Nyilván relatív, hogy mi számít könnyebb útnak. Most úgy tűnik, hogy
az árral szemben úszok, amikor huszonévesen a városi forgatag helyett,
vidékre költözök.
Gondolkoztam rajta sokat, voltak
kétségeim is, de szerencsére megerősítést kaptam, hogy jól döntöttem.
Végtére is az a fajta ember vagyok, aki jobban szereti a kihívásokat,
mint a készen kapott termékeket. Izgalmasabb egy parasztházat
felújítani, kibővíteni, újraálmodni, mint egy sémát követő panellakásba
becuccolni. Sokkal embert próbálóbb, de szebb dolog napról napra
figyelni a fűszernövények feléledését, az udvart rendben tartani,
befűteni minden este… Értékeli az ember a meleget, a fűszert az ételen, a
virágokat a kertben. Felemelő érzés együtt élni a természettel, részévé
válni az évszakok változásának. Nincs jobb annál, amikor a saját házad
falaljáján üldögélve úgy érzed, hogy nyaralsz.
Mindemellett
tisztában vagyok vele, hogy a vidéki lét egy életen át tartó
munkafolyamat, de ebben az esetben egyet értek a mondással: „Arbeit mach frei.” A munka szabaddá tesz.
Kellemes estét!
Üdv, Honey*
Ui.:
Az elmúlt két napban nem voltak mindennapos bejegyzéseim, és ezt meg is
fogom tartani. A napi témák hétköznap lesznek közzétéve. Hétvégén csak
akkor posztolok, ha van rá időm.
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése