Rájöttem, hogy tudok főzni :)

Ez a bejegyzés leginkább azoknak szól, akik félnek főzni kezdeni. Át tudom érezni... Sokáig voltam úgy, hogy nyálcsorgatva nézegettem szakácskönyveket, olvasgattam recepteket, látogattam gasztroblogokat. Ezek után mindig lelkesen ígértem meg magamnak, hogy megtanulok főzni. Aztán ott lett volna a lehetőség a koliban, hogy nekilóduljak a tudás megszerzésének, de aztán többnyire a szobatársamra hagytam e nem túl hálás feladatot. Néha-néha nekiálltam kreálni valamit a tűzhelyen, amik rendszerint sem is sikerültek rosszul. Mégsem éreztem, hogy elsajátítottam volna a tudományt. (Ráadásul legtöbbször olyan szerencsétlen voltam, hogy csoda, hogy nem gyújtottam fel a konyhát. Egyszer majdnem sikerült! :D)

Aztán a nyár elején összeköltöztünk a párommal, így kénytelen vagyok főzni. Magamat is megleptem azzal, hogy hosszú időn keresztül egyszer sem ettük ugyanazt. Szerintem tehát a főzőtudomány egyik alapja a változatosság, amihez kreativitás szükséges.

Egyik alkalommal anya mondta, hogy maradt még pörkölt odahaza. (Nem költöztem messzi a szülői háztól.) Ahogy belenéztem a csöpp kis fazékba, láttam, hogy kevés lesz az adag. Azonban rögvest jött az ötlet, hogy némi frissen fejt borsóval felgyógyíthatnám. Így is történt! Megpároltam a zöldséget olajon, majd elkevertem a felmelegített pörivel, tettem hozzá egy kis tejfölt ééés... nem akarom dicsérni magam, de isteni lett! Mellé zsályás krumpli volt köretként, ami önmagában is megérdemelné, hogy írjak róla. A burgonyát héjastól kell megfőzni, majd, ha puha, leönteni róla a vizet és megpucolni, összevágni. Lábas alján hagymát pirítani, beleönteni a krumplit, összevágott zsályával elkeverni, és kész is! Fejedelmi! Na és az élvezetek fokozása végett, addigra már elkészült a saláta. Ennek menete pedig így történt: délelőtt megláttam a boltban egy üveg olívabogyót, és annyira megkívántam, hogy nyomban álmodtam köré egy salátát. Megvettem a hozzávalókat: paradicsom, saláta, mozarella, olívaolaj, vöröshagyma. Innentől már csak a fűszerezésen (só, bors, friss bazsalikomlevél) múlik a siker.

A másik alappillér tehát, hogy az ember abból gazdálkodjon, ami van. Az utóbbi időben borsó volt, hát secperc alatt megtanultam elkészíteni a borsófőzeléket és a borsólevest. Itt pedig újra visszautalnék arra, hogy mindehhez mi szükséges? Kreativitás.

Így történt, hogy rájöttem: főzni nem olyan nagy ördöngősség!

Üdv, Honey*

Ui.: Plusz egy dolog, amiért megéri újat kipróbálni: leírhatatlan Gáborom arckifejezése, mikor közlöm vele "Amúgy ilyet még sose főztem." :D