Jössz-e már?

Menni kéne. Már nagyon fúj a szél. Fázok.
De mégse indulok. Várok.
Ülök ezen a kopott padon.

Nézem a rozsdás kaput, zárat.
Várlak.

Szemben a hegyek fölött sötét felhők gyűlnek.
Vihart szavazóan körben csücsülnek.

Még mindig nem vagy itt.
Csupa libabőr a testem.
Hiányzol!

Félek...

Csepp... megjött. Nem Te, az eső.
Csepp-csepp-csipp-csöpp...

Mintákat rajzolnak fekete blézeremre.
Már érzi a bőröm,
Sajnos nem a jöttöd.

Hol vagy? Mért nem jössz?
Teljesen elázok.
Fázok, fájok, bússá tesz hiányod.

A kapu csukva, tombol az orkán,
Szakad az eső, többé már nem várok.

Felállok, indulni próbálok.

Első lépés, utolsó remélés,
Hallgató visszanézés...

Mintha most!

Csikordul a zár,
Te is eláztál.
"Bent meleg szoba vár,
Gyere már!"

Te csak állsz, karod ölelésre tárod,
Ölelésem várod, bűneid megbánod.

Végre bezár karjaid melege,
Tombolhat a vihar, orkánnak ereje.

Nem fázok, nem félek, újra remélek...

Karjaidban ÉLEK!