Felnéztem a könyvből és vettem a merszet, hogy odapillantsak a férfira. Vágyaim alanya csak 5 méterre ült. Az ablakon beáramló tavaszi fuvallat táncot járt a fehér függönnyel. Épp oly féltakarásba vonva a fekete pólós fiút, mint amennyire sötét lepel lengett érző lelkem felett, homályba szorítva az érzelmeimet. Hiába tűnt könnyednek a szél és a függöny keringője, eltakarta Őt… csak alakjának vonalait láthattam. A szívem pedig ugyanezt érezte. Nincsenek éles kontúrok, csak elmosódott pacák…
Ahelyett, hogy örülnék a napsütésnek, a sok csicsergő madárnak, a tavasznak, vihart várok. Orkán erejű szél jöjjön, mennydörgés, villámlás és SZAKÍTSÁK LE A FÜGGÖNYT!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése