A férfi megszállottja volt a hosszú, barna hajkoronáknak. Azon a májusi délelőttön mintha minden női frizura felé kelletné magát. Imitt egy kósza hullámba kap bele a könnyű szellő, amott szépen fonott varkocsát dobja hátra egy lány. A férfi csak kapkodja a fejét a kávéház teraszán ülve. A parkban egy padra szigorú kosztümbe öltözött hölgy ül le, majd gátlásaitól szabadulva oldja ki szoros kontyba tekert haját. Lazán hullik rá a vállára és megpihennek a fürtök. A kávéházi tonett székre frissen mosott hajú lány telepszik, a sampon illatát pont a férfi orra felé fújja a szellő. Zsongott az örömtől ennyi csodás élmény hatására, belül mocorgott a férfiúi ösztöne, de tudta odahaza várja őt szépséges felesége. Sietve állt fel, és szedte a lábait, hogy mielőbb beletúrhasson kedvese hosszú, barna hajába. Már az utcájukba járt, amikor megpillantotta a végzetét. Nem messze előtte egy nő tipegett bájos balerinacipőjében, s ruganyos léptei hatására meg-meglibbent a copfja. Haja gondosan volt összefogva a feje tetején, majd mesteri hullámban omlott alá. A periodikus mozgás hatására életre kelt a nő frizurája, copfja eleven táncot járt, ide-oda lengett. A férfi már gondolkozni sem tudott a vágytól, csak sietett egyre jobban hazafelé. Már majdnem beérte a nőt, amikor az hirtelen hátrafordult.
- Szia Drágám! – köszönt rá a felesége. Megdöbbenten torpant meg, majd felkapta szerelmét és össze-vissza csókolta.
- Gyönyörű vagy! A hajad csodálatos! Szeretlek!
A nő mosolyogva nézett rá.
- Csak összefogtam a hajamat, semmi különlegeset nem csináltam vele. – rántotta meg a vállát.
- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű… - csavarta az ujja köré a bársonyos tincseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése