JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. március 3., hétfő

Érzések... és versek

Senkinek nem kívánom azt, hogy átélje mindazt, amin keresztülmegyek. A bennem kavargó érzések, vagy azok hiánya teljesen boldogtalanná tesz. Kicsit olyan - ami 21 évesen furcsa - mintha kiégtem volna. Nem mondom, hogy biztos vagyok benne, de talán már látni kezdtem a kiutat. Szerencsére tudom, hogy legalább egy ember mellettem van. Ezt az életszakaszt két régebbi versemmel tudnám megfogalmazni:

Semmi

Hogy fogalmazzak, ha nem érzek?
Mit érezzek, ha semmi nincs?

A világ elveszett!
Nekem nincs benne kincs.
De bánatot sem ismerek,
A lelkem már kiüresedett.

Semmi nincs már!
Nem létezek!
Megszűntek az álmok, érzések.

Vége mindennek!
Eltűntek a színek, dallamok, illatok.
Csak én vagyok!

De, hogy minek!?
NEM TUDOM!


Ez egy 2006-ban írt vers, melynek egésze egy nagy lemondás. A következőben már odáig eljutok - és itt érzem magam most is -, hogy segítségért kiáltok.

Élettelenül

Nincs életem, nincs halálom,
Szerelemre már nem vágyom.
Nincs lakásom, nincs barátom,
Üres vagyok, reszketek, fázok.

Elégtek már a szép szavak,
Elvonult a boldog tavasz.
Nincsen virág, nincs madár,
Hogy lesz színes a világ?

Elhagytak a zenei hangok,
Fülemben nem zúgnak harangok.
Szívemen nem ugrálnak angyalok;
Narancssárga már nem vagyok.

Arany volt a szívem, lelkem,
Bűntelenül szerethettem.
Nem fájt, elmúlt, ez volt,
A múlt, ami megholt.

Most azt érzem, hogy nem élek,
Nincs értelme az életnek.
Eltűnt érzés, eltűnt ég,
Eltűnt fény és eltűnt kép.

Mikor leszek végre boldog?
Mikor tűnnek el a gondok?
Mikor támadhatok fel?
Uram, segítséged kell!


Hogyha olvasod ezt és van egy kis hited a Jóisten felé, akár ismeretlenül, akár barátként szólj Hozzá egy pár szót érettem. Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése