Ahogy hazaértem, csak akkor vettem észre, hogy a megvásárolt ékszer nincs a táskámban. Pedig olyan lelkesen akartam megmutatni a húgomnak. Kirámoltam a kis retikült újra, de nem találtam.
Amint lehullt a földre a fülbevaló, még egy utolsót csillant a lámpafényben, majd felröppent. Sárga szárnyát kék folt díszítette. Megpördült a légkondi keltette szellőben, majd kiszállt a fotocellás ajtón. Mikor újra megérezte a szabadságot, eszébe jutott a múltja, az átok, majd a lány, aki megmentette.
Utána eredt, röppent jobbra, szárnyalt balra, kereste a lányt.
Rosszkedvűen bámultam a poharat. Tudtam, nem sok pénz, de bántam azt a szép fülbevalót. Ekkor egy kék folttal díszített sárga szárnyú pillangó szállt rá a vállamra. Ránéztem, valahonnan ismerősnek tűnt, aztán hallani véltem, amint azt mondja:
- Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése