Először csak egy halvány fénycsíkot észleltem, lassan nyílt a szemem a világra. Nagyot szippantottam a kávé illatú levegőből, megtelt a tüdőm az éltető oxigénnel. Szinte lebegve botorkáltam ki a konyhába. Megláttam a köldökzsinóromat, kötődésem szimbólumát. Megnyugodtam: a kávéfőző fekete vezetéke be volt illesztve a konnektorba, onnan szívva magába a működtető energiát. Béke áradt szét bennem, volt még kötődés, volt még egy meleg, biztonságos burok, ami védett a külvilágtól. Az egyenletesen kotyogó hang adta szívdobbanásom ritmusát.
Széthúztam a függönyt, rácsodálkoztam a világra. Megérkeztem! Kitöltöttem magamnak a fekete italt, és mint mohó gyermekszáj szívja anyja mellét, úgy kortyoltam az éltető lét.
Így születek újjá nap, mint nap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése