Jogos kérdés, mikor a vizsgára készülök. Körülbelül két órán vettem részt a félév során, s azokon sem igazán figyeltem. Zavart a tanár előadásmódja, s nem is igazán érdekelt. Első évben a filozófia vizsga előtt éreztem hasonló módon magamat. Nem értettem, mire jó az a sok „marhaság”, amit tudásként belénk traktálnak. A tanulási időszak alatt azonban kutatni kezdtem azokat az érvényességeket, melyeket magaménak éreztem. Döbbenetes, hogy már az ókorban, az emberiségnek szinte kezdetén milyen alapvető igazságokat fektettek le a filozófusok. Az információ rengeteg volt, s nem is igen tudtam velük mit kezdeni. Egyszerre volt szellemileg inspiráló és idegesítő is, hiszen szorított a határidő. Minél többet akartam tudni, ellenben nem élveztem, hogy egy konkrét anyagot kell benyalnom. Most ugyanígy érzek. A tételsor mindössze tényeket sorol fel, információk összessége, melyekkel nemigen tudok mit kezdeni. Ezzel szemben gondolatébresztő volt számomra a tanár által év elején kiadott kérdéssor, mely felteszi: Mi a történelem? Mi a történelem értelme? Mi haszna a történelem tanulmányozásának? Én ezekre kezdtem el keresni a választ.
Alapvetően abból indulnék ki, hogy emberi mivoltunkat nagymértékben befolyásolja a történelem ismerete. A mindennapi ember is történész kicsit, laikus ugyan, s elsősorban a saját élettörténetét vizsgálja. Fő kiindulópont, miszerint a történelem tudása révén tudjuk személyünket alakítani. Triviális dolgokra kell itt gondolni: tanulunk a múltbéli hibáinkból, gyermekkori tiszta elménk, fantáziánk felidézése segíthet megtalálni jelenlegi utunkat, az eddig élt pszichológusok tudása révén jobban megismerhetjük önmagunkat stb. Elengedhetetlenül fontos elődeink által élt élet ismerete, hiszen tanulhatunk az ő hibáikból, de rengeteg mindent át is vehetünk, tudván, hogy nekik bevált. Ezen ismeretek alapján fogjuk egyik vagy másik ideológia szerint élni az életünket. E sokrétű tudás alapján választhatjuk életünknek fő vezérelvet, de össze is rakhatjuk belőlük a nekünk szimpatikus tudásmozaikokat.
Második szintje ennek a tanulásnak nem más, mint az, hogy pedagógusoknak tanulunk. Ismerni az eddig élt népek, kultúrák korszakonként váltakozó művelődésre vonatkozó múltját, rengeteg szakmai segítséget adhat. Jó esetben egy pedagógus nem csak száraz tudásanyagot szeretne adni, hanem alapot is az élethez. Ehhez nagy segítség, ha utalni tud nagy gondolkodókra, régi korok bevált iskoláira. Művelődéstörténelmet tanulni egyet jelent művelődni, hiszen végiggondolni akár csak azt, hogy milyen eszközöket használtak annó, milyen helyen zajlott az oktatás, mind-mind összefüggéseket tár fel. Képet kapunk az adott kor értékrendjétől, mely irányt adhat a saját vagy a nevelésünk értékrendjéhez. A múlt tükrén keresztül vizsgálni a jelent, talán ráébreszt bennünket arra, hogy korunk neveléspolitikája, művelődésszervezése milyen hibákat rejt, avagy mik az erényei. Lecsupaszítani a jelent, visszamenni a gyökerekhez, a minden kiindulásához olyan egyértelműségeket tár fel, mely adott esetben megegyszerűsíti életünket, pedagógiánkat.
Harmadik szempont az, hogy az emberiség tagja vagyunk. Egyetlen hatalmas hajóban evezünk, csak oly sokszor megfeledkezünk erről. Pedig alapvetően egyetlen Istentől, egyetlen emberpárttól származunk. A keresztény hit testvérnek nevezi a másikat, s nem alaptalanul. Ezen gondolatmenet alapján egy tőről fakadunk, s egyszerre ér minket a vég. Ha azt nézzük, hogy világunk ugyanaz a bolygó, akkor semmi különbség nincs roma és magyar között, fehér és fekete között, kínai és japán között, keresztény és muszlim között... Egyszer, ha véget ér a közös földi létünk, akkor mindannyian ugyanazok leszünk: por és hamu. Végső soron mi lehet hát közös célunk? Megismerni a másikat, megérteni, hogy kultúráink miért különböznek, s hol vannak a hidak ezek között. Ezeket megismerés útján lehet felfedezni.
Mindezek alapján korszakalkotónak tartanám azt a hozzáállást, miszerint az egyetemes művelődéstörténelem előadás anyaga nem csupán annak konkrét részeit tárná fel, s ennek megtanulása lenne a cél, hanem kinyitná a tanulók érdeklődését a különböző korok, népek, kultúrák történelmi megismerésére. Ehhez adjon metodikai segítséget, útmutatást. Végtére is azt gondolom, hogy ez már van, ahol megvalósult, hiszen ezen következtetésekre a Pécsi Tudományegyetem által kiadott összefoglalóban jutottam. Gondolom, hogy abban a felsőoktatási intézményben nagyobb hangsúlyt kap, hogy a diákok maguk fedezhessék fel a művelődéstörténet lényegét, szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése