Textilüzletet kellett keresnem.
"Na jó, de ez a város hatalmas, mégis merre induljak? De jó lenne, ha volna egy okos telefonom, benne egy kereső. Csak beírom, hogy mit keresek, listázza a találatokat és elvezet oda." - ez volt az első gondolatom. Aztán gyorsan lemondtam róla.
Eddig is megvoltam nélküle. Majd megkérdezek egy-egy járókelőt. Sokkal érdekesebb kapcsolatban lenni a külvilággal, mint egy élettelen mobillal.
Leszálltam a villamosról, sétáltam erre, sétáltam arra, majd megkérdeztem egy nénit. Jó volt megszólítani, jó volt hallgatni a hangját, jó volt rámosolyogni a kisfiúra, akit babakocsiban tolt, jó volt látni a mozdulatot, amivel odanyújtotta a gyereknek a cumisüveget, jó volt köszönetet mondani a segítségért.
Jó találkozni másokkal!
Ma már van okostelefonom, mégis minden nap jóleső érzéssel fog el, ha valaki hozzám szól ismeretlenül, udvariasan előre enged, elbeszélget velem, érdeklődik, kérdez. Ekkor új erőt adnak a továbbmenetelhez. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése