A Dobos fiú szólal meg először, a semmiből előkapva a témát. Bekapcsolódik a Szóló gitáros, majd véleményt fűznek hozzá a Basszusok is. Az Énekes teszi fel az i-re a pontot. A beszélgetés izzik. Lüktetését a pont jókor, pont jót mondó Dobos adja meg. A többiek szavai mindössze körítést jelentenek. Az ízét az ütemes, megfelelően irányzott mondatok adják.
Csendben ülök, hallgatom őket. A Szóló megszomjazik, elindul sörért. A Basszusok ráunnak a témára, kimennek rágyújtani. Kezd darabjaira esni a társalgás. Csak ketten maradnak. Az Énekes feláll, kihagy a szívverésem, a Dobos bejezi a mondatot, szívdobbanás, az Énekes még mond valamit, újabb lüktetés belül, majd követi a Basszerosokat.
Csönd, én pedig belül meghalok… Egy pillanatra.
- Szia! Te vagy az ájulós lány? – kérdezi tőlem a Dobos, és megtelik élettel a lelkem. Zavartan hebegtem:
- Ja, igen és bocsi, hogy ekkora galibát okoztam a koncerteteken.
- Semmi baj! – mosolyog rám. – Egyébként, hogy hívnak?...
…és beszél, és nem hagyja abba. A fejemben pedig ott motoszkál:
Csak mondd! Azzal tartasz életben. Az tart egybe Engem. Te vagy az Alfa és az Omega. Ha abbahagyod, nincs lüktetés, kialszik a Szív.
A fiúk visszaszállingóznak. A Dobos fiú szólal meg először, a semmiből előkapva a témát. Bekapcsolódik a Szóló gitáros, majd véleményt fűznek hozzá a Basszusok is. Az Énekes teszi fel az i-re a pontot. A beszélgetés izzik. Lüktetését a pont jókor, pont jót mondó Dobos adja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése