Mire jó, ami már nem jó semmire?

Szerintem már jó hónapja is van, hogy anyával nekiálltunk rendezgetni a garázst. Sok kincsre bukkantam, melyeknek az újraálmodott verzióját közzé is fogom tenni. Ezt a saroglyát anya tolta elő valahonnan, én meg értetlenül néztem rá, hogy mit akar ezzel csinálni. Az ötlet, hogy nyugágy legyen belőle, tőle származik. Egyből beleszerettem az elképzelésbe, és lelkesen álltam neki a megvalósításának. Mivel a szerkezettel semmi gond nem volt, így csak a külalakját kellett egy kis lenolajjal és fekete fémfestékkel kicsinosítani. A fészerben pont találtunk megfelelő méretű szivacsot hozzá. A huzatkeresés azonban váratott magára. Többször elázott a viharban a leendő nyugágy, majd tegnap végre elnyerte eredeti formáját. Anya ajánlott egy huzatot (két nagypárnára való), ami tökéletes állapotban van, csak az anyagával nem volt megelégedve drága szülém. Nekem azonban teljesen megfelelt, sőt kifejezetten tetszik, hogy kicsit olyan hatása van, mint a fodrozódó víznek.

Amikor megláttam készen, egyből az jutott eszembe, hogy milyen szuper, ezzel is kipipáltam valamit a "Do it" listámról. Aztán beugrott, hogy ez nem is szerepelt rajta. Ez elszomorított, mert mindig felszabadító valamin túllenni, majd törölni "Na ez is megvolt!" megállapítással. Aztán meg elnevettem magam, mert milyen mókás lenne csak azért felírni, hogy kitörölhessem. :)

Üdv, Honey*

Ui.: Most a saroglya-nyugágyból írom ezt a bejegyzést, és meg kell valljam: nagyon kényelmes!