Megérkezett

Haragomba burkolózva menekültem a barlang legvégére. Lehuppantam a padkára és hagytam, hogy simogatóan körülöleljen a medence vize. Jobb szerettem volna, ha Ő ölel, de rosszul esett, amit mondott, menekültem inkább a közeledés helyett. Sértetten bámultam bele a párába, akaratosan próbáltam örülni az egyedüllétnek, mikor mindennél jobb lett volna, ha Vele vagyok. A lezubogó vízfüggöny mögött egyszerre megjelent egy alak, és felém közeledett. A körvonalaiból tudtam, hogy Ő az. A szívem huncutul ugrálni kezdett a mellkasomban. A fehér ködben jól kivehető volt fekete alakja. Karcsú nyaka szép ívben görbült gömbölyű, izmos vállába. Formás karjait hanyagul lógatta bele a hullámokba. Lépdelt befelé a barlangba, de úgy éreztem, hogy a lelkem falait töri épp át. Megölelt, bocsánatot kért, megérkezett.