2013. december 5. - Út az álmaim felé

Őszinte leszek, nem olyan könnyű kipréselnem magamból ezt a bejegyzést. Bár azt vélem, hogy pont ilyenkor a legfontosabb megkeresnem a nap legmeghatározóbb pillanatát. Milyenkor? Amikor a héten 5 órákat sikerült aludnom... Minden nap helyt kellett állnom az óvodai gyakorlaton, mosolyogni a gyerekekre, nem ingerültté válni, napról-napra készülni és ma este izgulni, hogy a holnapi bemutatóm jól sikerüljön.
Reggel a buszon zenét hallgattam. Felcsendült a Hooliganstól a kedvenc számom. Ahogy az oviba tartottam éreztem azt, hogy MOTIVÁLT vagyok. Szerintem ezt csak így lehet végigcsinálni. Éreztem azt, hogy HÁLÁS vagyok, mert Valakik segítettek abban, hogy főiskolás lehessek, egyszer diplomát kapjak, valamint kibírnak akkor is, ha éppen hullafáradt vagyok. Végül és most ez a legfontosabb, hogy a GYEREKEKÉRT lehetek. Ha csak pár napra, pár órára, egy-két játékra, ölelésre, simogatásra. Továbbra is fáradt voltam, de BOLDOG fáradt.