Helyszín: zsúfolt vonat, Vácról a Nyugatiba
Időpont: dél körül
Szereplők:
- egy aktatáskás fiatalember
- három idétlen kamasz fiú
- egyetemista lány, füle bedugva
- idős néni kosárral a kezében
- anyuka
- kamaszlány
- fiú
Első jelenet:
Zötyög a vonat, mindenki el van merülve a saját kis gondterhelt világában. Az Aktatáskásnak megcsörren a mobilja.
Aktatáskás: Hello Péter! (csönd) Igen, hallottam, de van egy kis gond az üzlettel… (csönd) Igen, igen, tudom, hogy sürget a határidő. (csönd) Rendben. Oké, meg fogom oldani. (dühös, pofákat vág) Hello! (kinyomja a telefont és nagyot sóhajt)
Kamasz fiú 1. (megveregeti a másik hátát): Ne is törődj vele, az összes csaj ribanc!
Kamasz fiú 2. (ránt egyet a vállán): Á leszarom, menjünk inni este!
Kamasz fiú 3.: Basszus, holnap dogát írunk matekból.
Kamasz fiú 2. (dühösen): Francba, még az is! Szar ez az élet!
Egyetemista lány kiveszi a fél fülhallgatóját és meghalljuk a dalt:
Nyílik az ajtó, idős asszony csoszog be. A vonat fékez, a néni kezében lévő kosár megbillen, kihullik belőle egy csomag keksz, meg a pénztárcája. Dohogva hajol le érte, közben magában dünnyög.
Néni: Ezek a mai fiatalok, senki nem segít a másiknak… Milyen világ lett. (Ránéz a kekszre.) Ráadásul minden drágul, a nyugdíj nevetségesen alacsony… Szörnyű.
Kimerülten rogy le egy ülésre.
Mindenki rosszkedvű, ideges, szomorú.
Második jelenet:
Kamasz fiú 1.: Nézzétek, milyen aranyos!
A többiek meglátják a gyereket és félénken nyílik ajkuk egy-egy kamasz fiús mosolyra.
Kamasz fiú 2.: Majd csak lesz egy nő, aki szeret és ilyen csodás kislánnyal ajándékoz meg.
Az anyuka leül az egyetemista lány mellé. A csöppségnek kerekre nyílik a tekintete, mikor meglátja a kisírt szemű fiatalt. Ösztönösen simításra nyújtja kezét, megérinti a lány vállát. Az újabb zsepit húz elő, letörli könnyeit és szégyenlősen elmosolyodik.
A másik oldalon ül az idős néni, csak egy pillanatra fordítaná fejét anya és kicsinye felé, de ott ragad a tekintete, mert a baba őrá mosolyog. A néni viszonozza, még halkan fel is kuncog és átnyúl.
Néni: Jajj, de szép kisbaba vagy.
Megáll a vonat. Az utazók az előtérben várnak. Kinyílik az ajtó. Az Aktatáskás segít leszállni az anyukának a babakocsival. Mosolyogva megy tovább és már eltűnne a színről, mikor szinte látni, hogy felvillan a fejében az a bizonyos égő. Telefont vesz elő, tárcsáz.
Aktatáskás: Szia! Meg is van az ötlet. Negyed óra múlva bent vagyok. (arcán elégedettség, boldogság)
Az idős néni óvatosan indul lefelé.
Kamasz fiú 2. (lentről nyúl vissza): Tessék jönni, majd én segítek!
A néni hálásan mosolyog a fiúra.
Néni: Köszönöm! Mégsem múlt ki teljesen az udvariasság… Odalent várja hosszú, szőke hajú unokája, aki elbűvölve néz a segítőre. A fiú viszonozza a tekintetét. Látszik, szerelem ez, első látásra.
Kamasz fiú 2.: Elkérhetem a számodat? (szégyenlősen mosolyog)
Kamaszlány (gyorsan tollat vesz elő és felfirkálja a fiú kézfejére a telefonszámát): Köszi, hogy segítettél a nagyinak! Szia! (viszonozza a mosolyt, elhúzódik, belekarol nagyanyjába és távoznak a színről)
Utoljára az egyetemista lány száll le. Mélázó derűvel az arcán néz szét, majd meglát egy fiút, aki hatalmas rózsacsokorral várja őt. Szerelmesen ugrik a nyakába, arcán boldogság ömlik szét.
Zárójelenet:
Az anyuka átvonul a Nyugatin, kisbabáját tolja a kocsiban. A szembejövők mind mosolyogva néznek a gyermekre.
A mosolyvarázslók közöttünk élnek, csak merjük észrevenni a varázslatot és élni vele.
Jaj, ez nagyon tetszett! Jó volt olvasni és az ötlet is nagyon jó. Tetszik ez a fajta írásmód is. (:
VálaszTörlés