JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. március 20., csütörtök

Terényi népszokások évkör alapján – pedagógiai megvilágítással

Többen tudhatjátok, hogy óvó néninek tanulok. Ennek megfelelően sokszor "pedagógus szemmel" tekintek az engem körülvevő dolgokra. Valahogy így kerekedett egy kiselőadásnyi anyag, melyet értékesnek tartok, hát úgy gondoltam, megosztom veletek.

* * *

Egy pedagógusnak ősszel kezdődik az év. Innentől kezdve a gyerekekkel együtt elevenítik fel a népszokásokat. Mint leendő pedagógus, a nevelés szempontjából rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudják, hogy honnan jöttek, hiszen csak így fogják tudni azt, hová is tartanak. Nekem egy csoda volt Budapestről Terénybe költözni, az élő hagyományok vidékére. Kisdiákként élveztem az összes szokás felelevenítését, majd mikor nagyobb lettem kutattam is utánuk. Még most a főiskolán is érdekel a múlt, ezért járok Hagyományismeret órára. Ezen élmények, ismeretek hatására állítottam össze ezt a kis bemutatót. Fogadjátok érdeklődéssel!

Bár ez nem tartozik szorosan a népszokásokhoz, de fontosnak tartom megemlíteni, az épített örökséget. A gyermek esztétikai érzékét legjobban az őt körülvevő értékek megmutatásával lehet fejleszteni. Terényben erre azért van remek lehetőség, mert a mai napig állnak azok az eredeti palóc kontyos házak, melyekben eleink mindennapjaikat töltötték. A lakóházak, az autentikus tárgyak megismerése sokkal közelebb viszi a gyermeket a népszokások értéséhez. 


Szüreti Felvonulás és Bál:
Gyermekként mindenki szeretne felnőtt lenni. Ehhez mérten, álmodozó lányként nagyos dolognak tartottam, hogy bálba megyek. Izgatottan készültem is rá. Segítettem kidíszíteni a báltermet a szüretben betakarított termésekkel. Másnap süteménnyel a kezemben érkeztem meg a helyszínre és ámulva néztem a lovakat, melyek a felvonulás részei voltak, a rajtuk ülő huszárokkal. Izgatottan vártam, hogy elinduljon a színes menet és énekeljünk, körtáncot járjunk, valamint meghallgassuk a kisbíró krónikáját az elmúlt évről. Később, nagylányként szintén szerettem a szüreti mulatságot. A mai napig nagyon szeretem felvenni a terényi népviseletet, a szüreti ruházat pedig különösképpen is tetszik a nemzet színeit magán viselve. 

A szüreti bál ideológiáját már nem biztos, hogy sokan ismerik. A kisgyereket külön fel kell rá készíteni, hogy tudja mi zajlik, miért zajlik. Talán kevesen elmélkednek azon, hogy ilyenkor mit ünnepeltek a régmúlt fiataljaik. Örültek annak, hogy vége a betakarítási munkáknak, végre élvezhették munkájuk gyümölcsét. Ezt minekünk is érdemes lenne eltanulni tőlük és átadni a gyerekeinknek. Jó volna olykor megállni a kész termék fölött, és csupán örülni neki. 

Lucázás:
Luca napján kezdődött az a jóslás, melyet a lányok nagy kíváncsisággal hajtottak végre. Így tettem én is ábrándos tinédzser koromban. 13 cetlire ráírtam 13 fiú nevét, persze olyanokat, akik tetszettek. Összehajtogattam mindet, majd minden nap beledobtam egyet a tűzbe. Az volt a hiedelem, hogy amelyik név karácsony napjára marad, azt fogja viselni a leendő férjünk. Luca naphoz más varázslások is kötődtek.

A gyerekekkel meg lehet próbálni megértetni, hogy miért volt régen olyan fontos a varázslat és a téli napforduló eljövetele, a nappalok, a világosság hosszabbodásának elkezdődése.
A Fény napjának, a napfordulónak az eljövetelét – ami hajdan Luca-napra: „Fény-napra” esett – azért várták nagyon azok az emberek, népek, akik nem a forró égövi országokban éltek, mert a hajdan nagyon egyszerű körülmények között élő emberek sokat sínylődtek, fáztak, nélkülöztek a hideg télben, amely ráadásul hosszú sötét éjszakákkal járt: már késő délután kellett világítani gyertyákkal, lámpásokkal: hamar sötétedett és későn világosodott ki: későn kelt föl a Napocska és hamar lenyugodott, hamar lett este: hideg, sokszor fagyos este, éjszaka. Ennek érzékeltetésével a gyerekek tudatosságát fejleszthetjük, biztatva őket, hogy figyeljék meg, hogy milyen sötét van még kora reggel a téli napokon, és milyen hamar besötétedik. Majd figyeljék meg, hogy ha tavaszodik, akkor mennyivel világosabbak lesznek a hosszabbodó nappalok, és hát még a nyáron, amikor világosságban kell lefeküdniük.


Betlehemezés: 
Mikor Terénybe költöztünk a most 12 éves öcsém pici baba volt még. Az első itt töltött télen ő volt talán a falu legifjabb tagja, de mindenesetre a legalkalmasabb arra, hogy a közös betlehemezésben eljátssza a kis Jézust. Ez meghatározó emlék volt számomra. Anyukám és apukám volt a szent pár, mi, akik őket körülvettük pásztorok, angyalok, királyok, állatok. 

A mai tárgyközpontú világban érdemes lenne megtanítani a gyerkőcöknek, hogy a másikra szánt idő a legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki. Ezt ösztönösen tudták az őseink, ezért látogattak meg minden házat és játszották el a betlehemi történetet. 


Ostyasütés: 
Kisiskolásként nagyon élveztem a helyi nénikkel, bácsikkal való beszélgetést. Ma már látom, hogy ennek nem csak azért volt értelme, mert közelebb kerültem a hagyományokhoz, hanem olyan értékeket adtak át, melyekért kár lett volna, ha elvesznek. 

Pedagógusként szívesen támogatnám az olyan kezdeményezéseket, melyek alkalmával idősek-fiatalok találkozhatnak. Ma már Terényben sem mindenkinek van terényi nagymamája. Az ostyasütés egy nyitott, kellemes légkörű esemény, melynek során a nénik ostyasütő vassal falmasinán készítik a roppanós finomságot. A kicsik segíthetnek, sertepertélhetnek, megfigyelhetnek, kérdezhetnek és a végén persze sokat ehetnek.


Farsangi koledálás: 
Farsangolni a mai napig szoktunk Terényben. Ez a szokás közel áll a gyerekekhez. Ilyenkor kicsit kibújhatnak a saját bőrükből. A legtöbben izgatottan várják az eseményt, segítenek a jelmezkészítésben. Régen három napig tartott a mulatság. Egy terényi néni így mesélt róla: „Az egész mulatságot a szombati készülődés előzte meg. Ezen az estén a legények csoportosan jöttek el hozzánk tojást szedni. Kosarukba kaptak húszat-harmincat, amit eladtak és így kerestek pénzt a farsangra. Vasárnap délutántól éjfélig tartott a próbatánc. Ekkor minden legény a saját szeretőjét kérte fel táncolni. A hétfői nap csak a tánccal telt el. Kedden éjfélig táncoltunk, mert éjfélkor megszólaltak a harangok és kezdetét vette a száraz szerda. (Más néven hamvazó szerda.)” 

A farsang a párválasztás és az esküvő időszaka volt. Ezt a hagyományt nehéz lenne megértetni a gyerekekkel, bár az ünnepség során érdemes velük párválasztós játékokat játszani, hiszen a gyermek a játék által fejlődik, tanul. 


Gergely járás: 
Mikor, ide jártam a terényi iskolába talán ez volt a kedvenc szokásom, amit gyakoroltunk. A mai napig a számban érzem az összegyűjtött szalonna, kolbász ízét, melyet elfogyasztottunk a hosszú sétálás, sok dalolás után. 

Talán ez a március 12.-ére eső hagyomány a legjelentősebb a pedagógia szempontjából, hiszen ilyenkor az iskolások ellátogatnak az óvodákba és toborzókat énekelnek, verselnek. Csalogatják az iskolába a gyerekeket. Régen ahhoz a házhoz tértek be, ahol tudták, hogy van gyerekecske, aki iskolaérett. Ilyenkor a háziak tojást, szalonnát, kolbászt, kecskesajtot adtak a kisdiákoknak. Az összegyűjtött finomságokat elvitték a tanítójuknak, aki részben ezekből az alapélelmiszerekből gazdálkodott év közben. A tojásokból a tanítóné rántottát készített és megvendégelte a gergelyezőket. Ma is érdemes lenne átvenni ezt a szokást, ahol megvalósítható, hiszen ezáltal kialakulhat egy szorosabb kapcsolat iskolás és óvodás között, óvónő és tanító között. 


Májusfa állítása:
A szerelem érzése engem mindig rabul ejtett és ennek megnyilvánulási formái. A régi időkben a májusfa állítása volt az egyik szerelemre utaló jel. Varázslatosnak tartottam, ahogy a vékony ágakon lengedeznek a színes szalagok. Valami olyasmi volt, mint a tibeti imazászlók, csak ezek a szerelmet hirdették.

Ez nem olyan szokás, amit a gyerekek könnyen megértenek, de mégis érdemes kipróbálni velük. Ahogy utaltam rá, szép az udvarra felállított májusfa. Ezzel fejleszthetjük az esztétikai érzéküket. A másik, amiért mégis fontosnak tartom, hogy a gyerek lássa ezt a hagyományt az, hogy a 21. században nagy divatja van a Valentin-napnak, mint a szerelem ünnepének. Ezt a kicsik is látják, hallják, tapasztalják, néhányan értik, sőt utánozzák. A kislányok esetleg már gyakorolnák is, hiszen „olyan nagyon szerelmesek”. Ekkor érdemes elültetni bennük, hogy a szeretetet, a szerelmi ajándékot így is ki lehet fejezni, egy szép májusfával, nem csak drága személytelen tárgyakkal.



Húsvéti tojásfestés és locsolkodás:
Nagy élmény volt számomra, amikor először belemártottam az írókát a viaszba, majd meghúztam az első vonalat a tojásomon. Igaz, ekkor már nem kisgyermek voltam. Rengeteg emlékkép ugrik be a húsvéti tojáskeresésről, tojásfestésről, na és persze a locsolkodásról. Volt év, amikor inkább az asztal alá bújtam, hogy rám ne zúdítsák a vödörnyi hidegvizet. Aztán volt olyan is, amikor annyira meleg volt, hogy szinte vártam a locsolókat. Változékony kamaszlány voltam, mégis minden húsvéti emlékem kedves számomra.

A gyerekek szeretnek alkotni, így a tojásfestés nem maradhat ki a húsvéti tevékenységek közül. Nekik még nem érdemes a régmúlt eszközeit adni, hisz forró a viasz, nem biztonságos, ha gyertya van közelükben. Ellenben hagyni kell, hogy szabadon válasszon színeket, maga készítse el a saját művét. Az óvodai húsvéti locsolkodásnak is meg lehet a módja, bár hogy ezt melyik kisfiú gyakorolja, inkább az otthonról hozott példa határozza meg. Mint óvó nénit, ha majd meglocsolnak, én kérni fogom a kisfiúkat, hogy tegyék ugyanezt a lánypajtásaikkal, hiszen már óvodában kialakíthatjuk a másik nemhez való pozitív attitűdöt. 


János napi tűzugrás:
Természetesen ezzel kapcsolatban is tudok felhozni egy kedves sztorit. Egyik nyáron eltörött a bokám, így a vakáció nagy részét gipszben töltötte a lábam. De még ez sem tudott eltántorítani attól, hogy részt veszek a tűzugráson. Egy kék mankóval közlekedtem a faluban és így érkeztem meg a lobogó tűz körül álló emberek közé. Aztán beálltam a sorba és mankóval segítve magamat, néhányszor „átkeltem” a parázs fölött.

A János napi tűzugrás nyárra esik, így már nem tartozik a pedagógus hatókörébe. Nehéz is lenne megmagyarázni a gyerekeknek, hogy miről szól, hiszen a hidelmek, jóslások már távol állnak a mai embertől. Mégis azt gondolom nincs azzal baj, ha valaki szülőként elviszi a gyerekét egy ilyenre, hisz az jó élménnyel térhet haza. A bátrabbak ki is próbálhatják szülői felügyelet mellett, a félénkebbek pedig csak nézhetik, hiszen látványnak sem utolsó. Később még táplálkozhatnak ebből a képből. 


Nemzetiségi Nap:
Ez nem annyira néphagyomány, mégis már szokásnak nevezhetjük, hiszen 32 alkalommal lett megrendezve a szlovák-magyar békés együttélésének a tiszteletére. A falu számára fontos, hogy megmutassa a környező falvaknak, testvértelepüléseknek a helyi dallamokat, népviseletet, felelevenítsék a szokásokat. Emellett a terényiek is szórakozzanak, élvezzék mások kulturális ajándékát. A legkedvesebb emlékem, mikor elvállaltam a konferanszé szerepét, és gyönyörű népviseletben pompázva jelenthettem be a soron következő csoportot. Abban az évben az időjárás nem volt kegyes hozzánk, lezúdult a nyári zápor és mindenki bemenekült, ahová csak tudott. A rakott szoknyás nénik a színpad fölé állított sátor alá sorakoztak be, és ahelyett, hogy szomorkodtak volna, énekelni kezdtek. Mondanom sem, kell talán, hogy miután elvonultak a felhők, ugyanonnan lehetett folytatni a műsort.

Minden évben fellépnek a gyerekek is. Év végén gyakorolják a műsort mellyel, nyáron a színpadra állnak. Terényben ez már természetes az itt lakók számára. Emellett a gyerekekbe természetes módon beleivódik, hogy népek milyen szeretetben élhetnek együtt. Kedves dallam számomra az „Uram áldd meg ezt a földet s minden nemzetét”, mely e napon magyarul is, szlovákul is felcsendül. Az üzenete már kisgyermekkorban eléri a szíveket. 

(A magyar verzió 1:52 körül kezdődik.)

Hasonló élményeket nem csak óvodás-, iskoláskorban lehet, hanem felnőtt korban is. Akiknek felkeltettem az érdeklődését a Terényben élő népszokások iránt, látogasson el újra kis falunkba és fedezze fel a régmúltat. Mikor pedig gyerekeitek lesznek, gondoljatok arra, hogy fontos honnan érkezek, hadd ismerjék meg a gyökereiket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése