A barátnőmé, de sebaj, beleszagolok.
Kipattintottam a fedelét, odahajoltam és kicsiket szippantottam az illatból.
Előjött az emlékezés dzsine. Magával ragadott és visszarepített 2007-be, egy másik fürdőszobába.
A koli zuhanya alatt álltam és elgondolkozva szappanoztam magam a saját joghurtos, aloe verás tusfürdőmmel.
Imádtam az illatát, a zuhanyzás tisztító, felszabadító érzését. Ráérősen csorgattam magamra a vizet, a hab kényelmesen folydogált le testemen. Agyamban lassú táncot jártak a gondolataim, gondjaim:
"Hiányzik a családom… Szeretem a barátaimat… Jó itt, de jobb lenne otthon… Milyen mókás lány ez az Erika. Olyan kis cuki és mellé vicces is. Ma is hasfájósra nevettük magunkat, miközben a pirítós kenyereket készítettük. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Én kaptam ki a forró szeleteket a sütőből, majd Eri megvajazta és a fiúk mind megették. Legalábbis majdnem mind… :) Ugyanakkor alig másfél éves a kisöcsim. Rossz érzés, hogy kimaradok a fejlődéséből.”
14 évesen úgy döntöttem, kipróbálom milyen az önállóság. Budapest, új gimi, új ismerősök, kollégium. Nagy feladat volt, beletört a bicskám. Nem volt jó, hazamentem vidékre, a családomhoz.
2013. kollégium, ugyanaz az illat.
Évek teltek. Ma már más vagyok. Önálló, autonóm lény, aki már jóval határozottabban éli életét ebben a világban.
Beálltam a zuhany alá és vittem magammal a barátnőm tusfürdőjét. Végül is megengedte, hogy használjam.
Az illatos párában előjöttek a jelenlegi gondok: pénztelenség, szerelmi bánat, kilátástalanság a jövővel kapcsolatban. Ezek mellett jelentéktelennek tűntek a kamaszkori problémáim. Akkor viszont azok voltak igazán fájdalmasak, aztán mégis csak megoldódtak.
Most már legalább tudom, hogy mindig minden helyére kerül idővel. Nem érdemes túl sokat aggódni. Majd tíz év múlva talán veszek egy Fa Aloe Vera Joghurtos tusfürdőt és mosolyogva gondolok gondjaim közt arra, hogyha eddig minden megoldódott, ez később sem lesz másként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése