Ne bánts! Menj! ...csak fáj...

Összeroskadok! Fáj itt bent az élet,
Idegeim húrját össze-vissza téped.
Nem vagyok rock gitár, felejtsd el a nevem,
Vagy kiabáld harsogva: Szeretlek kedvesem!
 
Nem hiszem el, hogy játékszer vagyok,
Mért van, hogy tőled csak fájdalmat kapok!?
Húzd ki tőrödet kérlek a szívemből,
Fordulj el végleg szerető keblemtől!

Szakítsuk el a köteléket végleg,
Ez többé már senkit nem éltet.
Te menj el balra, én meg jobbra lépek,
Ne sodorjon feléd többé már az Élet!

Naivan hittem, szép lesz, ha távozol,
Később már nem fáj, ha nélküled álmodok.
Most már érzem, tudom, és szenvedek,
Nélküled reményem veszett el kedvesem...