JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. november 11., kedd

A "légy szíves" ereje

Egy nagyon tanulságos dolgot tapasztaltam tegnap... Hiába mondom óvónő gyakornokként a gyerekeknek, hogy "Azt úgy kell mondani, hogy légyszíves, vagy kérem...", ha olykor én is beleesek abba a hibába, hogy bunkó módon csak elveszek valamit.

A páromnak kellett balta, és kérte, hogy hozzak anyáéktól, mert nekünk még nincs. Át is mentem, felkaptam kettőt is, majd beüvöltöttem az öcsémnek, hogy elviszem a baltákat. Erre ő visszakiabált, hogy "Ne!", majd utánam rohant és csúnya szavakat egymáshoz vágva, végül nála landoltak a szerszámok. Zakatoló szívvel mentem vissza, kicsit remegtem az idegtől, majd a párom ölelése és a nagy levegővételek lenyugtattak. Tudtam, hogy hibás vagyok. Pár perc múlva visszamentem, bementem az öcsémhez és mondtam: "Légy szíves, hadd vigyem el a baltát!". Erre felállt, szó nálkül odajött hozzám, megölelt, majd elment, hogy odahozza nekem a szükséges, szóban forgó tárgyat. Én pedig döbbenten álltam.

Mindez nem a végül megkapott balta miatt volt, hanem az ölelés, a tapasztalás miatt. Remek példa ez arra, hogy MINDIG tanulhatunk a gyerekektől, a tőlünk fiatalabbaktól. Hihetetlenül hálás vagyok az öcsémnek ezért az élményért!

Merjetek kérni szépen és őszintén "bocsánatot" mondani! Hatalmas ereje van!
Üdv, Honey*


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése