2. - Buszút

A mai nap legünnepibb pillanata nem is annyira a Karácsonyhoz, mint inkább a szerelemhez kapcsolódik. Gyakorlaton voltam Veresegyházán. Mikor utaztam hazafelé a buszon, olvastam. A könyv szól a szerelemről (igazakról, hamisakról), csalódásokról, beteljesült álmokról, élettörténeteket tár elém. Ennyi emberi sorstól már zsongani kezdett a fejem, így összezártam a könyvet, behunytam a szememet és a Mátkámra gondoltam, majd ezek a szavak úsztak a tudatom felszínére:
Nekem Ő olyan tiszta, olyan meleg, olyan puha... Valami olyasmi, amit egész életemben viselni szeretnék.