A tó partján feküdtünk, a fejem a mellkasán pihent, és az eget kémleltem egy-két hullócsillag megpillantásának érdekében. A sötét felületen jól kivehetően szikráztak a fényes pontok. Jobbról a fák fölül, felhők közeledtek és vihart jelző villámok sejlettek fel itt-ott. A párom és a haverja az univerzum hatalmasságáról, a bolygók távolságáról folytattak eszmecserét. Hiába voltam oly közel hozzá, mégis azt éreztem, hogy fényévekre van tőlem. Sajnos a kapcsolatunk mélyponton volt az elmúlt pár napban.
Aztán simogatni kezdte az arcomat. Éreztem, ahogy közel enged magához, az érzéseihez, a szívéhez. Cirógató keze eltakarta ugyan előlem az eget, de az érintéséért az összes csillagot odaadtam volna.
…és odaadnám most is.
nagyon romantikus :)
VálaszTörlés