JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. szeptember 1., hétfő

Memory Remains/Ink my mind - Interjú

Képzeld magad egy sötét terembe, középen színpad. Piros, haragoszöld és kék fények játszanak körülötted. A kezedben műanyag pohárban lötyög a sör. Izgatottan várod a koncertet, majd megszólalnak a dobok, a gitárok és énekelni kezd az énekes. Amit ordít, helyetted üvölti, amikor könnyezik, helyetted sír, amit ő kimond a színpadon, te nem mered, csak megborzongsz tőle… Nekem valami ilyesmi élmény volt részt venni egy Memory Remains koncerten.


Az zenekar egyik énekesével (Nagy Benedek - Bendzsi) pár éve találkoztam egy tanfolyamon, rajta keresztül ismertem meg a fiúbandát. Mivel csak ajánlani tudom a zenéjüket, hoztam nektek egy interjút. A legutóbbi fellépésükkor sikerült elcsípnem a két frontembert egy beszélgetésre:

Az első koncerten, amin jelen voltam, még más formációban szerepeltetek és más is volt a nevetek (Headlesscore). Aztán rövid időn belül kiderült, hogy feloszlik a zenekar, nemsokára azonban jött a hír, hogy újjászerveződtök. Rohamos tempóban éledtetek fel, és kezdtetek egymás után koncertezni, születtek új dalok, létrehoztátok a Facebook oldalatokat. Igazán lenyűgöző volt, ahogyan egy fiatal srác így kiáll az álmai mellett, és nem torpantja meg őt egy kudarc. Mi adott erőt ehhez az újrakezdéshez?
Bendzsi: Valójában nem is teljes feloszlásról beszélünk, bár tény, hogy az 5 tagú csapatból ketten kiléptek. Mindenesetre Zsoltban (gitár) és Somában (dob) egyaránt pörgött a vágy, és a fantázia, ahogy bennem is. Adott volt tehát, hogy folytatni kell, csak a "Hogyan?" maradt kérdéses. Tudtuk, hogy az énekes keresés, az egyik legreménytelenebb feladat egy együttes életében. Szerencsére, akkoriban nagyon megszerettem az éneklést. Bár tapasztalatlan voltam és balga, kipróbáltuk, hogy milyen lennék énekes szerepben. Basszus gitárosi posztomat átadtam egy már akkor is nagyon közeli barátunknak, Ákosnak. Miután Ákos szóba került, rájöttünk, hogy van egy szintén hasonló zenéket kedvelő, hasonlóan nagyon közeli jó barátunk, Kristóf személyében. Egy gyors kérdés után kiderült, hogy neki is lenne kedve velünk zenélni. Viszont a félig új csapat teljesen új nevet is igényelt, így a Memory Remains névvel törtünk elő.

Amikor titeket látlak – nem csak zenekarként – együtt, valahogy mindig olyan kellemes összhangot mutattok. Bennem az él, hogy látok hat szemtelenül helyes és jófej srácot, akik ugratják egymást, szórakoznak, élvezik az életet, de belül valami sokkal több van. Először voltatok barátok, aztán társak, vagy fordítva, a közös zenélés hozott össze benneteket?
István: Ákost már régebb óta ismertem, és a barátomnak tudtam. Bendzsit, Zsoltot és Somát a zenekar létrejötte előtt egy kicsivel ismertem, velük a zene hozott össze igazán. Máté a szaktársam volt, mikor én már a zenekar tagja voltam. Amikor a volt gitárosunk más utakra evezett, én hívtam be Mátét, tudván zenei képességeiről.

Kíváncsi vagyok a többiekre is. Válassz valakit a csapatból, és jellemezd 3 szóval!
Bendzsi: Zsolt: legjobb barát, tehetség, empátiamester

Az előbb, mikor említettem, hogy szórakoztok, ugratjátok egymást elmosolyodtál. Mesélj el egy emlékezetes sztorit!
Bendzsi: Egyet sem tudnék most kiemelni. Mikor Velük vagyok, minden más megszűnik... Nincsen semmi baj, csak a vidámság, ami körbevesz. Legyen szó akár veszekedésről, az is annyira rövid ideig tart, hogy fel se fogjuk. Egyébként, ami a turnébuszban történik, az ott is marad. ;)

Veszekedés… Azért elkerülhetetlen, még akkor is, ha egy hajóban eveztek. Volt-e már nézeteltérés közöttetek? Hogyan oldottátok meg?
István: Nézeteltérés mindig van, ami teljesen egészséges. Az nem lenne normális, ha nem volna. Az örök kisebb vita, az a populáris vagy rétegzene téma. Bár megbeszéltünk már, hogy ez is, az is lesz, mégis újra és újra feljön. Zsoltnak sokszor problémát okoz egy két ember hanyagsága, többek között az enyém is. A névváltással kapcsolatban volt régebben konfliktus. Csak Bendzsinek nem tetszett, amit kitaláltunk. Ezeket a nézeteltéréseket hosszas érveléssel oldjuk meg, kedvtől és alkoholmennyiségtől függően több vagy kevesebb sikerrel. Szerintem meglepően értelmes beszélgetések kerekednek ilyenkor, és mindig dűlőre jutunk valahogy.
Bendzsi: Minden együttes életében vannak nehéz szakaszok, konfrontálódásokkal tűzdelt napok, hetek, esetleg hónapok. Mi sem vagyunk és nem is leszünk kivételek, de ez így teljesen normális. Mikor zeneírásra kerül a sor, mindig kiéleződik a helyzet. Zsolt kemény hardcore-t igénylő személyisége áll szemben az én "szentimentális"-nak nevezett, borzalmasan pop-befogadó lelkem között... Hozzátenném én is leginkább olyan stílusokat kedvelek, mint Zsolt, csak közben a legkülönbözőbb egyéb zenéket is tudom szeretni. Aztán a végén mindig sikerül megalkotni azt, amit akartunk. Aminek végül összeborulás és egymásra büszkélkedés az eredménye.

Névváltás!? Ez nekem új, meséljetek csak!
István: Ez egy folytonos probléma volt, már a kezdetektől fogva. Szeretjük a Memory Remains nevet, de a legtöbb kritikát arra kaptuk. Idővel kezdtük gyerekesnek érezni, olyan tinibandás... Így, egy szintén hangzatos, mélyebb jelentéssel bíró keményebb nevet húztunk elő a kalapból, várva, kinek hogy tetszik: Ink my mind Bár ez mindegy is, hiszen majd megszokják.
A karkötőt én készítettem. Azóta Soma is rendelt egyet. Bár valószínűleg az új névnek új kardísz dukál majd... :)
Itt jön képbe a nagyon nem elhanyagolható tényező: a közönség. Emlékszem, hogy minden koncerten szántál rám legalább egy pár percet, hogy megkérdezd jól érzem-e magamat. Mi jellemző a közönséggel való kapcsolatotokra?
Bendzsi: Eleinte nagyon meg voltunk szeppenve. Minden együttesnél kb. az első 10 koncert az, amin izgul. Aztán idővel belejön, de addig nem tudunk kommunikálni a színpadon. Még most sem érzem elég jónak, de sokat fejlődtünk, remélem még sokat is fogunk.
István: A közönséggel való kapcsolatunk egyszerű. Akik a barátaink, barátnőink, azok nyilván eljönnek. Van pár ember, aki pedig szereti a zenénket. Ami elképesztően felemelő érzés, hogy egyre több ilyen embert látunk. Ismerik a szövegeket, a dal menetét. Ami érdekes, hogy ez a pár „új rajongó” nem Pesten bukkant fel, hanem Megyeren és Szabadszálláson. Így még felemelőbb érzés volt számomra. Hízott a májam, és szerintem a többiek nevében is mondhatom ezt. Az, hogy ennyire messze tőlünk, egy olyan helyen, amit nem tudtam, hol van a koncertig, szeret bennünket valaki, vagy legalábbis hallgatja a zenénket, eszméletlen érzés.

Idáig eljutni nyilván hosszú folyamat eredménye. A színpadi produkció előtt, még meg kell írni a dalokat. Ki milyen szerepet játszik a zeneszerzésnél?
István: A zeneszerzésnél az egész szám „torzsáját” Zsolt szokta összeállítani. Mostanában Mátéval együtt törik a fejüket a gitártémákon. Zsolt, mivel frissen végzett hangmérnök palánta, ezért könnyedén megírja egy szám alapzenéjét. A dobot vagy midiben, vagy youtube-ról letöltött dobalapról vagdossa össze, amit majd később Soma életre kelt. Amikor sok agyalás után megvan a szám alapzenéje, akkor jön ránk a felelősség Bendzsivel, hogy megírjuk a szövegét, énekdallamát. Zsolt ihlete általában éjszakánként jön, aminek az a hátulütője, hogy néha reggelre elfelejti, azért így is termelnek rendesen dalokat, mi meg nem győzzük a szövegeket és az énekeket kitalálni hozzájuk. :)

Én mindig azt hittem, hogy előbb születik a szöveg, aztán a dallam... Legyen szó erről vagy arról, minden alkotó ember számára fontos a „múzsa csókja”. Honnan az ihlet a dalokhoz?
István: Az ihlet a dalokhoz egyrészt az élet minden benyomásából érkezik, másrész más dalokból jön. Ezt nem úgy értem, hogy meghallgatjuk és lemajmoljuk, de nyilván minden zenekar stílusára nagy hatással van az, amit hallgat.
Bendzsi: Zsoltnál ez mindig egyik pillanatról a másikra ugrik be. Néha egy egész szám, máskor csak témák, de valahogy mindig kompletten feltárulkozik előtte egy újabb zenei csoda. Nem tudom, hogy csinálja... A szövegek pedig a mindennapokból erednek. Az aktuális érzelmeinket írjuk ki magunkból. Ezért van, hogy egy albumon lehet két nagyon ellentmondásos szám. Például az első CD-nken hallható Bennem ég a kiolthatatlan szerelemről szól, míg a Játszik a múlt című single már a legyőzött szerelmi bánatról.

Bennem ég nagy kedvencem, fájóan gyönyörű. Nektek melyik a legkedvesebb számotok?
István: Legkedvesebb számot nehéz választani. A Szívpálinkát mondanám, mert a szöveg nagy részét én írtam, és sok érzelmet kavar fel. Ezt mindig szívből ordítom, éneklem. Egyébként meg zene és móka szempontjából a Hazugság képében című számot valamiért mindig nagyon élvezem.
Bendzsi: Talán az Örökké... Közel áll hozzám a szövege miatt. Nagyon mély érzéseket indít el bennem, már mióta megírtam. Az első pár eljátszásánál, még a könnyem is kicsordult, de jól esett látni, hogy a közönség is hasonlóan reagált. Ezen felül viszont a Ki a világból a másik kedvencem. Nagyon pattogós és szintén nagyon sokszor tudom igazán átérezni. Lehet, hogy túl sokszor van elegem a világból, vagy fordítva?!...

Már a komolyabb vizek felé eveztünk, valóban kiütközik, hogy belül mélyen milyen tartalmakat hordoztok. Mit adott/ad neked ez a zenekar?
István: A zenekar rengeteg élményt, felhőtlen szórakozást, és kötelességtudatot is ad. Számomra már elengedhetetlen, mindig is erre vágytam, és nem tudom, mit kezdenék nélküle.
Bendzsi: A lelki békémet... Legyek bármilyen mélyen az életben, ha lemegyek próbára, akkor minden megszűnik, és beáll a nyugalom. Ha nem zenélnénk együtt, már rég megbolondultam volna.

Jövőkép című számotok mély mondandót hordoz. A refrén még most is a fejemben visszhangzik: „céljaid ne váljanak köddé”… Nektek mi a célotok a zenéléssel?
István: Nagy általánosságban egyrészt maga a szórakozás, hogy nagyon élvezem, és boldoggá tesz az éneklés. Egyébként, mióta benne vagyok az együttesben, látom, hogy az egész több, mint szabadidő eltöltés. Nem a pénzért csinálom, ez látszik, mert még nincs bevételünk (a leiható jegy szerintem nem számít annak). Örülni fogok neki, ha esetleg egyszer profitálunk is belőle. Foglalkozás szempontjából másodlagosnak tekintem a zenét, de szórakozás, és élvezet szempontjából elsődlegesnek. Nem bánom, ha egyre komolyabb szintre lépünk majd.
Bendzsi: Először is le kell szögeznem, hogy mindennél jobban élvezem. Le tudnék élni egy életet a színpadon. Sajnos a mai világban, nem lehet már megélni a zenélésből. Egyelőre teljes erőbedobással igyekszem azon, hogy minél feljebb jussunk. Ha csak hobbi marad végül, én akkor is boldogan megyek fel majd mindig a színpadra. :)
Ezt is én készítettem az újjáalakulás utáni első koncertre :)
Kívánom, hogy minden kitűzött célt elérjetek. Ha már a szórakozáshoz kanyarodtunk, melyik volt a legjobb koncertetek?
István: A legjobb koncertünk véleményem szerint, a Sz.A.R. fesztiválos (Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - a szerk.) volt. Magához a jó emlékhez az utazás élménye is hozzátartozott. Gondolkodtam rajta, hogy a falusi kemény rocker srácok mit gondolnak majd rólunk, és bevallom nem vártam sok jót. Kellemes meglepetésemre az egyik, ha nem a leghálásabb közönséggel találkoztunk. Végig rázták a fejüket, sikongattak a számok után. A rockertől, a fiatal lányon keresztül a három gyerekes anyáig mindenki élvezte a koncertet. Ha felemeltük az öklünket ők is ezt tették. A koncert után aláírást kértek, közben bekúsztak a dobverőért, pengetőért. Hatalmas élmény volt.
Bendzsi: Igen, egyértelműen a Sz.A.R. feszt. Ott volt az eddigi legjobb a hangosításunk, és a közönség is nagyon lelkes volt! :)

Több számotok szól arról, hogy az ember feleslegesen ne nézegessen a múltba, hanem előre szegezze a tekintetét. Visszatekinteni, összegezni azért szükséges néha. Ha három pontban kellene összefoglalni a zenekar életének főbb állomásait, melyek lennének azok?
István:
1. Megalakulás (nem voltam ott)
2. Megújulás (Máté meg Én)
3. Feltörekvés (koncertek, új EP, klip)
Bendzsi:
1. Kijött az első klip: Őrült cirkusz
2. Teljes lett a csapat Máté belépésével
3. SZ.A.R. FESZTIVÁL!:)

Köszönöm srácok a beszélgetést! Sok sikert a további közös zenéléshez!

Kedves Olvasóim, ha szeretnétek még jobban megismerni a zenekart, itt találhattok még több infót:
Memory Remains - Facebook oldal


Kátai Ákos - basszusgitár 
Simon István - ének 
Tarjányi Máté - gitár 
Józsa Soma - dob 
Király Zsolt - gitár 
Nagy Benedek - ének

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése