JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. július 29., kedd

Felelősek vagyunk egymásért

A lányok kint ültek a falalján, a fiú tett-vett. Csak Ő tudott magyarul. Aggódva tekintgettünk fel a szomszéd ház fölé, ahol vészjóslóan gyűltek a sötét fellegek. Villámok hasították az eget és hamar érkezett a dörrenés is, mely jelezte, hogy nincs már messzi a vihar. Odabent gyorsan készen lett az egyszerű tojásos tészta, melynek párája betöltötte a kis lakot. Jól esett bent, de a társaság kint várt. Aztán leesett egy hatalmas esőcsepp, majd megállás nélkül követte a többi. A lányok nem mozdultak. Az egész lényükből sütött, hogy tudják, hogy hol a helyük. Tudják, ezt akkor is meg kellene oldaniuk, ha messzi lennének a lakott helytől. Mégis éreztem, hogy azért jobban esne nekik bent. Gondolkozás nélkül invitáltam be őket. A kanapén sorban ültek körbe: a rövid hajú magyar fiú, a cseh göndör lány, a barna alacsony román, a fiús arcú, fekete hajú horvát, a lengyel és a másik horvát lány. Kinek mélytányér jutott, kinek lapos, ki kanállal, ki villával evett. Angol szavak röpködtek, majd csend lett. Élvezettel ették a meleg vacsorát. Gyorsan ürült a hatalmas, műanyag tál, és egyesével dőltek hátra, mind jóllakottan. Ketten felajánlották a mosogatást, én hálásan fogadtam el, majd jólesően néztem végig a multikulturális társaságon. 

Szombaton, még dolgoztam, amikor a Kávéházhoz érkezett egy srác és négy lány. Az első félmondat, amit elcsíptem ez volt: 
- Mindenünket elvették. 
Apámhoz intézte a szavakat, de ahogy elérkeztek a fülemhez, azonnal kimentem, hogy tudomást szerezzek a történtekről. A fiú elmondta, hogy egy túlélő túrán vesznek részt, nincs se pénzük, se telefonjuk, minden fontosat elvettek tőlük. Csak egy kevés ruhát vihettek magukkal. Szállást kerestek éjszakára, de hozzátették, hogy megdolgoznának érte. Apámon éreztem, hogy hirtelen nem olyan rugalmas, olyan vendégszerető, így hamar átvettem a szót. Mivel nem olyan régen tettem rendbe a házunk mögötti fedett színt, így ajánlottam, hogy alhatnak ott. A kerti slagnál zuhanyozni is tudtak, és amikor hazaértem nekiláttunk, hogy egy tojásos tésztát összedobjunk. Ők segíteni szerettek volna nekünk, mi segíteni szerettünk volna nekik. Ők hálásak voltak, én természetesnek vettem. Ők tudták, hogy nagyon megkönnyítem a dolgukat, én szerettem volna megkönnyíteni a dolgukat. 

A vihar hamar elcsendesedett odakint. A társaság aludni tért, másnap hamar kellett folytatni az utat. Mi még csendesen beszélgettünk. 
- Szerintem annyira fontos, hogy az emberek visszanyerjék az egymás iránti bizalmukat. Hogyha ez ma egy picit is sikerült, akkor már mindenképp megérte ez a vendéglátás. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése