Ültem a földön, porba hullva. Nyeltem a könnyeim. A sós cseppek marták az arcomat, belefolytak ajkaim közé, ahonnan mély, fájdalmas sóhajtások törtek fel.
Fejemben cikáztak a gondolatok, a miértek, a szívemet kételyek fürösztötték.
Behunytam a szemem. Próbáltam elpihenni a puha sötétségben, de ehelyett világosság töltött el.
Egy Főnix madár szállt fel, tűzvörös teste lángolt. Először csak a szememmel láttam, majd ráömlött a szívemre. Beköltözött, felmelegített, szárnyakat adott.
"A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is." - jutott eszembe, amit nem olyan rég olvastam a neten.
Átváltoztam én is. Felkeltem a földről, lemostam arcomról a könnyeket. Igen, bármikor képes vagyok újjászületni! Egy Főnix madár szárnyalásának nem lehet véget vetni.
Sújtson le fájdalom, bántsanak az emberek, legyen igazságtalan az élet, egy Főnix madár mindig, újra, örökké felröppen a porból!
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
2014. január 8., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése